2012. november 16., péntek

2010. június 19, szombat - a hazaút


Mit lehet írni mást az utolsó naphoz, amikor ez mindig eljön, hiába nem várjuk. Kicsit fájó szívvel búcsúztunk a tengertől, a falunktól, és a háziaktól, főleg hogy reggelre megérkezett Maria lánya és az ő családja is, egy négy hónapos kis tündér lánykával együtt. Mi anyukák még beszéltünk pár szót indulásunk előtt, majd úgy búcsúztunk el mindenkitől, az öregektől és a szomszédoktól is, mintha rokonok lennének, mintha visszavárnának, persze vissza is vágytunk, még mielőtt hazaindultunk volna. :)

Mivel a gyerekek ismét beájultak, a volosi sétánk ismét elmaradt, amit egy kicsit bánok, de sebaj, Volos elég jó helyen van ahhoz, hogy bárhová is menjen az ember Görögországban (mármint a bárhová esetünkben 99%-ban a Volostól délebbre eső részekre vonatkozik amúgy is), útba ejthesse.

Kellemes volt az idő, pont utazáshoz való, 30 fokos, szellős - az eddigiekhez képest már hűvösnek tűnt. Csak róttuk a kilométereket a már jól ismert tájon át, a görög határig szinte megállás nélkül. Ott még kiszálltunk, "megfuttattuk" a gyerekeket, könnyítettünk magunkon - és sehogy sem akaródzott tovább indulni. EVZONI, a fényes felirat vonzza a tekintetet, a kamionsor, a parkoló autók, a felcsendülő görög szavak, a kis kávézóban szinte megállás nélkül keveredő frappé... kicsit megszakad a szívem. Görögország, mikor látlak újra??? és már tervezem is a következő utat fejben, most már tényleg Krétára talán, és tényleg három hétre, és talán egy éven belül.....

a macedón-szerb határon előttünk araszoló sor térít csak magamhoz az ábrándozásból, bő egy óra volt átjutni. A határon még 34 fok 10 kilométerrel arrébb 24re változott, és fekete felhők, cikázó villámok vettek minket körül, egyelőre eső nélkül. No de tovább is kellett menni...

Szerbiában végig szakadt az eső, kis hazánk 18 fokos levegővel fogadott, és egy borzasztó barátságtalan vámos nővel, aki nem gondolta hogy gond lehet a kis trikóban ülő alvó gyerekekre rányitni az ajtót éjjel negyed háromkor. Ennél már rosszabb nem jöhet, gondoltam magamban, de mire a kisvárosunkat elértük, 14 fokosra hűlt le a levegő. Ó, EVZONI, MIKOR LÁTLAK ÚJRA?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése