Ismét esős volt a hajnal, de bátran kijelenthetjük, hogy már megszoktuk, és a kétségbeesés nyomát sem fedeztük fel magunkban. Egyébként teljesen más az időjárás errefelé, mint Dél-Európa más, általunk eddig bejárt tájain: a tenger melegebb, mint eddig talán bárhol, és míg Görögországban egy szeptemberi eső után jelentősen lehűl az idő, Calabriára ez egyáltalán nem mondható el. A hőmérséklet is sokkal kiegyensúlyozottabb: éjjel nem megy sokkal 30 fok alá, de nappal sincs kánikula, tehát pont élvezhető.
Reggeli utánra szépen ki is sütött a nap, így egész napos strandolást, homokgyűjtést és pancsolást, kavicsgyűjtést és hullámokban való ugrálást, homokvárépítést, tengerben úszást, valamint elfáradást követően távolba nézést írtunk elő a gyerekeknek és persze magunknak.
Minden napirendi pontot kipipálva saját magunk által kreált ebéddel folytattuk a kimerítő napot, ami természetesen helyi alapanyagokból készült. Azért az elmúlt napok gasztronómiáját még überelhetnénk, ezért fel is írtuk a "kempingezéshez szükséges további dolgok" listájára a lábtörlő a sátor elé és belülre cikkek alá közvetlenül, hogy kis hordozható grillezőt és faszenet feltétlenül hozzunk, illetve vigyünk legközelebb, mert igencsak sokat dobna az íz-élményen.
A beájulós szieszta kinek a sátorban, kinek az utazóágyban, trónfosztó A. részéről a függőágyban, részemről a kempingszékbe kényszerülve, csendesen kávézgatva telt, élveztük a dolce far nientét.
Alaposan kipihenve a fárasztó délelőttöt és a kimerítő kora-délutánt ismételt strandolással folytatódott a nap, és tudatosult bennünk: most kezdtünk csak igazán nyaralni.
Tulajdonképpen ezért is szeretjük ha hajtós és eseménydús az első néhány nap: 1 hét elteltével olyan érzésünk van, mintha már legalább két hete nyaralnánk.
Könnyed, esti sétával zártuk a napot, csak hogy véletlenül se terheljük túl magunkat: ezúttal a parti úton sétáltunk tovább, nem mentünk fel az óvárosba.
Végre eljött az a pillanat, amire már az utazás előtt, sőt a tervezéskor vágytam: naplemente a Strombolival! AKARTAM ezt az élményt, AKARTAM egy ilyen, saját készítésű fotót. Egyszer minden álom megvalósul - alapon nem stresszeltem azon, hogy vajon sikerül-e, de az elmúlt esték felhős-párás levegője miatt sem a Strombolit, sem a lemenő napot nem láttuk, bíztam benne, hogy lesz olyan este, amikor mindkettő megmutatja magát a maguk tökéletes kompozíciójában.
A tengerparti úton sétálva egy teret elhagyva Tropea nagy strandjára érkeztünk, amit a főút és a város, innen nézve egekig emelkedő, meredek fala választ el a parttól, innen is megcsodálva a mesés naplementét. Egy órán át is el tudtam volna merengeni ezen a szemem előtt történő gyönyörűségen, de ha az ember három lurkóval indul nyaralni, az nem a merengő órákról szól, ilyesmire maximum 5-10 perc, ha akad. :)
A parti úton számos "turistásnak" tűnő, ámde üres éttermet találtunk, és vegyesboltot is, ahová be is tértünk, zöldség- és gyümölcs, valamint kenyérkészletünket kellett feltölteni, és ha már volt, akkor a jégkrémes pultot is megrohamoztuk. Amíg a család nagyja válogatta a vásárolni valót, én a kedves, nagyhangú, érdeklődő eladó nővel diskuráltam, aki teljesen el volt ragadtatva Konitól (a nagyoktól nem voltak elájulva úgy általánosságban, csak a puttonyomban pihengető apróságról kérdeztek mindig, nem értem miért...), na meg attól, hogy fülbevalója van, és elmagyarázta, hogy márpedig náluk 1 éves korig nem raknak be ilyesmit - legalábbis amennyit a meglehetősen hiányos olasz tudásommal (ami a köszönöm, kérem, jó reggelt,, nagyjából ennyi :D) meg tudtam érteni, az ez volt. A bevásárolt motyóval elindultunk hazafelé, az illatos pinea-liget mellett andalogva, az óváros hangulatos fényeire feltekintve, immár a csillagos ég alatt.
Igazi punnyadós-nyaralós napunk ennyivel le is zárult, vacsora és zuhanyzás után mindannyian beájultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése