2013. január 28., hétfő

2013. január 15., kedd - 2. rész

Nagyon reggel volt még, 9-kor sem kezdett ébredezni a város, bár ezt csak az alapján mondom, amit a repülőtéren láttunk. Egyetlen (méregdrága) kávézón kívül semmi nem volt még nyitva, és persze itt találkoztunk a félig-meddig utitársainkkal, a szintén 6 fős (bár más felállású) Szurcsi-családdal - hol máshol? :)

A Pl. Espanyaig kellett bejutnunk a városba (vagy legalább addig), onnan már nem volt messze a kiszemelt szállás. Erre több lehetőség adott: a vonat, az Aerobus és a 46-os busz. Az első kettőre jó a T10-es gyűjtőjegy, amit a repülőtéren nem lehet kapni, és bár első gondolatra az Aerobusra szavaztunk volna, de arra meg helyben csak "Aerobus"-jegyet lehet venni, ami az oda-vissza útra valami 9,++ euro (miért, amikor a komplett T10, tehát 10 utazásra jogosító gyűjtőjegy csak 9,8???), az állomás kicsit messzebb van, ráadásul nem is nagyon néztem utána hogy a vonat hová vinne be, szóval maradtunk a 46-osnál, amire a sofőrnél jegyet váltva fejenként 2€- ért jutottunk be a kívánt térre. Mire oda jutottunk, már elmúlt 10 óra is (kb 20 perc lehetett az út), na akkor kezdték nyitni a boltokat. A téren leszállva a buszról csak ámultunk: a képeken már sokat látott vörös tornyok jobbról, aréna balról, és mint aki járt már ott, úgy mutattam rá a sugárútként szerteágazó széles utak egyikére, hogy szerintem arra kell menni - így is tettünk. Két metrómegállónyit sétáltunk, nézelődtünk, rengeteg étkezőhely és bolt mellett elsétálva, akik akkor nyitogatták ki az ajtajaikat, húzták fel a redőnyöket. Körülbelül azonos sebességgel mentünk, mint a mellettünk közlekedő kukás autó, Milán legnagyobb örömére: minden egyes konténer ürítésnél rácsodálkozott, hogy csak a sárga színűt ürítik, és hogy a kocsi oldalába döntik a szemetet. Nagy élmény ez egy négyésfél évesnek! :)

Számunkra azonban más dolog tűnt fel: minden házban több erkélyre, ablakba is ki volt feszítve a katalán zászló - nagy itt a nemzeti öntudat, és a spanyoloktól való függetlenedés vágya, az már az első órákban feltűnt, ahogy betettük a lábunkat a városba.


A szálláson Patricia már várt minket (azóta meg is beszéltük hogy milyen szép lány :-o), gyors egyeztetés, fizetés, aláírás, stb, el is foglaltuk a kis lakunkat (Vivo Barcelona, érdemes rákeresni, sokféle apartmant kínálnak elfogadható áron), és csak ámultunk. 3 franciaágyas hálószoba, 2 fürdőszoba (az egyik zuhanyzós, a másik jacuzzis fürdőkádas), olyan burkolatokkal hogy szívem szerint hazahoztam volna, teljesen felszerelt konyha (mosó- és mosogatógép, sütő, mikró, kerámialapos tűzhely, kenyérpirító, vízforraló, kávéfőző....), mind ezek mellett még plusz a tágas nappali plazma tévével, és étkező  8 székkel. Csak ámultunk, de tényleg.  Sokáig mondjuk nem időztünk, azonnal a nyakunkba akartuk venni a várost, a gyerekek pörögtek, mi pedig attól féltünk, hogy ha most ledőlünk pihenni, akkor estig alszunk, és kár lenne így elpocsékolni már rögtön az első napot, így hát 11-kor útnak eredtünk, naná, hogy a tenger irányába. 

Az utcánk a Paral-lel útra nyílt, ezen végigsétálva a Port Vell nevű kikötőhöz jutunk. Útközben nincs túl sok látnivaló, de mégis: azonnal szembe tűnt az utcák tisztasága, hogy minden olyan kulturált, rendezett, sehol egy szemét a földön, és igényes graffitik díszítették az arra érdemes falakat. Ezek a dolgok azért ahhoz képest, hogy tulajdonképpen mediterrán városról van szó, felettébb megleptek.






Időközben sajnos feltámadt a szél, így szükségessé vált a sapka és a sál, bár konkrétan nem volt hideg, de mégis hűvösebbre fordult az idő. Egyszer csak a "Port of Barcelona" csodálatos épülete előtt találtuk magunkat, a másik oldalról a régi vámház vonzotta a pillantásunkat szinte tekintélyt parancsolóan, messzebb nagyobb jachtokat, kicsit közelebb pedig kisebb vitorlások ringatóztak a vízen, a parthoz közeledve pedig feltűnt előttünk a Kolumbusz emlékmű is. Csak ámultunk a sok szépségen, a pálmafákkal szegélyezett kikötői sétányon, annyira gyönyörű volt.






A kikötői lófrálás és sirálynézegetés után a Ramblason séltáltunk fel, egyrészt mert egyszerűen kíváncsiak voltunk a sugárútra (figyelem, az ajándéktárgyak itt sem drágábbak mint bárhol máshol, én utólag már bánom hogy nem vettem meg 1-2 apróságot...), másrészt pedig ezen az úton található a Mercat de Sant Josep, közismertebb nevén a La Boguería élelmiszerpiac, ahová elsősorban a látnivaló mivolta miatt, másodsorban a hűtőnk (és a gyomrunk) ürességtől való kongása miatt tartottuk fontosnak kilátogatni.

Na ezen a piacon MINDEN kapható, ami ehető - legalábbis ez volt az érzésünk. Isteni finom gyümölcsök keveréke felkockázva és dobozba rendezve - ez volt az egyik első dolog, amit beszereztünk, aztán jött a mustra: magvak, aszalt gyümölcsök, hogy a sajtokról, sonkákról ne is szóljak, na és itt kóstoltuk meg először az egyébként szinte mindenhol kapható (és mindenhol mennyei, friss, meleg) bagettet is. 




Főtt ételre is vágyott már minden porcikánk, több kifőzde jellegű hely is akad a piacon, ahol ilyesmit lehet helyben fogyasztani, vagy akár dobozba rakatva elvinni, mi (főleg a gyerekek miatt) az utóbbi lehetőséggel éltünk. Vagy 6-7 féle finomságot kértünk, nem nagyon tudjuk hogy pontosan miket: volt benne csicseriborsós szaftos valami, meg sült csirke ami sok hagymával, paradicsommal és fenyőmaggal volt elkészítve, volt tészta-féle is, meg még tésztába göngyölt nem tudjuk micsoda, ez után pedig a kijárat felé baktatva beficcent a babakocsi aljába még vagy két kiló narancs és pár szem citrom is. 

Na igen, jut eszembe babakocsi: gondolkoztam, hogy hordozókendővel vagy babakocsival közlekedjünk-e a városban, első körben (mivel a repülőn sem mozgott túl sokat Koni), jobb lesz a babakocsi, de a séta végére (5 óra talpalás után, délután 4-körül) úgy gondoltuk, hogy mind a négy nap alatt ez lesz a tökéletes mód a közlekedésre, ugyanis se egy útpadka, főleg úthiba, egy bolti küszöb, tehát tényleg semmi nem akadályoz meg abban, hogy kényelmesen toljam a bébimobilt, nem beszélve arról hogy a kisasszony így többet lát, és többet is mozog, mintha 4-6 órán át szorosan hozzám lenne kötözve. Szóval Budapest-Barcelona 0-1, ha a babakocsis közlekedés a szempont, na és a tároló kosarat, valamint a tolókart is meg lehet pakolni rendesen, tehát nem kell semmit cipelni. :)

Nos hát a szállásra visszatérve tehát mielőtt a gyerekek (nyilván csak ők... :D) összeestek volna a fáradtságtól, gyorsan rámelegítettünk még az étkekre, tálaltunk, és nekiestünk a finom falatoknak, majd nyugovóra tért a család - éreztük már akkor, hogy ebbe a napba ennyi fért bele - akkor még nem is sejtettük, hogy vár ránk izgalom akkor is, ha nem tesszük ki a lábunkat az ajtón.

Néhány óra szundi után a konyhában lévő gyümölcsös tálat vettük kezelésbe, de csodák csodájára, a gyümölcsök mellett vagy két liter víz is volt benne, amit nem mi öntöttünk oda. A. persze egyből megállapította, hogy honnan a víz: a cirkó (ami egyébként, állítása szerint egy olasz sz*r) az egyik konyhai felső szekrényben volt elrejtve, ami alatt a gyümölcsös tál pihent, a készülék belsejében valami elf*sta magát (ez biztos valami szakszó, A. gyakran használja), a víz pedig, ami a fűtés feltöltésére szolgált azelőtt, a tálba kezdett folyni, nem is akárhogy. Pánikkeltésnek elég volt a mondat, hogy egy órán belül itt se melegvíz, se fűtés, én pedig a "tudsz vele csinálni valamit?" kérdésre kapott "nem, hát nincs is nálam szerszám" válasz után azonnal hívtam szépséges Patriciánkat, aki vagy negyedórán át sem igazán értette, hogy mi a gondom. Lementem Szurcsiékhoz, remélve hogy otthon találom őt (vagy bárkit aki nálam jobban tud angolul, vagy spanyolul/katalánul), de Patricia őket sem értette meg még egy jó darabig, aztán szerencsére csak kibökte, hogy küld egy szerelőt, tíz perc múlva pedig azt, hogy hát szerelő csak másnap reggel, másik üres apartman pedig nincs. Ez volt az utazásunknak az a pontja, amikor fogadkoztam, hogy na mi többet Spanyolországba NEM, mert miért van az, hogy ez nekünk mindig ilyen rohadt kalandosan indul, és különben is, mi az hogy nincs másik szállás, és különben is, meg fogunk fagyni éjjel, a gyerekek így is náthásak, és nincs az az összebújás ami megmentene minket egy tízfokos lakásban történő fagyhaláltól. 

A lakásba visszatérve, vacsora közben A. gondolt egyet, és egy kés segítségével szétkapta az "olasz sz*r" névre hallgató készüléket, és szintén egy kés segítségével odanyúlt a megfelelő helyre, a vízfolyás elállt, a nyomás nem csökkent tovább, mi pedig imádkoztunk (vagy valami ilyesmi), hogy akkor ez maradjon így legalább reggelig, vagy mondjuk inkább az ott tartózkodásunk végéig... mindenesetre nyugodtabb lelkiállapotban feküdtünk le aludni, mint ahogy azt előtte két órával gondoltuk volna. Mondom én, hogy (ha) spanyol (akkor) kaland.... egyelőre nem is merem tervezni a következőt.

2013. január 26., szombat

2013. január 15., kedd - 1. rész

Tulajdonképpen az utolsó pillanatig volt egy kis bizonytalanság a levegőben, először a hiányos névvel ellátott repülőjegy miatt, aztán szépen sorban minden gyerek lebetegedett, az indulás előtti napon Milán még be is lázasodott. Végül, mivel a közérzet és a "mehetnék" feeling mindenkinél a tetőfokára hágott, hétfő este 6-kor mégis levettük a bőröndöt a szekrény tetejéről, és elkezdtünk belepakolni.

Kedden, hajnal fél4-re terveztük az indulást, laza tízperces késéssel sikerült is tartani az időt. Fél 5-re foglaltuk a reptéri parkolót, dicséretes, hogy az ott dolgozó ember idő előtt 10 perccel hívott, hogy odatalálunk-e, és elmagyarázta, hogy a sok egymás mellett lévő parkoló közül melyik az övék, hová álljunk. 3/4 5-re már a csomagot adtuk fel a repülőtéren, egyedül itt nézték meg tüzetesebben a papírjainkat, ahol aggódtam egy kicsit a név miatt, de végül nem szólt senki semmit, majd mentünk a biztonsági ellenőrzés tortúráját kiállni. Itt a gyerekek miatt külön kapuhoz hívtak minket, de annyira "levetkőztettek", meg ki kellett szedni, megkóstolni, megmutatni a dolgokat, sőt, a nyolcésfél hónapos Konit még meg is motozták... hogy a másik kapun legalább vagy 30-an átmentek, mire mi végeztünk. Ez után persze pisilés, majd mentünk a kapuhoz, ahol már az utolsó buszra fértünk csak fel, a babakocsit a repülőhöz vezető lépcső aljánál vették el tőlünk, így tényleg utoljára szálltunk csak be, amikorra már nem volt nemhogy két egymás melletti, de egymáshoz közeli hely sem, mi pedig ugye hatan voltunk. A légiutaskísérők kedvességének köszönhetően végül úgy sikerült helyet foglalni, hogy arrébb tessékeltek 2 utast, így a gép eleje-felé ült A. Milánnal, pár sorral hátrébb én a csajokkal, anyu meg egészen máshol, de ami a lényeg, hogy nem kellett a gyerekeknek egyedül utazniuk, mert hallottam már ilyet is. Felszállás előtt a pilóta elmondta hogy merre fogunk repülni (Szlovénia-Olaszország-Franciaország felett), majd félútig enyhe turbulenciával gazdagított út során azon gondolkoztam, hogy mennyire nem való az én idegrendszeremnek a repülővel való utazás.



Azért jutottam erre, mert már eleve stresszelek amiatt, hogy jaj ha bármi közbe jön (akár betegség, ugye), akkor nincs az hogy na majd két nappal később indulunk, vagy ha bármi van akkor fogjuk magunkat és hazajövünk (mondjuk ilyen még nem volt kocsival sem), aztán ha végül elindulunk, akkor a reptérig azon jár az agyam hogy tuti nem maradt-e itthon semmi fontos. A repülőútnak tény, hogy nagy előnye a versenyautós élményhez hasonlítható felszállás, valamint az hogy egy amúgy huszonórás autóutat kétésfél óra alatt megteszünk, mindemellett szívfájdító, hogy elszállunk mondjuk Monaco felett és nem látok belőle semmit, csak a felhőket amik eltakarják a várost. 

Az út egyébként eleinte zökkenve, majd zökkenőmentesen kelt, attól tartottam, hogy Koninak majd pelenkát kell cserélni a gépen, de szerencsére nem így lett. Mindegyik gyermekünk fel volt pörögve, egy percet sem aludtak (Koni is csak szunyókált egy órácskát), ettek, ittak, meséltünk, és nem borították ki az utastársakat sem, azt hiszem. Gyönyörűséges volt amúgy végig napkeltében repülni, mert ahogy elértük az utazó magasságot, már látszott a csík az ég alján, és éppen a napfelkelte narancsos fényei világítottak be az ablakon, amikor landoltunk. Életünk (eddigi) leghosszabb napkeltéje volt. :)

Ahogy leszálltunk a gépből, megcsapott a "mediterrán illat". Annyira jólesett ... még ha egy kicsit hűvös is volt, és bizony, erre rá lehet szokni, és máris megfogalmazódott bennem, hogy ilyet akarok még. Télből a "tavaszba" utazni immár negyedszer, épp elég ahhoz, hogy szokássá váljon. Hiába fogadott csak 10 fok, mélyen magamba szippantottam azt a pálmafákkal díszített, tengerillattal, déli mentalitással fűszerezett, minden porcikámat feltöltő illatot, ami azonnal megcsapott, ahogy a lábunk spanyolországi földet ért.

2013. január 21., hétfő

szösszenetek az utazásról


  • hogy a beszállókártyán és az úti okmányon milyen név szerepel, senkit nem érdekel. oké, ez így túlzás, de ha mondjuk van 4 neved, amiből csak 2 van a besz.kártyán, az épp elég. egyébként csak darabra nézték, először hogy van-e annyi személyi igazolvány ahány besz.kártya, majd pedig hogy van-e annyi besz.kártya, mint utas.
  • ha egy fapados járaton szeretnénk, ha egymás mellett - de legalább egymás közelében - ülne a család, nem árt idő előtti előtt kiérni a repülőtérre. 
  • a budapesti repülőtéren vetkőztetés és csecsemőmotozás (!!!) is volt, és bele is kellett inni a gyerekek innivalójába, bizonyítván hogy valóban innivaló van a kulacsokban. külföldi reptereken ezt jóval lazábban kezelik, pl mennyiségre is +1 kézipoggyászunk lett a hazaútra, 3 gyerekre 4 kulacsnyi innivalóval, csak rákérdeztek hogy az a gyerekeké? igen. és mehettünk tovább.
  • Barcelonában klasszisokkal előttünk járnak tisztaság, tömegközlekedés, akadálymentesítés tekintetében (is). 
  • gyermekeknek is lehet izgalmas a 4 napos városnéző túra, ha van elegendő játszótér, lift, mozgólépcső, metró, vonat, kergetni való galamb vagy sirály, különleges kukás- vagy motorszállító autó útközben. :)
  • Spanyolországban a 8 óra nem reggel, hanem hajnal. de nagyon.
  • Barcelonában ha futsz egy, a megállóból már elindult (!) busz után, simán megáll és kinyitja az ajtót, hogy felvegyen, sőt megvárja míg leülsz, és ráérsz út közben rendezni a jegyet. 
  • kora reggel is van akciós, isteni finom péksüti, vagy kávé+pékáru kedvezményes áron, nemcsak este az, ami megmaradt. ;)
  • volt egy olyan érzésem, hogy aki dolgozik, az nem spanyol/katalán, illetve aki spanyol/katalán, az nem dolgozik. 
  • sok nem spanyol/katalán dolgozott azon, hogy pl az utcák mindenhol tiszták legyenek, a kukák mindig üresek, és a boltokban kiszolgáljanak. többek között pl egy bangladeshi férfi és egy chilei néni. 
  • VAN olyan, hogy telefonboltos utca.
  • szerintem Gaudit egyszer elrabolták az ufók.
  • náthásan nem jó repülőn utazni, mert a fel/leszálláskor nemcsak enyhén dugul a fül, hanem aztán még napokig recseg-ropog. :-I
  • induláskor mindig azt mondom, hogy többet repülővel sehová, hazaérkezéskor pedig már nézem is a repjegyárakat, hogy hová-mennyiből legközelebb. :)

2013. január 14., hétfő

hóhelyzet és más finomságok

az egy dolog, hogy ma reggelre leesett vagy 20 centi hó (a légi közlekedésben ennek ellenére nincs fennakadás, a közútiban annál inkább), de ígérnek itt ónos esőt is, ami vészes lehet. 

továbbá Milánnak tegnap este felment a hője 38,6-ra, ami azóta már magától lement 36,8-ra, és jól van (köhög, de rossz mint az ördög, tehát tényleg jól van :D), fel is rémlett bennem két dolog, az egyik az, hogy mi lenne ha maradnánk itthon a hátsónkon, a másik pedig egy nemrég e-mailben érkezett kérdés, hogy "és mit csináltok, ha pont addigra betegszik meg a gyerek?" ... őszintén szólva ezen eddig még nem gondolkodtam, és ugyan már csak pár óra van az indulásig, a válaszom továbbra is az, hogy fogalmam sincs... 

2013. január 12., szombat

3....

a pénzváltáson is túl. nem is mi lennénk, ha nem aznap váltunk, amikor vagy 10 ft-ot ugrik. a sors fintora, hogy találtunk valakit, aki középár alatt vált, de így rajta keresztül is annyiért kaptuk pénteken, mintha bárhol máshol váltottunk volna csütörtökön. bééénáák. :D

2013. január 11., péntek

4, alakulunk

minden napra egy mese alapon ma az utasbiztosítást kötöttük meg. a kényelmi szempont vezérelt: van egy kedves ismerős, aki házhoz  jön, megköti, befizeti az amúgy sem drága, mégis szükségszerű utazási kelléket, amire eddig ugyan soha nem volt ténylegesen szükség (a jövőben se legyen!), de biztos ami biztos alapon azért mégis kötünk. választani egyébként úgy szoktam (kategóriát), hogy megnézem hogy a csomagok közül hol van az a váltás, ahol az egyik még nem fizet dolgokra, a másik már fizet, mert ha gáz van, akkor tulképp nem az a lényeg hogy x vagy x+1 összeget fizet, hanem, az, hogy valami legyen. pl most az optimum csomag fedezi azt, hogy ha bármi miatt korábban haza kell jönni, vagy tovább kell maradni, akkor állják a költségeket (bizonyos mértékig), a minimum semmi ilyesmire nem fizet, annyival viszont nem olcsóbb, hogy ennek tudatában megérje azt kötni. na félre a sok mondattal, biztosítás megkötve.

annak azért majd lehet hogy utánanézek, hogy ha jól tudom, van ilyen menőmanóknak való biztosítás, ami egész évre szól, és ha már "csak" kétszer is utazik az ember, megéri azt kötni. 

2013. január 10., csütörtök

parkolás

a repülőtérre jutás, ottani parkolás általában gondot okoz, illetve nem csinálunk belőle nagy ügyet, csak ésszel ki kell matekolni, hogy hogy éri meg a legjobban, már ami az ár/érték arányt illeti, és tekintve hogy mi most 6-an utazunk, a fele csapat gyermek, kényelmes megoldás is kell, amellett, hogy olcsó. számba vettük a már szinte megszokottnak számító lehetőséget, hogy Öcsém hoz-visz minket, azonban ez most bonyodalmakkal járna, különösen hogy legkésőbb reggel 5-re ki kell érnünk. fórumokat böngészve találtam emberi árú megoldást, beszámolók alapján ez tűnt a legjobbnak: http://www.ferihegyparkolas.eu/ - tulajdonképpen nem kerül sokkal többe, mint az üzemanyag az autóba a kétszer oda-vissza útra.

árak a honlapon, a saját tapasztalatokról pedig majd utólag számolok be. van több ilyen cég ott egymás hegyén hátán, van egy jóval olcsóbb is, csak ott a hozzáállás nem a legjobb, márpedig az én "nyaralásomat" ne rontsa el senki azzal, hogy flegmázik, vagy megvárat egy rakás gyerekkel az oldalamon. a fent nevezettek állítólag nem ilyenek, szóval rájuk esett a választás. 

2013. január 8., kedd

check in

tegnap délután megejtettem a check in-t is, és miután leokéztam mindent, hogy tudomásul veszem hogy nincs visszaút, se módosítási lehetőség az ég világon semmire sem, vettem csak észre, hogy az egyik vezetéknevem nincs rajta a boarding cardon. persze pánik, azonnal felhívtam a légitársaságot, akik nem tudják garantálni hogy felszállhatok, vegyek új jegyet.... aztán felhívtam a repteret, akik azt mondták hogy simán előfordul ilyesmi, nem lesz gond. rákérdeztem egy fórumos szaktopicban, sokat tapasztaltak (és bennfentesek?) megnyugtattak, hogy nem lesz gond. szóval ideje lenne visszaszerezni a pulzusomat, mert jelenleg még repülőmagasságban van, mondjuk teljesen megnyugodni sztem csak akkor fogok, ha tolom befelé a pan catalant tökéletes rálátással a Sagrada Familiára. 

szóval nehogymá' zökkenőmentesen induljon .... de remélem, hogy végül ismét a jó értelemben vett felejthetetlen spanyol kalandban lesz részünk, mint legutóbb. :)

2013. január 3., csütörtök

na akkor ezzel meg is vónánk :)



metrózva...

egy egész napos program lehet bemetrózni (mondjuk kapásból a szerdai napon) a Sagrada Familiáig (van ilyen metrómegálló, átszállás nélkül lehet menni szinte a szállástól). a templomtól "visszafelé" 2 km-re van a Casa Milá és a Casa Battló (Gaudí-házak), vagy a kórház a másik irányba, ezeket csak kívülről néznénk meg.  (Flögi: Sagrada F. jegy foglalható a neten, így elkerülhető a sorbanállás!)

Tibidabo: siklóval lehet feljutni a hegyre, ami már tulajdonképpen a városon kívül fekszik, és észvesztő onnan a kilátás. az 517 méteres hegyen van egy régi vidámpark, egy múzeum és egy templom, valamint egy Krisztus-szobor.

Güell Park: Gaudí alkotása, az UNESCO világörökség része, tulajdonképpen egy kertváros. szerintem simán elmegy rá egy egész délelőtt, mással nagyon nem kombinálnám, estére a Rambla-sétát tenném még az aznapi programba. ez is elérhető a szállásunktól könnyedén: csak egy metróvonalat kell használni, és pár perc séta a megállókig.

a Montserrat lehet, hogy kitesz egy egész napos kirándulást, ami mellé már csak egy esti mágikus szökőkút és vacsora fér bele.

gyalogosan...

megnéztem, hogy a szálláshelyről milyen látnivalókat tudunk majd megnézni gyalogosan. a Montjuic hely pl vállalható, a botanikus kert része a szállásunktól kb 2,5 km-re van, ennyit lazán bírnak a gyerekek is. Itt meg lehet nézni a botanikus kertet (ingyenes), a Poble Espanyolt, vár, kilátás, ilyesmik. egy hosszabb napsütötte délelőtti programnak tökéletes.

Port Vell: másik irányba kb 2 km, ez az új yacht kikötő és innen látszik az a rész is, ahol a tengerjáró luxushajók kötnek ki.itt van a Kolumbusz emlékmű (fórumról: "a Columbus-emlékmű a Rambla végén a kikötőnél. Szép darab, lifttel lehet felmenni a szobor alatti koronába, ahonnal gyönyörű kilátás nyílik a Ramblára, a kikötőre. A liftjegy ára 3 € fejenként. Erős szélben van egy kis kilengés, szédülősek lentről csodálkozzanak. Néhány adat: a szobor mutatóujja 50 centi hosszú. A szobor 7,70 m magas, 2,50 m széles, és 42 tonna súlyú. Az oszlop 51,30 m magas és 2,25 m átmérőjű, súlya 205 tonna. Az egész emlékmű 60 méter magas, 233 tonna súlyú. Korabeli sajtóhírek alapján a létesítéséhez  az USA konzulátusa 500 pesetát ( 3€) adott, míg a spanyol hadügyminisztérium 30 tonna bronzot a Montjuic-erőd ágyúiból"), meg sok kávézó, szóval könnyed délutáni/esti program gyanánt kiváló.

2013. január 2., szerda

költség- és programtervezés +1!!

megerőltettem magam, és nagyjából összeírtam, hogy milyen látnivalókat nézünk meg, illetve ezek milyen költségekkel járnak majd a barcelonai út során.

T10 gyűjtőjegy: 9,25 euro (kell belőle mondjuk 3, saccperkábé)
Sagrada Familia: 13 eur/fő
Güell Park: ingyenes
Font Mágica: ingyenes
La Rambla: ingyenes
Gótikus negyed: ingyenes
Katedrális: ingyenes
Montjuic: ingyenes, de ha libegővel megyünk, akkor oda-vissza 12,5 eur/fő
Tibidabo: ingyenes
Parc de la Ciutadella/Állatkert: a park ingyenes, az állatkert 16,5 eur/fő + 9,9 eur/gyermek
Palau de la Musica Catalana: 17 eur/fő
Hospital de Sant Pau: ingyenes
Montserrat: ingyenes, az oda-vissza út 16 eur/fő
Poble Espanyol, 11 eur/fő

millió dolgot meg lehetne még nézni, de valahogy úgy tervezem/tervezzük, hogy egyrészt ne legyen rohanós, másrészt pedig amihez kedvünk van, arra sétálunk. pihenni is szeretnénk egy kicsit, enni-inni jókat, és érezni a hely hangulatát, amit nem lehet úgy, hogy az ember múzeumból ki, libegőre fel, hogy minél több dolog beleférjen az időbe... na meg három gyerkőccel ez amúgy sem lenne kivitelezhető. :)

¡Buenos días!

Zs: 16 fokok vannak bcn-ban. megyünk?
én: ok, elnézhetünk. :)

2013. január 1., kedd

kegyelemdöfés :)


ha valami olyan uticélt szemelek ki, ami A-nak kevésbé fekszik, próbálok olyan dolgokat keresni, amikért odavan, és beiktatni az útba. ez ügyben most keresnem sem nagyon kellett, megnéztem ma pár autóval-Svédországba úti beszámolót. rá vagyunk kattanva a különleges hidakra és az alagutakra is, és mintegy véletlenül pont útba is esik egy különlegesség. első ránézésre nem nagyon értettem, hogy ezt most hogy... mint egy zsákhíd (zsákutca után szabadon), út a semmibe? vagy hogy?



aztán persze hamar meglett a titok nyitja:

"Maga a híd a két part közötti távolság mintegy felét teszi ki, 7845 méteres hosszúságával Európa leghosszabb közúti-vasúti hídja. A maradékot a Peberholm nevű mesterséges sziget (4055 m), az onnan a dán oldalra vezető alagút (4050 m) és a dán oldalon létesített mesterséges félsziget (430 m) hidalja át." 
forrás: Wikipédia

a poén az, hogy kerülni sem kell miatta, egyszerűen tényleg arra vezet majd az út! csúcs! :)
még hogy nem vágyik északra. hahaha. :))

éjfélkor kívánni szokás...

...és bár én elaludtam féltizenkettőkor, a környéken rengeteg petárda és tüzijáték robbant, amire felébredtem, és listát írtam, fejben (igen, kissé telhetetlen vagyok :D). 

a "merj nagyot álmodni!' mondás nálam nem biztatás, hanem alap dolog, Kubát viszont még mindig nem érzem, hogy idén összejöhet. hiába lesz az az utazásaink csúcsa, nem gondolom, hogy ennek idén van itt az ideje.

felkerültek viszont a következők - mondjuk nagy meglepetést nem okozok egyik ponttal sem:

- idén, mi több két hét múlva ilyenkor már Barcelonában leszünk, az ez évi wellness (meg konyhabútor, meg új csizma, meg egy rakás más dolog) helyett. persze egy cseppet sem bánom, ez valahogy többet ad, illetve bizonyos értelemben időtállóbb. :)

- május végén útnak indulni Görögországba. a gyerekekkel este (és ma reggel is) térképet böngészve néztük meg, hogy milyen útvonalon menjünk, az oda 3 nap, ott 7 nap, vissza 2 nap felállás majdnem mindenkinek tetszett, A. kicsit kevesellte a 7 nap letelepedést, én is, mondtam hogy "csak" pénz kérdés, tőlem maradhatunk három hétig is. :)

- nyárra belföldi kempingezős hosszú hétvégét vagy hétvégéket gondoltam;

- bár A. Bosznián át Horvátországot gondolta őszre, én titkon abban bízom, hogy az elkövetkező télen is repülhetünk valahová.

- már a következő évet érinti, de ez év végére már az anyagi fedezet és a terv meg kell hogy legyen rá: Svédország, Rally vb. elég szilárd elhatározás lett belőle.

A. mindenesetre megjegyezte ma reggel azt is, hogy így, ahogy mi csináljuk, nem lehet világot járni, mert azt úgy kell, hogy egyszer csak elindulunk, és megyünk amerre kedvünk tartja, arra kanyarodunk amerre épp akkor és ott tetszik, ott szállunk meg ahol ránk esteledik, tulajdonképpen céltalanul. hát most erre mit mondhatnék? ámen. a majdani spanyolországi utunkat pontosan így képzeltem el. mondjuk jövőre. :)