2014. június 25., szerda

Már csak 8-at kell aludni...

...és jön az, amiről még nem írtam: két kerékre pattanva körbemotorozzuk az Isztriát A-val.

Történt ugyanis, hogy azt kértem szülinapomra (még egy jópár évvel ezelőtt, de ami késik nem múlik alapon), hogy láthassam a tengert. Mármint szerencsére szoktam én azt látni minden évben, sőt van hogy többször, vagy többféle tenger is az utunkba kerül, de a születésem napján, hiába van az nyár közepén, még nem igazán sikerült összehozni a dolgot. Nem kell nekem sem torta, sem más egyéb, csak a tenger sós illata. Terveztünk A-t, B-t és C-t is idén, de idő- és pénz híján családilag a klasszikus hosszú nyaralás sajnos nem fog összejönni, de egy isztriakerülős motorozás felnőtt résztvevőkkel viszont igen.

Az ötlet tehát a szülinap volt, meg az, hogy kettesben menjünk, mert olyan már ezeréve (na jó, 6) nem volt, tehát akkor miért is ne motorral? Az a nevezett félsziget közel van (ezer kilométeren azért bőven szétülnénk a hátsónkat, itt a max táv egy napra csak 530 lesz), valamint klasszikus hosszú nyaralás helyszínéül nem választanánk, épp ugyanezért. Pulát, Rovinjt és a többi szépséget azonban már régóta szeretnénk meglátogatni, így belecsapunk a lecsóba: 4 nap alatt körbejáruk amit lehet, és ahol ránk esteledik, ott hajtuk álomra a fejünket. 

Az ötlet olyannyira megtetszett a kétkeréken járó ismerőseinknek, hogy adunk a romantikának és legalább négyen megyünk, de lehet, hogy csatlakoznak még, majd meglátjuk. Autópályákat kerülve a következő az utiterv:


Nagyjából úgy néz ki a dolog, hogy Opatija alá szeretnénk lejutni az indulás napján, ez jövő csütörtök. Kora estére odaérünk, igazából csak világosban fogunk motorozni, és azért ez nem úgy van, mint a kocsikázásnál, hogy tankolni sem kell megállni ekkora távon, hanem az üzemanyag töltés mellett az embernek sem árt kétóránként más pózt felvenni, mint a motoronülős. :) Szóval Opatija alatt valahol keresnénk egy szállást 1 éjszakára, este még csobbanás, vacsi, másnap kényelmes indulás a következő városokba, ezek többnyire egyórás távok, és minden helszínen 1-2 óra sétával, fagyi-kávé-kaja kombóval ütnénk el az időt. Második éjszaka még a horvátoknál, este természetesen strand és tán' némi sörözés, majd a kovetkező nap irány a szlovén Piran, ahol fagyi és séta a kötelező program, utána pedig mindenképpen Olaszországban ebédelnénk (és fagyiznánk, kávéznánk természetesen :P), hogy utána feltöltődve vehessük célba a Bled-i tó vidékét. Ott éjszakáznánk, majd vasárnap reggel-délelőtt kelnénk útra hazafelé.

Csomagolás-teszt folyamatban, a rám kiszabott túradoboz kisebb, mint egy kézipoggyász méret a fapadoséknál, szóval kapjam össze magam. :D

2014. június 17., kedd

Alakul...

Az teljesen nyilvanvalo, hogy egesz Kubat nem fogjuk tudni bejarni, ahogy az is, hogy fel kell allitani egy listat ami mindenkepp megnezendo, mivel ki tudja, vissza tudunk-e meg menni valaha. Sem Agi, sem en nem vagyunk ilyen... aszalodjuk ket hetig a beachen tipusok, szoval kell bele jovo-menos varosnezos nap, meg kell strandolos, Aginak buvarkodos, meg jo lenne valami kirandulos, pl dohany ultetvenyre es tropusi erdei vizesesekhez eljutni. Az is teny hogy Kubaban nem ugy jonnek ossze a dolgok, ahogy azt az ember Europaban eltervezi. Ott semi nem biztos, de ez nagyon is, szoval kellenek "lyukas" napok, amikre van itlet ha ures is marad, de az is lehet hogy utazassal telik. A varosok kozotti kozlekedes olyan, hogy vagy osszejon a tervezett napon, vagy csak masnap, nem mukodik hogy itthonrol kinezzuk a menetrendet, lefoglaljuk a jegyeket es aszerint lofralunk. Aaa.... Itthonrol kinezzuk az utvonalat, es majd ott eldol hogy mikor merre sikerul menni. Agi azt mondta, hogy kalandos lesz, keszit leszarom tablettat, en pedig azt hogy oke, szerintem mojitoban jol oldodik :-) szazotvenhet. :-)

2014. június 2., hétfő

Tizenéves álom

szóval úgy esett az eset, hogy úgy 2002 tájékán egy akkori jó barátommal sokat beszéltünk arról, hogy el kéne menni hátizsákkal Kubába - az éves (havi? heti?) rumfogyasztásunkat tekintve abszolút indokolt lett volna egy ott eltöltött hónap helyieknél megszállva, bejárva a szigetet, de aztán ez valahogy nem jött össze, csak annyi, hogy rákattantam a témára, megvettem az első sokszáz oldalas, képekkel gazdagon illusztrált, nagyjából 3 kg-t nyomó könyvem az országról, rájöttem hogy a bacardi nem a legjobb rum ami nálunk kapható, és persze arra is, hogy a kubai zene és tánc az életem része, és párhavonta rámjön a borús elkeseredés, hogy de akkor én most vajon mikor jutok el Kubába??? na és persze a fő-fő álomkép: mikor sétálhatok úgy a Malecónon, hogy a partra csapódó Atlanti-óceán vize tetőtől talpig beterítsen?


az elmúlt pár évben többször lett volna alkalmunk (sőt elsősorban pénzünk) arra, hogy meghódítsuk az álom-uticélom, de mindig volt valami más, ami elsőbbséget élvezett, bár az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy Férj nem vágyódik oda annyira mint én, tehát az ár/érték arány számára nem ugyanazon az árfolyamon képviselteti magát mint az én esetemben. gyerekekkel pláne nehézkes, az ötcsillag (na de legalább négy) elengedhetetlen ha kicsi gyerkőccel utazik az ember (legalábbis Kubába, máshol nem ragaszkodunk ám ehhez), na meg hogy ha már családdal, akkor rendes légitársasággal kellene menni, ami szintén horror áron kínálja a jegyeket, így a family pack alaphangon is lenne vagy kétmilla, de inkább több.

az anyagi- és élethelyzetünk azonban olyan mederbe terelődött, hogy kilátásba került egy kubai utazás mégis, ám nem családostul. Férj azt mondta: az én álmom, csináljam... őszintén szólva ő jobban aggódna a gyerekek miatt ha mindannyian mennénk, és akkor is ha kettesben mennénk és ők itthon maradnának, szóval ha akad olyan utitársam akivel szívesen elenged, akkor hajrá, vágjak bele, elvégre mikor, ha nem most?! így felvetettem ML-nak és Áginak, hogy mi lenne ha, és azonnal rábólintottak, hogy oké, csináljuk, bár ML nem sokkal később visszalépett (feltehetőleg Dél-Afrika lesz az uticélja, de ez egy véletlen fordulat), Ágival maradtunk, és egy kicsit fenntartásokkal kezeltem a dolgot (egy ideig), nem hittem hogy tényleg eljönne velem úgy, hogy csak ketten, mert bár voltunk már együtt pár helyen, de mindig társasággal.

pár hónappal ezelőtt (amikor ML, Ági és én egy Brüsszel-Brugge-Luxemburg kiruccot csináltunk) már felszínesen beszélgettünk a dologról, hogy majd jövőre, de aztán eljött a május közepe, Ági is és én is rendelkeztünk a megfelelő anyagi háttérrel, elkezdtük a repjegy vadászatot. Kubába eljutni nem olyan egyszerű, ha az ember spórolni akar... és hát muszáj, mert azért nem a lottón nyertünk, és nem sokszorennyi áll a bankszámlánkon. szóval a következő lehetőségek vannak:
- budapesti indulással KLM/AirFrance: jelenleg ~300 000 Ft-ért foglalható repjegy oda-vissza amszterdami vagy párizsi átszállással, hazaúton 1 tranzitéj beiktatása szükséges. néha ki lehet fogni akciókat 180 000 Ft-ért is, de most vagy lesz ilyen, vagy nem, tavaly volt 5 napig egy bizonyos időszakra, de senki nem lát a jövőbe...
- szintén budapesti indulással megy az Aeroflot, Moszkvai átszállással, aminek hátulütője hogy bár csak 217 000 Ft, az éjszaka közepén érünk Moszkvába, ami ellenkező irány ugye, ott minimum 6-8 órát kell várakozni (igen, a reptéren...), és kurvasokat (bocs) repülni Havannáig... gyakorlatilag minimum 24 óra utazás, hát nem leányálom. 
- vannak olyan légitársaságok, charter járatok, stb, amik pl Brüsszelből és/vagy Londonból mennek és nem Havannába, hanem mondjuk Varaderoba, amit alapesetben elkerülnénk, de ha már így hozta az élet...

feliratkoztam az ilyen tipusú társaságok hírlevelére, és amíg vártam az info-áradatot, megcsináltattam az útlevelem és megvettem az utazáshoz szükséges jóó naagy és gyönyörű és profi hátizsákot. múlt hét kedden jött is egy kedvemre való a Jetairfly-tól, hogy na MOST lehet foglalni a téli járatokra óccsóé. sos üzenet Áginak, hogy ez van, nézzünk rá, találtunk is 3 olyan járat-kombinációt, ami a kéthetes kiruccanásunknak épp megfelelne, és tényleg bőven kedvező áron volt: a Budapest-Varadero-Budapest járatra 130 000 ft. teljesen véletlenül épp azon a napon, amikor a Wizz-nek is akciója volt, 20% kedvezménnyel foglalhattam, plusz a discount clubos kedvezményem, tehát a hazautat is lefoglaltuk kb 3000 ft/fő áron, ehhez még jött a Ryan Air-es kiutazás durván 7 ezer forintért, tehát a moszkvai olcsónak mondható megoldáshoz képest ez így együtt 140-ért szerintem simán jó, és bár eredetileg jövő március-április környékére terveztük az utat, a végleges időpont az ottani időjárást és a repülőjegy árakat, na meg Ági munkáit is figyelembe véve november 20-december 7 lett (ebből Kubában november 21-december 5-ig leszünk).

a dátumokban a csúszás abból adódik, hogy van egy hátulütője a dolognak: a varaderoi járat a brüsszeli reptérről indul, a fapadosok pedig a CRL-ről, ráadásul a menetrendek bizonytalansága miatt az a tuti, ha 1-1 éjszakát a kubai repülés előtt/után Brüsszelben töltünk, ez kb 20 000 Ft pluszköltség lesz, de ez így még mindig 160, nem 217, és nem a moszkvai reptéren, hanem mondjuk egy belga csokiboltban lehet elütni az időt, ami azért nem mindegy, meg hát mindennek van jó oldala ugye. :)

szóval jelenleg itt tartunk most, őszintén szólva olyan zsúfolt volt a múlt hetünk családilag is, hogy valamikor talán a csütörtök esti futásom során jutottam el oda, hogy fel is fogtam, hogy akkor ez most már BIZTOS, és hogy én TÉNYLEG ott leszek a havannai Malecónon, és... és... éss.... és RENGETEG kérdés van még, jelenleg úgy látom túl sok a könyv, az info, a vágy a megvalósíthatóhoz képest, de azért mazsolázunk. ami biztos. elsősorban casa particularokban fogunk megszállni (magánszállás), tömegközlekedéssel utazunk, és megpróbáljuk bejárni ha nem is az egész, de fél Kubát mindenképp. :)

ja, ilyennel repülünk majd: