eddig tartott, hogy tartani tudtam a szám...
páran talán tudjátok, hogy miről van szó, de kezdem az elején. :)
mivel a zénuram idén szép kerek számmal ünnepli a születésnapját (oké, leírom, 40 lesz az öreg :D), valami hiperszuperextranagy meglepivel szerettem volna kedveskedni neki. már úgy 2 éve megszületett a gondolat a fejemben, mivel egyformán hülyék vagyunk bizonyos tekintetben, ami az utazás, ugye, ő is annak örülne leginkább aminek én: egy meglepiutazásnak. akkor még nem kristályosodott ki bennem, hogy hová-merre, csak elkezdtem félrerakni havi 5-10ezer ft-okat, hogy na majd lesz belőle valami mire összegyűlik. közben persze jöttek olyan megjegyzések, hogy jaaaj egyszer úgy szeretné valahol délen ünnepelni a születésnapját (tekintve hogy novemberben van, pláne meg tudom érteni), meg egy ideje be is álltunk arra, hogy minden lehetőségünket kiaknázva megpróbálunk kétszer utazni egy évben.
februárban egy kis rásegítéssel megduplázódott a titkos vagyonom, így nagyjából rendelkezésemre is állt a keretösszeg, tehát konkrétan nézegethettem uticélt: Málta vagy Ciprus? ez itt a kérdés, gondoltam akkor, és próbáltam jó döntést hozni, bár az igazat megvallva, ha egyik napról a másikra azt mondaná nekem valaki hogy na menjünk ide vagy oda, nem agyalnék azon, hogy a másik talán jobb lett volna. :D szóval mindent összevetve inkább Málta mellett döntöttem, eléggé délen van ahhoz, hogy jobb idő legyen mint itthon, elég sok látnivaló és kevés strand van ahhoz, hogy ne bánkódjuk azon, hogy a tengerben lubickolni viszont nem fogunk tudni. februárban tehát lefoglaltam a 4 repülőjegyet, 10 napra, bécsi indulással... madarat lehetett volna fogatni velem, de próbáltam úgy tenni, mintha egy sima, egyszerű, szürke hétköznap lenne.
ez után jött az agyalás, és bár sok más egyéb dolog is történt közben (tetőcsere, wellness, prága, nyaralás, stb), időről időre visszatért az, hogy hogy-mint merre, és bosszantott, hogy egy-egy kérdésben képtelen vagyok dűlőre jutni nélküle. bár általában az én kezemben van a gyeplő, már ami az utazások tervezését és szervezését illeti, azért meg szoktuk beszélni, hogy ő mit gondol, most viszont nem lehetett.
eljött ez a remek júliusi október, A. pedig egyre többször kémlelte az eget, illetve a rendszerint házunk felett elhúzó repülőgépeket, és hangot is adott a vágyainak: jaaaaj, de jó lenne még idén utazni valahová. jaaaaaj, de jó lenne még idén repülni... aztán persze előkerült az álom-kategóriás máltai utifilm is ami évek óta itt figyel dvd-n. aaaah, milyen jó volt tavaly, ilyenkor legalább már megvolt a spanyol repülőjegy, tudtuk hogy megyünk még októberben... most viszont semmi. na itt volt bennem az, hogy mennyire nem fair, hogy szereti várni az utazást, szeret készülni rá, vágyakozni, és most ezt én megtehetem, ő pedig nem, és bár tudtam hogy így lesz igazán "ütős" az ajándék, megszólalt az a bizonyos belső hang, hogy talán el kellene mondani.
tegnap viszont már sokadszor szóba kerültek az anyagiak, meg hogy hová is menjünk idén még, stb, én pedig baromi szarul tudok hazudni, így röhögőre fogtam a dolgot, ő meg kérdezte, hogy mit vigyorgok én itt, én meg mondtam, hogy na jó, ülj le, mondok valamit. és akkor tálaltam a meglepetést: el kell mondanom mit kapsz szülinapodra, mert nem megy ez így nekem: 10 nap Máltán, ekkortóleddig. első kérdése: mivan? második kérdése: de ugye négyen megyünk? harmadik kérdése: miből? aztán hogy mit fogunk megnézni, hol fogunk megszállni, mit lehet ott enni és így tovább, és én pedig beirányítottam a kezét az ágy alatti polcok egyikének mélyére, hogy ott van a salátára lapozott utikönyv, becsillagozva a programok, szedje elő és olvassa. innentől kezdve vigyorog, és bár most doglgozik, de tuti hogy most is, lassan 24 órája, ami azért nem rá vall. :D
szóval igen, meglepetés előre lelőve, de legalább nem kell tovább kavarnom, választ kaptam 2 fontos kérdésre a szervezést illetően, és most mosolyogva várja ezt a hátralévő 97 napot ő is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése