2012. október 22., hétfő

2006. június 24. szombat

Korán keltünk, talán már 7-kor ébren voltunk. A. lebattyogott a pekaraba (pékség), útitársaink pedig elkezdték főzni a kávét. kezdetét vette a nyaralás pihenős-ráérős része, szépen megterítettünk a reggelihez, és mindenféle finomságot tömtünk magunkba. lassan, vagy 1 órán át, közben arról beszélgettünk, hogy mit csináljunk aznap. A szállásunk nagyon jó helyen volt, az egyik irányba 5 perc sétára volt a központ, ahol a pekara, fagyizó, sétálóutca, yachtkikötő volt, a másik irányba, szintén 5 perc sétára egy kisvendéglő, és egy kavicsos strand. Na ezt a kavicsos strandot céloztuk be aznapra. Nem bántuk meg. :)
Egész nap csak napoztunk, heverésztünk, szundikáltunk, szebbnél szebb köveket gyűjtöttünk, időnként lehűtöttük magunkat a vízbe. Égető napsütés volt, a víz viszont picit hideg, úgyhogy inkább aszalódással telt az első strandos nap, nem vittük túlzásba a pancsolást. Délután, amikor már nemcsak a bőrünkön éreztük, hogy elég volt, hanem a gyomrunk is hangosan szólongatott minket hogy menjünk már, elindultunk az apartmanba, és összedobtunk valami kaja-félét. Kis sörözés (lányoknak borozás), na meg tisztálkodás után kicsit még beszélgettünk a teraszon, aztán elindultunk a később szokásossá vált esti sétánkra.

A csónakkikötőt és a yachtkikötőt egy benyúló félsziget választja el egymástól, aminek a tetején egy temető és egy mauzóleum van, a félsziget oldala pedig sziklapadokkal találkozik a vízzel, körben pedig sétány van kiépítve. Ezen a sétányon kerültük meg aznap este a félszigetet. Gyönyörű, mesébe illő öblök, a félsziget belseje felé erdő, a sétány szélén padok, az egész annyira mese-szerű volt. Nem is nagyon beszélgettünk, csak ámultunk: ilyen színek nincsenek. Itt valaki befestette a természetet, mert ilyen a valóságban nem létezik.

Néha ugyan picit szemerkélt az eső, de nem nagyon zavar minket, és különben sem éreztük a fák alatt. Mire a félsziget túloldalára értünk, 8 óra is elmúlt, és épp akkor kezdett lemenni a nap. Még döbbenetesebb volt a látvány. Aztán a yachtkikötőbe érve kipróbáltuk az első fagyist, amelyikbe belebotlottunk: isteni finom volt. A yachtok fenekét bámulva ültünk a kikötői padokon, és csak ámultunk, hogy mennyire szépek ezek a hajók. Arról beszélgettünk, hogy jó is, hogy az út első 2 napját ennyire pörgősre terveztük, olyan volt az egész, mint valami agymosás, és itt már semmi nem zavarta meg a gondolatainkat, 100%-osan ki tudtunk kapcsolódni. Ücsörögtünk vagy egy órát, aztán felsétáltunk az apartmanba. Megegyeztünk, hogy másnapra programot csinálunk, valami bőrkímélőt, mert mindenkit megviselt az első napozás. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése