Kávé mellé...

Prayer Call - نداء الصلاة

a nap képe - énképe :D

kegyelemdöfés :)

ha valami olyan uticélt szemelek ki, ami A-nak kevésbé fekszik, próbálok olyan dolgokat keresni, amikért odavan, és beiktatni az útba. ez ügyben most keresnem sem nagyon kellett, megnéztem ma pár autóval-Svédországba úti beszámolót. rá vagyunk kattanva a különleges hidakra és az alagutakra is, és mintegy véletlenül pont útba is esik egy különlegesség. első ránézésre nem nagyon értettem, hogy ezt most hogy... mint egy zsákhíd (zsákutca után szabadon), út a semmibe? vagy hogy?

aztán persze hamar meglett a titok nyitja:

"Maga a híd a két part közötti távolság mintegy felét teszi ki, 7845 méteres hosszúságával Európa leghosszabb közúti-vasúti hídja. A maradékot a Peberholm nevű mesterséges sziget (4055 m), az onnan a dán oldalra vezető alagút (4050 m) és a dán oldalon létesített mesterséges félsziget (430 m) hidalja át." 

forrás: Wikipédia

a poén az, hogy kerülni sem kell miatta, egyszerűen tényleg arra vezet majd az út! csúcs! :)

még hogy nem vágyik északra. hahaha. :))

éjfélkor kívánni szokás...

...és bár én elaludtam féltizenkettőkor, a környéken rengeteg petárda és tüzijáték robbant, amire felébredtem, és listát írtam, fejben (igen, kissé telhetetlen vagyok :D). 

a "merj nagyot álmodni!' mondás nálam nem biztatás, hanem alap dolog, Kubát viszont még mindig nem érzem, hogy idén összejöhet. hiába lesz az az utazásaink csúcsa, nem gondolom, hogy ennek idén van itt az ideje.

felkerültek viszont a következők - mondjuk nagy meglepetést nem okozok egyik ponttal sem:

- idén, mi több két hét múlva ilyenkor már Barcelonában leszünk, az ez évi wellness (meg konyhabútor, meg új csizma, meg egy rakás más dolog) helyett. persze egy cseppet sem bánom, ez valahogy többet ad, illetve bizonyos értelemben időtállóbb. :)

- május végén útnak indulni Görögországba. a gyerekekkel este (és ma reggel is) térképet böngészve néztük meg, hogy milyen útvonalon menjünk, az oda 3 nap, ott 7 nap, vissza 2 nap felállás majdnem mindenkinek tetszett, A. kicsit kevesellte a 7 nap letelepedést, én is, mondtam hogy "csak" pénz kérdés, tőlem maradhatunk három hétig is. :)

- nyárra belföldi kempingezős hosszú hétvégét vagy hétvégéket gondoltam;

- bár A. Bosznián át Horvátországot gondolta őszre, én titkon abban bízom, hogy az elkövetkező télen is repülhetünk valahová.

- már a következő évet érinti, de ez év végére már az anyagi fedezet és a terv meg kell hogy legyen rá: Svédország, Rally vb. elég szilárd elhatározás lett belőle.

A. mindenesetre megjegyezte ma reggel azt is, hogy így, ahogy mi csináljuk, nem lehet világot járni, mert azt úgy kell, hogy egyszer csak elindulunk, és megyünk amerre kedvünk tartja, arra kanyarodunk amerre épp akkor és ott tetszik, ott szállunk meg ahol ránk esteledik, tulajdonképpen céltalanul. hát most erre mit mondhatnék? ámen. a majdani spanyolországi utunkat pontosan így képzeltem el. mondjuk jövőre. :)

2014?

a sok nagy álmom-vágyam közül az egyik, mondhatni viszonylag szilárd elhatározás, hogy egyszer láthassak egy valamire való rally versenyt (mondjuk leginkább vb-futamot) hóban. erre a legnagyobb esély a svédországi futam lenne, és bár nagyon nem vágyom a -30 fokban való háromnapos ácsorgásra, mégis úgy érzem, hogy megérné ezt az áldozatot. már egy ideje játszom a gondolattal fejben, de anyagilag is igen húzós lenne a kiruccanás, és a költségvetés kb ugyanaz repülővel-autóbérléssel kalkulálva, mint autóval menni a célig (1800 km-ről beszélünk csak oda, ennyit mentünk már többször is). a 3 nap oda - 3-4 nap ott - 3 nap vissza út látnivalóban gazdag lenne, ez nem kérdés, már csak utitársakat kell keresni, mivel A. kissé szájhúzva áll a feladathoz. 

tegnap találkoztam is valakivel, akivel 2002-ben jártam már rally vb-n (Görögországban), és akivel többször nem szívesen utaznék, de egy havas verseny kedvéért talán mégis. azért az igazi mégiscsak az lenne, ha A-val mennénk, hogy gyerekekkel-e vagy nélkülük, jó kérdés, a 2013-as Akropolisz Rallyn (igen, optimista vagyok :D) majd kiderül, hogy meg tudják-e szokni az autókat igen közelről követő helikoptereket, vagy ismét a "menjünkeeeeeel" lesz a vezényszó az első szakasz első pár autója után? kérdés még az is, hogy ők vajon képesek lennének-e naphosszat állni a hóban-fagyban az autókért, mert a görög futamon még megoldható az autók-strandolás-autók-homokvárépítés program, de a svédeknél max hóembert építhetünk két gyors között. mindenesetre igyekszem úgy hozzáállni, hogy tervvé alakíthassam az álmot.

néhány szó a törpeállamokról - 2012. 07. 16.

Azokat a független államokat, amelyeknek a területe 1000 km2, lakosainak száma pedig félmillió fő alá esik, törpeállamoknak nevezzük. Európai lakosként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a világ legkisebb államainak nagy része itt van a közelünkben (közel = 2000 km-en belül), tehát nem olyan nagy erőfeszítés ellátogatni egyikbe-másikba. Valószínűleg nem egyedül gondolom ezt így, mivel ezeknek a pici országoknak a bevételük fő forrása a turizmus.

Lássuk a sorrendet, terület szerint:

1. - 0,44 km2 - Vatikán - 626 fő

2. - 1,95 km2 - Monaco - 30 539 fő

3. - 21 km2   - Nauru 9332 fő (a Csendes-óceánon)

4. - 26 km2 - Tuvalu 10 545 fő (a Csendes-óceánon)

5. - 61 km2 - San Marino - 31 817 fő

6. - 160 km2 - Lichtenstein - 35 236 fő

7. - 181 km2 - Marshall szigetek - 67 182 fő (a Csendes-óceánon)

8. -  261 km2 - Saint Kitts és Nevis - 50 314 fő (a Karib-tengeren)

9. - 298 km2 - Maldív-szigetek - 395 000 fő (az Indiai-óceánon)

10. - 316 km2 - Málta - 408 333 fő

...

17. - 468 km2 - Andorra - 84 825 fő

A felsorolás végén kullog még egyébként Bahrein, a Dominikai Köztársaság és Tonga is, csak úgy említésképp. :)

Amikor Máltán voltunk, elcsodálkoztunk azon, hogy milyen pici ország: repülőgépünk már a szicíliai partoknál megkezdte az ereszkedést, hogy Máltán célba érhessünk, majd amikor Mdinában, a várból körülnéztünk, minden irányban látszott a tenger. Itt éreztük igazán, hogy mennyire kicsi a területe, és valóban: mint Budapest kb egyharmad része. A Vatikánt is volt szerencsém látni két évvel ezelőtt, bár ott értelemszerűen nem volt meg ez az érzés, ahogy Monacoban sem. Kíváncsian várom, hogy idén San Marinoban, és jövőre Lichtensteinben érezhető lesz-e a parányi méret (Andorrának még nincs meg az "évszáma" azért nem említem külön :D).

bízom abban, hogy ha sikerül bejárni az európai törpéket, nyakunkba vehetjük a világot, ha más nem, "legalább" a csendes-óceáni piciny szigetek felfedezését. :)

terveink... - 2012. 01. 09

 megosztanám a nagy hírt, ami szerint idéntől sátorozásra adjuk a fejünket, ami azt jelenti, hogy alapos utánajárás után egy csudálatos, nagy sátrat rendelünk a netrő' óccsóé', és szeptembertől ezzel tesszük meg életünk következő epizódjának utazásait.

hogy miért?

- mert én személy szerint végigkempingeztem a gyermekkoromat, és imádtam, életre szóló élményként maradt meg minden ilyen utazás, sőt A-nak is voltak hasonló élményei (bár lakókocsiban :P), ő is imádta.

- mert már jó ideje pedzegetjük egymásnak a dolgot, de eddig halogattuk, tulajdonképpen mindig más kifogást találva.

- mert a tavalyi pár napos kemping-lét is nagy kaland volt, nemcsak nekünk, hanem (sőt talán főleg) a gyerekeknek is.

- mert a tavalyi pár napos kemping-lét ugyan nagy kaland volt, de sok tapasztalatot is gyűjtöttünk, főleg a sátorra vonatkozólag: mi letelepedős-fajták vagyunk, tehát egy nagyobb, állva-is-elférünk-benne tiípusú sátor elengedhetetlen kelléke az utazásainknak, ez az első, amit mindenképp be kell szereznünk a további kalandozásokhoz.

- mert az olaszországi apartman árak még szeptemberben is bőven túllépik a (görögországban már megszokott) lélektani határt: 70-80 euróért is csak nagy szerencsével találni szállást, sátorhely (+/fő +autó) viszont már 20-25 euroért is van egy jobbfajta kempingben is akár. ezt 2-3 hetes útra vetítve egy nyaralás alatt bejön a sátor ára (illetve jópár plussz nap nyaralás is kijön a megspórolt összegből).

- és végül, de nem utolsó sorban: az év kb 340 napján 4 szilárd fal között vagyunk, és kell a változatosság. :)

legkisebb csemeténk idén is lehetne akár kifogás, de mivel ő így is úgy is utazóágyban vagy köztünk alszik majd, szerintem neki pont tökmindegy lesz, hogy milyen a szálláshely falazata. :)

a travel channel, mint inspiráló tényező - 2011. 08. 20

régen mindig azt mondtam, hogy ééééén ugyan amerikába nem vágyom. aztán jött egy gondolat, hogy azért egy san fransisco-  los angeles - vegas túrát megcsinálnék, grand kanyonostul, természetesen. aztán jött egy tengerpartok.hu-n olvasott iromány, akkor azonnal indultam volna, végül persze lecsengett, ehhez azért tényleg nem elég bő a pénztárcánk. na de a minap az a fene tévécsatorna megint elültette a bogarat a fülembe (mert nekem semmi nem elég :D): egész este california-nevada-arizona ment, néha motorral, aztán még így-úgy, összességében kedvcsinálónak igenjó volt, na. harmincadikházasságiévfordulóra motorral, lehet? léégysziiii! :)

nyári előrejelzés - 2010.01.22

az uticél Kréta. mint annyiszor elterveztük már, különösen tavaly nyárra, amikor még nem tudtuk, hogy a szülőszobán leszünk a tervezett utazás időpontjában. az eredeti elgondolás az volt, hogy 3-4 hetet töltünk a szigeten (mire jó gyed-en lenni? nem kell szabiért kuncsorogni a munkahelyemen :D), ott töltjük a 30. születésnapomat, a tenger zúgásától, a buzuki hangjától, a levegő sós illatától, rakitól álomba merülve. nem így lett, no de cseppet sem bánom. 

a terv Dél-Kréta, a tavalyi út elmaradása miatti kárpótlásként, meg ugye minél többet agyalunk egy utazáson, annyival több lehetőség van variálni rajta, kinéztük a Krétától nem messze lévő, Líbiai-tengerben fekvő Gavdost, mint a görög szigetvilág legdélebbi pontját (görög szárazföldé már megvolt ;) ), csak egy odaruccanásnyira talán, de az is lehet hogy pár napot maradnánk.

első lépésként szálláskeresésbe fogtam, na nem foglalnánk, majd ott keresünk valamit inkább, csak hogy képben legyünk hogy nagyjából hol, mi és mennyibe kerül, a következő lépés a kompjegy megvásárlása lesz. ja merthogy, természetesen autó+komp lesz, mi más, különben is az egyik álmunk az, hogy egyszer (sokszor :D) kihajózzunk Pireusból. csináltam is egy próba-foglalást, csak hogy mennyi az az annyi, melyik hajótársasággal, melyik kikötőbe érkezve lenne olcsóbb, mikor menjünk oda, mikor vissza. az időpont fixnek látszik: június 13-án este indulás itthonról, 14-én este indulna a komp, hogy kint töltsük a szülinapomat, ami júli 4-én lesz, 5-én induló komppal jönnénk haza, az júli 6-ra ér athénba, onnan meg meglátjuk majd mikorra sikerül, akarunk, kell hazaérni.

na de nem is én lennék, ha nem variálnám meg. A. még a tél közepén (ja, nálam már tavasz van, csak mondom :D), olvasott Karpathosról, ami mindkettőnknek nagyon megtetszett már első olvasatra, igazán görög, kevés turistával, sok régi kis faluval, gyönyörű partokkal... és nem mellesleg igen közel fekszik Krétához. mi lenne akkor, ha Krétán mégiscsak 2 hetet töltenénk, aztán 1 hetet még Karpathoson, a lonely planet által gyakran használt "island hopping" kifejezés úgyis régóta tetszik. szóval meg is néztem gyorsan, hogy mi a különbség a pireus-kréta-pireus, valamint a pireus-kréta-karpathos-pireus jegyek között. nem sok. 70 euro. tökéletes születésnapi ajándék. ugye? :)

és különben is, "Boldog az az ember, aki megengedheti magának hogy az Égei-tengeren utazzék, mielõtt meghalna" (Nikos Kazantzakis) - miért is ne lehetnénk mi boldogok? :)

uuu de jooo!

Hellász nélkül? - 2009. 01. 10-én

no igen, tavaly nem voltunk ennyire merészek. a tervezgetéssel legalább azt megvártuk, hogy megszülessen Milán... most meg még szinte azt sem tudjuk, hogy Ketteske fiú-e vagy lány, és már félkész az utiterv. :)

no merthogy az úgy volt, hogy A. mondta, mi lesz velünk idén görögország nélkül? én meg mondtam, hogy hát ki kell bírni, jövőre mostmár tényleg meglesz az az 1 hónap kréta, szóval megéri kivárni. megyünk majd tavasszal ausztriába. aztán csak gondolkoztunk rajta, hogy végülis már van rutinunk a gyerekkel való utazásban, és ha Ketteske is olyan jó gyerek lesz mint Milán (és ez miért is ne lenne így?), akkor mi akadálya lehetne egy újabb görög utazásnak? és különben sem fair, hogy Milán 3 hónaposan láthatta a tengert, a tesója meg nem. :D

egy tavalyinál délebbi, és szárazföldi uticélt akartunk, nem lemenni a peloponnészoszra, egyrészt azért mert az már messze van, másrészt pedig azért, mert a tavalyi út után úgy döntöttünk, hogy egy ideig nem megyünk olyan helyre, ahol már voltunk - nem mintha nem lennének még eddig számunkra felfedezetlen látnivalók, de valami teljesen újat akartunk, így jutott eszünkbe a pelion. ha esetleg ősziesre (értsd: nem strandidő) fordul az idő, akkor sincs gond, a meteórák, a környező szigetek, látnivalókkal teli városok elérhető távolságban vannak, és ha minden kötél szakad, delphi/arahova sincs olyan veszedelmesen messze. ;)

egyszerűen szólva: kalandra fel, mert gyerek(ek)kel utazni jóó! :D

+ 2 hét....? - gondolatok 2008.05.26-án

szóval jövőre Kréta a terv. nem, nem sajnálom azt, hogy idén nem megyünk nyaralni (már ha csak az okot nézzük, ugye :D), de közben mégis majd' megszakad a szívem, hogy nem láthatjuk Hellászt egy darabig. 

ma ebédkor már tényleg azon járt az agyam, hogy nem is tudom, hogyan gondolhattam azt, hogy NEM Görögországba megyünk jövőre. sosem volt még honvágyunk sehonnan sehová göröghont kivéve... ez mondhatni már-már beteges, legalábbis olyan emberek szerint, akik még nem jártak ott, és/vagy nem ÉRZIK azt, ami ennyire odaköthet valakit. és nem, nemcsak a nyaralás-fíling hiányzik, hanem úgy egyáltalán, az ottani illatok, az ottani hangulat... de aki már olvasta a beszámolóimat, tudja. ez nálunk amolyan szenvedély, azt hiszem. van aki pókerezik, van aki playstationon játszik, van aki bulikba jár, van aki márkás ruhákat vagy plazmatévét vesz, vagy folyamatosan a lakását csinosítja.

azon agyalok, hogy mi lenne, ha a jövőre eltervezett 2-3 hét Kréta egy kicsit több lenne... az milyen jó lenne? úgyis azt beszéltük, hogy még sosem sikerült Görögországban annyi időt eltöltenünk, hogy honvágyunk legyen ide haza. talán kipróbálhatnánk... + 2 hét max + 100 000 ft lenne.... ami, ha a teljes költségvetést nézzük, annyira nem vészes, sőt, még bőven visszaszorítható kevesebbre is....

hosszú hétvége Athénban - gondolatok 2008. 03. 27-én

 

pár napja sokat foglalkoztat a gondolat, hogy mit tennék, ha néhány napra Athénba csöppennék. részemről sokmindentől függ... hogy egyedül-e vagy valakivel, valakivel aki most megy először, vagy valakivel, aki járt már ott. ha egyedül, vagy valaki olyannal aki járt már ott, akkor elég lenne annyi, hogy lófrálunk az utcákon, pireusban, és magunkba szívjuk hellász illatát (itt most nem az athéni szmogra gondolok :D ). felmennék athén valamelyik helgyére, és mindenképp elmennék a saroni öböl szigeteinek egyikére a pireusból induló valamelyik hellenic járattal. :)

ha először mennék, vagy olyannal aki először jár ott, akkor sokkal több mindent látni akarnék. amint megérkezem, elfoglalnám a szállást, ledobnám a cuccaimat, és sétálnék egy jó nagyot a belvárosban. megnézném a parlamentet, a népkertet, az olimpiai stadiont, a zeusz templom oszlopait, este pedig beülnék egy tavernába (a plakán?) és ennék egy jót. mondjuk bárányt.

a következő napot az athéni piaccal kezdeném, aztán irány a régészeti múzeum... amit végigjárva jól megéheznék és jöhet valami könnyű ebéd, gyorskajáldában mondjuk, de legjobb ha gyrost pitában vesz ilyenkor az ember. nem szabad túlterhelni a gyomrot, mert kaja után még meg kell mászni az akropolisz dombját is. felejthetetlen és kihagyhatatlan élmény, akárhányszor is járt már ott az ember, a szíve mindig visszahúz. mire onnan lecaplatok, már késő délutánra jár, a gyomrom korog, jöhet a bőséges vacsi bárhol. este útnak indulnék felfedezni az éjszakai athént, attól függ hogy kivel megyek, vagy lófrálnék, vagy buliznék valahol.

a következő teljes napot mondjuk hydra szigetén tölteném, egy reggeli hajóval odaszáguldanék és élvezném, hogy a városhoz képest egy teljesen más, csendes, jö levegőjű és lelassult világ vesz körül, nem is tennék mást csak a lábamat lógatnám. lassan telne a nap, finom ételekkel, a görög tavasz illatával... csak a lábamat lógatnám és élvezném, hogy ott vagyok. egy délutáni hajóval jönnék vissza és bevállalnám a nap és a város utolsó megpróbáltatását: irány a lykabetos, innen nézném meg a naplementét, ahogy a lábaim alatt terül el a majd' négymilliós nyüzsgő város, és ott fent mégis minden csendes, gyönyörű.

az utolsó napon szomorúan búcsúznék a várostól, és mielőtt hazaindulna a repülőm, megvenném a kötelező dolgokat, amik itthonra kellenek: NOYNOY tejszín ami frappéba való, hűtőmágnes, képeslapok, és még sorolhatnám... ennék egy uccsó gyrost pitában, és irány a repülőtér, ahol még lehet, hogy egy üveg ouzo vagy mazsolabor is terhelné a táskám. a repülőre várva azt hiszem pityeregnék egy kicsit a félelemtől, hogy ilyen rövidre sikerült a látogatás... de hát mit tehet az ember, hellászban soha nem lehet elég időt eltölteni, minden alkalommal egyre csak több lesz a látnivaló, egyre többre vágyom minden út után.

előzmények nélkül - 2008. 03. 26

egyelőre nem írok semmi konkrétumot, és külön kategóriát sem, ez ugyanis 2 hónap alatt a 2. terv ami alakul a fejemben (és a már megszokott módon egy excel táblában). egyelőre legyen elég ennyi:

Gavdos-sziget

A Krétától délre, a líbiai tengerbõl kiugró Gavdos-sziget Európa legdélibb csücske. A szóbeszéd szerint ez volt az a sziget, ahol Calypso nimfa fogva tartotta a trójai háborúból hazafelé tartó Odüssszeuszt. A szigeten három kis falu és számos kellemes strand található, tökéletes a magányra szomjazóknak. Hotelek nincsenek, de a helyiek közül páran kiadnak szobákat és a vadkempingezés sem szúrja a szemüket. A gavdoszi halászok elviszik a látogatót a távoli lakatlan Gavdopoula szigetre is.

27 négyzetkilométerről van szó, a lakosok száma 115 fő. főszezonban heti 3 hajó megy a szigetre. mondhatjuk, hogy elég nyugis.

további képek itt: http://www.sfakia-crete.com/sfakia-crete/gavdos/