A rally napja.
Nem kellett korán kelni, itt még a versenyt is ráérősnek tervezték. A házinénink beköszönt az ablakon és azonnal kávéra és sütire invitált, amit természetesen azonnal el is fogadtunk, a teraszon élveztük az ízeket. Később azért elmentünk reggelizni is (a korábbi süti házi készítésű, édes aprósütemény volt), az elfogyaszthatatlan mennyiségű pékáruért a két kávéval együtt 9 eurot fizettünk, majd a pékség melletti asztalhoz ülve csemegéztünk álmosan, szemben a tengerrel, az előttünk lévő úton az ugyancsak álmos hangulatú rallys előkészületekkel.
Miután jóllaktunk, kocsiba ültünk és nekivágtunk a hegyeknek. Olyan úton mentünk, ami lentről, a faluból nézve úgy tűnt, mintha nem is létezne, pedig de, és nem is akármilyen. A szerpentin enyhe kifejezés, a középső elválasztóvonal felfestése pedig némi mosolyt csalt az arcunkra. Két forrás mellett elhaladva, néhány csapat kecske úton való átkelését megvárva, rengeteg vadvirágot megcsodálva próbáltuk magunkba szívni a nyáreleji illatokat, a mézédes virágok, a fanyar fűszernövények, a tenger illata, a nap által kissé megaszalt kecskebogyók szaga mind-mind keveredik, a kabócák recsegése és a távoli birkabégetés már csak meseszerű aláfestése az egésznek, az autóból már kiszállva próbáltuk magunkba szívni Görögország illatát, és azt hiszem sikerült is. Őrülten tud hiányozni, és abban a pillanatban, ott a hegy tetején lévő tisztáson úgy gondoltam, hogy ha aznap este el kellene indulnunk hazafelé, már megérte.
A versenyt egy visszafordítóból próbáltuk végignézni, de nem maradtunk sokáig, mivel az autókat néhány méterről helikopter követte, iszonyatos port és hangzavart kavarva, amit meglehetősen nehezen viseltek a gyerekek. Így is élvezetes volt, de azért kicsit szomorkodva indultunk el a hegyről lefelé, és az egyik forrásnál próbáltuk elterelni a gondolatainkat a kristálytiszta víz és a gyönyörű panoráma felé.
Kis városunkba leérve örömmel tapasztaltuk, hogy legalább a rally miatt beindult az élet, a házunk előtt leparkoltunk, majd gyalog indultunk tovább a szervizpark felé.
A sorban álló versenyautók mellett elhaladva szinte vakon be is kerültünk a sűrűjébe, Kimi Raikönnen mellett először csak elszáguldoztam, csak hogy minél közelebb kerülhessek a nagy kedvenchez: Sebastian Loeb-höz, akivel készült is rólunk egy közös fotó. :)) Visszasétálva szemügyre vettem Kimit is, aki gondolom nem hozott hozzá hogy a rallys sztároknak kevesebb ... khm... odafigyelés jár, mint a Forma1-eseknek, majd bemászott az autója csomagtartójába, és elő sem jött amíg ott voltunk.
A sorban kicsit hátrébb sétálva megtaláltuk az egyetlen magyar induló helyét is, aki nemsokára megérkezett, és örömmel újságolta el, hogy az 5. (!!!) helyen áll, egyébként a 3. helyre hozta fel magát, biztos számított ahogy Milán mondta neki: toljad neki Frici! :)
Visszaséta közben megvásároltuk az ebédnek valót: souvlakit (bárányból), gyrost és görög salátát, majd hosszú alvás következett. A délutánt strandolással ütöttük el, este pedig a házinénivel beszélgettünk (kézzellábbal és görögül :D), este pedig sétáltunk még egyet az elcsendesedett utcákon, mielőtt aludni tértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése