Esőmentes éjszaka után napsütötte, párás, meleg reggelre ébredtünk - na nem mintha addig hűvös lett volna, de most megéreztük, hogy ha nem esik, már a kora reggeli órákban is több mint kellemes a hőmérséklet.
Az előttünk álló két napot tulajdonképpen az előző mintájára terveztük eltölteni: aktív semmittevéssel a tengerparton, hosszúra nyúlt sziesztával a kempingben, laza ebédekkel, kellemes esti sétákkal. Terveztük még, hogy elmegyünk a vasárnapi piacra is, de a gyerekek annyira élvezték a strandolás minden percét, hogy nem akartuk elvenni tőlük ezt az élményt. Bárcsak maradhatnánk még pár napot...
A hétvégére való tekintettel a strandon is többen voltak, gyakrabban jöttek az afrikai árusok is, mindenféle bóvlit kínálgatva - az egyik le is szólta A. napszemüvegét, hogy az gagyi, miért is nem veszünk nála egy D&G-t. :)) Hát hogyne, azonnal. Jött távol-keleti masszőr lány is, éppen hasaltam a parton Koni mellett, a többiek a vízben játszottak, és elkezdte masszírozni a hátam, kérdezgetve, hogy ez jó-e, és hogy szeretném-e hogy folytassa, és hogy csak ennyibe kerül. Hát komolyan mondom, értette a dolgát, de itt jött képbe a spórolós énem, és visszautasítottam a remeknek tűnő ajánlatot, pedig tényleg nagyon ügyes keze volt, már ami a bemutatót illeti, mindenképp.
Családok is költöztek a partra, egész napra, 2-3-4 gyerekkel, meg baráti társaságok, de mégsem volt tömeg, és ismét felvillant bennem az a belső mosoly, hogy bár forgalmas helyen vagyunk, mégsem az a tipikus, fényképekről ismert ezernyi kitelepített napernyővel-napággyal teleszórt strand a miénk, hanem ilyen kellemes katyvasz, mindenféle tekintetben.
A víz, ha lehet, még kellemesebb volt, hullámok alig, a levegő párás, ettől megint más volt a látkép, mint eddig bármikor.
Az első hétvégi reggelre annyi új lakóautó érkezett a kempingbe, hogy nem győztünk csodálkozni a "tömeg" láttán, alig maradt pár szabad parcella. Az élet is beindult, főleg kajaidőben: nyüzsgés, sütés-főzés, olyan illatokkal, hogy szó szerint csorgott a nyálunk. Egyszer csak befutott egy hatalmas "kamion", LMC Liberty Explorer I730 névre hallgat, széltében-hosszában elfoglalt egy parcellát, és a nagy többség csak tátott szájjal bámulta, őket - én már csak azért is, mert ezzel a tényleg szinte kamion méretű lakó-otthonnal kettő fő érkezett. Belegondolok, hogy a szomszédunkban egy alig feleekkorában hatan is láthatóan kényelmesen elvoltak, döbbenet. Igaz a szomszédaink olaszok, amazok pedig németek voltak, de úgy látszik ők jobban szeretik a tágas kényelmet. :)
A kemping telítettsége ellenére a sziesztaidő ugyanúgy csendesen és nyugodtan telt, mint amikor kevesebben voltak, bár hozzáteszem, hogy lakók 90%-ban olaszok voltak, ha mindenféle náció keveredett volna, nem biztos, hogy így lett volna. Így nekünk is szerencsénk volt: nem kellett magyarázkodni a gyerekeknek, hogy miért kell bejönni a strandról pihenni egy kicsit, egyszerűen tudatosult bennük, hogy ez az élet rendje. :) (bár azóta már megkérdezték párszor A.-t, hogy ő a dolgozóban hol tud sziesztázni, naigen.)
Az esti séták is tartogattak meglepetést, bár nem hiszem, hogy ez hétvége-függő volt. Az egyik alkalommal például, egy bazinagy fekete terepjáró lassított, majd megállt egy étterem előtt, ahonnan kijött egy fehér inges férfi, odament a kocsi sofőrjéhez, aki valamiket a kezébe nyomott, majd lassan tovább hajtott. Önkéntelenül is a kezébe néztem, majd az arcára, a pasi pedig a szemembe - gyomorba maró érzés volt. Kicsit később megláttam ugyanazt a fekete autót, már velünk szemben, komolyan mondom, be voltam tojva, hogy valami olyat láttam amit nem kellett volna, engem pedig itt és most le fognak puffantani, mi lesz a családdal, és ehhez hasonló gondolatok törtek fel bennem, de szerencsére nem volt semmi, és azóta sem ért baleset, szóval vagy nem volt ebben semmi rossz, vagy én dramatizáltam túl a helyzetet, és egy ott teljesen normális tranzakciónak voltam szemtanúja, de az biztos, hogy egyelőre nem olvasok el több maffiás könyvet, mert tényleg rám jött a para. A dél-olasz rémhírekkel, maffiával, közbiztonsággal kapcsolatban egyébként semmiféle hírrel nem szolgáltatok, mintha az csak a sajtó terméke lenne, egyáltalán nem volt érezhető a dolog, és minket sem károsítottak meg sehol, sem étteremben, sem a kempingben, sem a kocsinkat nem feszegették, szóval minden értékünk megúszta a kiruccanást. A lényeg, hogy ők sem barbárok, vagy csak nekünk nem tűnt fel. :)
Ami a híreszteléseket illeti, az igazi olasz pizzát itt nálunk sokan szidták már, mi legalábbis sokkal több rosszat hallottunk róla mint jót. Ehhez képest igazán rossz pizzát (ami a magyar színvonalhoz képest is erős közepes!) csak az állatkertben ettünk, mindenhol máshol az egyszerű pizzaszelet is olyan volt, hogy megnyaltuk utána mind a tíz ujjunkat - igyekeztünk hát ebédre vagy vacsorára ilyesmit fogyasztani. Még az egyszerű és klasszikus margherita is olyan volt hogy rágondolva is csorog a nyálam utána.
Az utolsó, teljes napunk reggelén ágyúlövésekre kelt a kemping minden tagja. Akkor még nem tudtuk miért... az esti sétánkkor viszont kiderült. Egy festába futottunk bele, többször is. Valami Madonnás dolog, körmenettel, tűzijátékkal meg minden. Sokméteres tömeg vonult az utcákon, az egyiken fel, a másikon le, zenekarral, aztán néha megálltak tűzijátékozni, olyankor a gyerekek a nyakunkba ugrottak (mármint a saját gyerekeink), aztán minden ment tovább. Nehéz lett volna kimaradni belőle, ugyanis hiába mentünk át keresztbe egy utcán, a következőben ismét beléjük futottunk. :)
Egyszer csak végleg elkerültük egymást, csak később, a sétáló utcákban tűnt fel egy-egy ismerős arc, aztán a piazzán, amikor mi már a kempingbe, a tömeg nagy része pedig a kezdődő koncertre készülődött. Időközben mi megvettük az utolsó napunkon már szokásossá vált dolgokat: mindent, amit érdemes hazahozni, illetve apró ajándékokat a legközelebbi ismerőseinknek. Magunknak hűtőmágnest szoktunk, mindenhonnan, illetve olyan helyi élelmiszereket, amiket itthon nem, vagy csak drágán lehetne megvenni, általában ilyeneket hozunk ajándékba is, bárhol is járunk, na meg azért rendesen ül a kocsi a sok összegyűjtött homoktól és kavicstól - csigákat és kagylókat ezúttal nem találtunk, de volt már, hogy egy jókora márványtömb került a csomagtartóba. :)
Az esti flangálás során igyekeztünk minden nap más sikátorba be- és eltévedni, szeretem az ilyesmit, kihagyva a fő turistacsapást kicsit belelátni a helyiek életébe, meg különben is nagyon hangulatos.
A kempingbe visszaérve fürdés és alvás következett, gondolva az előttünk álló hosszú másnapra, de azért még részt vehettünk a délutáni festa folytatásában is: éjjel egykor ébredtünk a hatalmas tűzijáték zajára, amibe szó szerint beleremegett a föld. Egy-két képen már biztosan láttátok, hogy maga a város egy hatalmas sziklatömbre épült. Na ez a sziklatömb olyan visszhangot csinált, hogy minden lövést legalább négyszer hallottunk: egyszer amikor kilőtték, egyszer amikor robbant, plusz a visszhangok, izgalmas volt. Vagy esik, vagy lőnek, igen jól teltek az éjszakák, egy cseppet sem unatkoztunk. :)
Fogalmazhatunk úgy is, hogy eseménytelenre tervezett utolsó két napunkba is keveredett némi kaland, és tűzijátékkal búcsúztatott minket Calabria.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése