Húsvét hétfőn voltunk kirándulni, ez nálunk már évek óta hagyomány. Úgy gondolom, hogy ez az ünnep már sajnos rég nem arról szól, amiről kellene, úgyhogy mi inkább nyakunkba vesszük a lábunkat a családdal, és elmegyünk valami jó kis helyre.
Ez a jó kis hely idén Hollókő - lett volna. Az autópályán elég gyorsan haladtunk, és még a 21-es úton is, de a falu felé vezető országúton már nem volt olyan egyszerű a helyzet. 40 perce araszoltunk a sorban, amikor egy faluhoz érve rájöttem, hogy még 9 km áll előttünk. ekkor gondoltuk, hogy módosítunk a terven.Szirák ott volt a közelben, egyikőnk sem járt még ott, bár túl sokat nem tudtunk a helységről, csak annyit hogy van ott egy kastély.
A kastély történetéről nem sokat írnék, akit bővebben érdekel, az megtalálhatja az előbb linkelt honlapon. a kastély parkjában sétáltunk egy jó nagyot, csodálatos volt az idő. pont sem túl meleg, sem túl hideg, a nap pedig egész délelőtt hét ágra sütött. A parkból a lovarda felé indultunk el, ahol anyu bele is szeretett egy paciba, alig lehetett elrángatni az istállóból. A park nem túl nagy, egy bő fél óra alatt körbe lehet sétálni. nagyon rendben van, nincs túlrendezve vagy agyoncsicsázva, olyan, mintha egy szép kiserdőben sétálna az ember, csak épp ki van kövezve az ösvény.
Eszméletlen sok ibolya volt mindenhol, és hihetetlen kellemes illat járja be a kiserdőt. elég sokan látogatják a parkot, nagyon kellemes a hangulata. van teniszpálya, kis játszótér, padok, és vannak - számomra - különleges bokrok és fák is. volt egy nagyon szép fa, amin levelek alig voltak, viszont minden ágán rengeteg hatalmas bimbó és virág. Később tudtam meg, hogy ez egy tulipánfa, de nem igazi tulipán nő rajta, csak a virág hasonló. szerintem nem, de így is - úgy is csodaszép. :)
A séta után a kocsitól nem messze, a fűben ülve ettük meg a becsomagolt szendvicseket, és azon gondolkoztunk, hogy merre induljunk tovább. A kastély elől rá lehetett látni a Kékesre, ez volt az egyik lehetséges választás, de szóba jött sok minden, többek között Szilvásvárad is. Végül Eger mellett döntöttünk, a Mátra mögött autózva nem túl nagy a távolság. tulajdonképpen szakadó esőben tettük meg az utat, de hihetetlen mázlink volt: a városba érve már csak csepergett az eső, és mire kiszálltunk a kocsiból, addigra újra sütött a nap.
Az első utunk a Dobó térre vezetett. a téren 2 szobor is van, az egyiket 1907-ben állították, ez Dobó István szobra (Stróbl Alajos munkája), a másikat pedig 1967-ben Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotta, ez a "Végvári harcosok". ebből van részlet a 2. képen.
A Dobó téren áll még a Minorita templom (1. kép), amit 1771-ben építettek, és kívül-belül csodálatosan szép. ez a templom egyébként egyedüli kialakítású a magyarországi barokk templomok közül, mert a homlokzata nem egyenes, hanem félkörívet ír le. Úgy éreztem, hogy olyan szinten uralja a teret a mellette álló épületekkel együtt, hogy fel sem tűnt hogy ha balra nézek, akkor már látszik is a Vár. A templom egyik oldalán egy lánykollégium van (korábban minorita rendház), a másik oldalán pedig a Városháza áll. erről az együttesről találtam is egy jó képet, nekem sajnos nem sikerült így megörökítenem.
Itt vált ketté a csapatunk, anyuék a várba mentek sétálni, mi pedig a sétálóutcákban bolyongtunk. Nem bántuk meg, mert rengeteg szép dolgot láttunk. nem árt a szemmagasság fölé is tekintgetni: egyedülállóan szép homlokzatokat láttunk, kandeláberek, cégérek vannak a falakon.
Az utunk egy nagy sárga templom felé vezetett, amiről messziről még nem tudtuk, hogy micsoda, de közelebb érve rájöttem, hogy ez a legszebb épület, amit utunk során láttam. A Bazilikát választottuk uticélul. Sajnos a képeimen annyira nem jön vissza a fenségessége, de később majd próbálok keresni néhány fotót, mert muszáj látnotok, hogy milyen. :)
Az épületet Hild József tervezte, és 1831-ben kezdték építeni. A templomot 1837 május 6-7-én szentelték fel, és hazánk legnagyobb méretű egyházi építményei közé tartozik. A klasszikus lépcsősor két oldalán 2-2 szobor van (István és László király, Péter és Pál apostol), amiket Marco Casagrande készített. A bejárat előtti oszlopcsarnokot a Pantheon mintájára építették (miért is tetszik nekem ennyire? :D ), a korinthoszi oszlopok tympanont tartanak - 17 méter magasságban. És ez még csak a külső. A templombelső építése, díszítése, az oltárok elkészítése, a mennyezeti freskók festése állítólag 120 évig tartott. használtak a sokféle drága dolog közül carrarai fehér márványt is aminek a bányáját októberben megnézzük. :) az orgonát 1863-68 között építették, és 6 évvel ezelőtt újították fel legutóbb. 8018 sípja van.
A végére egy kis hátborzongató sztori: Pyrker János Lukács (az érsek, akinek köszönhető maga az épület) 1847-ben halt meg, és a szívét az altemplomban, a kripta központi részén helyezték el, mert ő ezt mondta halála előtt: "A szív, mely Egerért dobogott, az legyen az egrieké." hát... nem tudom.
Innen mentünk a fagyizó elé, ahol anyuék már vártak ránk. eléggé elfáradtunk így késő délutánra, és a boltok is kezdték már becsukni a kapukat, úgyhogy elindultunk az autónk felé. csakhogy egy kürtőskalács árusba is belebotlottunk, szóval muszáj volt vennünk 1-1 finomságot, nehogy miattunk menjen tönkre szegény. (mindenkinek ajánlom, a mekitől nincs messze, és inkább kürtős kalács, ha már Egerben jársz, mint egy hamburger!). :)
Szép és fárasztó nap volt, de megérte, legközelebb pedig a várba is felmegyünk, hogy legyen még mit mesélnem. :) mire a kocsihoz értünk, már nem bántuk, hogy hazafelé vesszük az irányt, ugyanis elég csúnya, sötét felhők gyülekeztek a vár fölött.
na találtam képeket a szépségről, meg még egy jó kis link is van. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése