2006. június 30., péntek

Korai kelés és melegszendvics után indultunk az utolsó strandolós napunkon a kedvenc, sziklás partrészünkre. Az ég felhős volt, de aznap szedtük össze a legjobb színt. Nem volt az a rekkenő nagy hőség, mint addig, a felhők meg csalóka módon enyhítették a nap erős sugarait. Simán szundítottunk akár félórákat is, leégni meg már nem tudtunk, mert addigra mindenkinek jó színe volt. Csendesebbek és kicsit szomorkásabbak voltunk, mint az addigi napokon, tudtuk, hogy ez a mostani fürdés az utolsó a nyaralás alatt, el kell búcsúznunk a tengertől. A gyönyörű látványtól, a félsziget-nyúlványtól, az erdőtől, és este majd az utolsó sétánkat tesszük a kikötőben, miközben az utolsó fagyinkat esszük. Már nosztalgikussá vált a hangulat, pedig el sem indultunk hazafelé, de azt hiszem azért nem beszélt egyikőnk sem túl sokat, mert ilyesmi dolgok jártak mindenkinek a fejében.

Sokáig maradtunk a parton, és csak délután 4-5-körül mentünk vissza az apartmanba. Összekészülődtünk, és elmentünk a közeli Getroba, hogy ott vegyük meg az ajándékokat a méregdrága szuvenirboltok helyett. Vettünk is mindenfélét: sört, lekvárt, mézeket, azt hiszem mindenkinek sikerült választani valami hozzáillő ajándékot.

Visszaérve a szállásra elkezdtük a pakolászást, aztán a maradék hozzávalókból főztünk vacsorát, a fiúk a maradék sört, mi lányok a maradék bort ittuk meg aznap este, és elindultunk a kikötőbe. Elment 2 kis vitorlás és Lord Jim is, de Shamoun és Wallenreiter úgy ringatóztak ott, mintha ők is el akartak volna búcsúzni tőlünk az utolsó cavtati esténken. Befutott még 2 katamarán is, akik nekem nem annyira tetszettek, de A. elnézegette őket egy darabig. A kikötő folytatásában van egy tengerben kialakított vízilabda pálya, ott néztük egy darabig a srácok játékát, és már megint elmúlt éjfél, mire ágyba kerültünk. Lassú, melankolikus nap volt kicsit az aznapi, de belegondolva a hazaútba - ami sok látnivalót rejtett még nekünk - mégsem sajnáltuk annyira, hogy másnap el kell indulnunk hazafelé.