Abszolút strandidőre ébredtünk, így a reggelivel sem bíbelődtünk sokáig. Egy gyors bevásárlás az utolsó ráérős reggelen, Omis Split felőli végén megnéztük a nagy Studenac-ot (CBA), de szinte minden drágább volt, mint a közeli kis boltokban, kivéve a víz, amiből találtunk nagy kiszerelést, 6 literes volt 12 kuna, ráadásul nagyon finom. Hétközben hoztak vizet Öcsémék is, egy Cetina-menti forrásból, de annak sajnos rossz íze volt - megdőlt az az elméletem, miszerint egy forrásvíz mindig finom.
Siettünk vissza lepakolni, a strandcuccot összeszedni, majd landolni a kavicsos partunkon. A víz lényegesen kellemesebb volt, mint bármelyik előző napon, az ég ragyogóan kék, igazi strandidő! Milán is hamar megbarátkozott a pacsálással, apjával már mélyebbre ment, mint eddig bármikor, Szofi pedig jót szuszmákolt - őt azért még mindig nem mertünk megmártóztatni.
Eljött az ebédidő is, egyhangúan megszavaztuk a Babilo-t (az előző nap kipróbált, utcánkban lévő pizzériát), lasagne és pizza volt a menü, megint mindenki elégedett volt.
Délután maradék ajándékok beszerzésre mentünk, Öcsémék pedig vissza a strandra, gondoltuk ha végeztünk, akkor csatlakozunk - ez sajnos nem sikerült. A Cetina kanyonja felett feketéllett az ég, a magas hegyek ugyan megfogták a felhőket, de kérdés, hogy meddig? Az égdörgés már hallatszott, és sejtettük hogy hamarosan elered az eső.
Azért egy fagyit még kerítettünk gyorsan, félő volt hogy ittlétünk alatt az utolsót, mire visszaértünk a szállásra, a hegyek fölötti szivárvány már jelezte, hogy a közelben bizony esik az eső.
Nagyon nem bántuk, a gyerekeknek úgysem ártott egy kis alvás még a vacsora előtt. Utolsó esténken nyároson sült husit kaptunk krumplival és lecsós rizzsel, finom bort kértem, édeset - nem vagyok hozzáértő, de inkább félszáraznak ítéltem. Kellemesen szédelgősen tértünk nyugovóra az utolsó estén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése