2014. augusztus 6., szerda

Kiruccanás a Börzsönybe

A feladat adott volt: A. kérte, hogy találjak ki hétvégére valamilyen programot, ahol van vízpart, gyerekeknek izgi, kirándulós, és lehet sátorban/kocsiban aludni, netán bringatúrázni egy keveset, és nincs túl messze, ne az autózás vegye el az időnk nagy részét. Ötleteltem, hogy mi lenne a legjobb megoldás, és Nógrád-megye szépségeiről sokat hallottam már, így a következő lett a program:

Indulás itthonról szombat reggel fél 9-kor, érkezés a Szendehely közelében lévő Gyadai tanösvényhez 10-kor. Nagyok hátizsákkal (én meg még nagyobbal, mert teszteltem a nagy hátimat amit majd Kubába viszek, bő 10 kg-ra volt megpakolva a két napra való minden cuccunkkal... uh!), A pedig időnként nyakában a kicsivel nekivágtunk (az egyébként ingyenesen látogatható) kiránduló ösvénynek. 5 km a túra útvonala, 5-6 éves gyerekekkel is lazán teljesíthető, kb 3 órát vett igénybe. Az információs táblák érdekességeiből sokat tanulva, érdekes gombákat megcsodálva, a természet illatát magunkba szívva, szalmabála mászással és szöcskefogó versennyel gazdagítva az élményt remekül éreztük magunkat, a lengő- és függőhíd, no és a mocsárvidéken a cölöpökön való sétálás, és a rönkjárda is kalandos volt!





A tanösvény bejárta után tovább indultunk Nőtincsre, ugyanis a Seholsziget Élménypark területén foglaltunk sátorhelyet éjszakára (erről majd később...), de mivel már jó éhesek voltunk, előtte beültünk a Szent Flórián Csárdába, ahol érkezésünkkel egyidőben egy lagzi is kezdetét vette. Szerencsénkre a hátsó, fedett teraszon zavartalanul működött a kiszolgálás, így kis csapatunk a napi rendes zivatart tető alatt élte át, degeszre kajálva magát. Levest is ettünk (a fentiekből következtetve feltehetőleg a lakodalmas húslevesből), hűűű, na az valami isteni volt, és persze a második fogás is. Két család lévén két bőségtálat rendeltünk, egy ilyet és egy olyat, kicsit összekeverték hogy mire mit, de azért így sem volt panasz, minden nagyon finom volt és jól laktunk. Árban egyébként erős középkategóriás a hely, a limonádé kihagyhatatlan, és ami nálam a pont az i-re: az étkezés végén tejhabbal kaptuk a kapucsínót! Általában tartok attól, főleg vidéki éttermek esetén, hogy tejszínhabbal-kakaóporral nyomják el a vizes kávé ízét, de itt ebben nem volt hiba, szóval a kuszaságtól eltekintve ajánlom a helyet.

Seholsziget Élménypark. Na ez az a hely, amiről sok jót hallottunk, de a honlap alapján mégsem gondoltam volna, hogy másfél (de legalább egy) napra felhőtlen kikapcsolódást nyújt majd a családnak - szerencsére tévedtünk.Mivel zárás előtt 1,5 órával értünk oda, igazából csak egy gyors terepszemlét tartottunk. Állatsimogató illetve mini állatkert, szuper játszóterek függőhíddal és labirintussal, kanyargós csúszdákkal, étterem kemencében sült finomságokkal (ottlétünkkor mondjuk ez kihalt volt...), és nagyon kedves személyzettel. 



Ez fért bele záróráig, na meg persze a lovardák, lovak meglátogatása (nem hozzáértőkként is csak ámultunk rajtuk), Szofi azóta nyúz, hogy ő mennyire nagyon szeretne lovagolni (keressük is a környékbeli lehetőségeket), majd 6-kor kimentünk a parkoló melletti sátorhelyekhez, felállítottuk nem túl szilárd falazatú ideiglenes otthonainkat, előkerült a behűtött fröccsnek való a felnőtteknek, gyümölcslé a gyerekeknek, és bár nem voltunk még igazán éhesek, előkerült a vacsorának való is. A Postakocsi Vendégház, aminek a kertjében sátoroztunk, teljesen üres volt, de megkaptuk a kulcsát a vizesblokkok használata miatt. Tip-top, csilli-villi tisztaság fogadott, maximálisan elégedettek voltunk. Zuhanyzás után még beszéltettünk egy kicsit naplementéig.


Az éjszaka teljesen nyugodtan telt, a gyerekek is édesen durmoltak, hűvös sem volt. Szeretek a természet lágy ölén éjszakázni, már hiányzott ez az érzés. Ennél már csak az a jobb, amikor felébred az ember a "semmi" közepén, és a harmatos fű illata az első, amit megérez..  aztán pedig a "kávét" felkiáltás csendben, no és az éhség. Otthonról hozott finomságainkhoz csak némi pékáru szükségeltetett, a fiúk bringával mentek el a helyi boltig, hogy ezt beszerezzék, így kezdetét is vehette a lakoma. A kalandpark 10-kor nyitotta ki újra kapuit, így bőven ráértünk még a sátorbontással is.


Összecuccolás után kifizettük a szállást, nyakunkba vettük az élményeket újra (szállóvendégeknek a parkba való belépés az éjszaka előtti- és utáni napra is ingyenes!), megérdeklődtük, hogy mikor indul a kisvonat (dotto, én nem vagyok oda érte, de a gyerekek már nagyon izgatottak voltak), 12-ig kellett várni, így hát az állatok és a játszóterek után irány az erdei játszótér! A nagyok imádták, Koninak nem igazán nyújtott akkora élményt, de azért kellőképp szórakozva töltöttük el időt. :)


A következő napirendi pont a Báni tóhoz való átbringázás volt ottani strandolással egybe kötve - vagyis lett volna, csak az útitársaink mégsem hoztak magukkal biciklit, így autózás lett belőle. Annyira végül nem is bántam, mert az eső hol eleredt, hol elállt, a Bánki tó vízszintje pedig legalább 30 centivel alacsonyabb volt az egyébként szokásosnál, ennek megfelelően poshadt szagú, és sajnos néhány döglött hal is szegélyezte a vízpartot. Rövid séta, nádsíp készítése lett így a program, ami így is nagyon kellemesre sikerült.


Fagyizással és beszélgetős andalgással zárult a nap, azt hiszem kihoztuk a hétvégéből a maximumot, a gyerekekből legalábbis egészen biztos. Jó volt, csinálunk ilyet még. :)