Ma nincs sok dolgunk, így sokáig lustálkodunk az ágyban, reggeli után pedig megpróbáljuk felfedezni Loutraki másik felét. Jó nagy sétára készültünk, egy hegyoldalban észrevettem egy templomot is, gondoltam felmehetnénk oda is. A főúton jobbra indultunk most a bal helyett, és meg sem álltunk a vízesésig. Nagyon kellemes a városnak ez a része is, más a hangulata, mint a szállodás-kaszinós résznek, és gyönyörű innen a kilátás: belátni egész Loutrakit, ahogy a nap bevilágítja a házait és a tenger mossa a partját. Látni lehet, Korinthosz városát, a nagy hajókat, amik épp átkelni készülnek a csatornán. A. elkezdi számolgatni, hogy mennyi idő alatt éri majd el a szűk folyosót.. szerinte ha most elindulnánk, a régi hídról pont elcsípnénk 1-2 hajót. Nem is várunk tovább, azonnal visszasietünk a kocsihoz, és útnak indulunk a csatorna felé, útözben azért veszéünk a pékségben 2 elvihető frappét. Épp időben érkezünk.
„Állok felette elbűvölten. Alattam a tenger, de micsoda aranysárga, függőleges homokfalak közé szorított tenger ez, mintha óriásgyerekek játszottak volna errefelé olyanformán, hogy homokozás közben átvágták volna a szárazföldet. Lenn a mélyben kéken villog a víz, pici hajók úsznak el a híd alatt, félszáz méter magasan állunk a tenger felett, szédítő lenézni.” - jut eszembe Szabó Magda könyve újból, hogy az egy nagy és a négy kis hajót nézem, én is pontosan így érzem, csak nem tudnám ilyen szépen leírni.
A hídtól nem messze van egy nagyobb autós parkoló, és egy gyorsétterem, a Goody’s, lehet, hogy most megköveztek, de igen olcsón tudtunk jó alaposan megebédelni, és meglepődve tapasztaltuk, hogy a gyorsétteremben az „itt fogyasztod?” kérdésre adott „igen” válasz után normális tányéron, normális étkészlettel kapjuk az ennivalót, üvegpohárban pedig a frappét, amiből soha nem elég. :)
… 5-re kell érnünk Markopoulóba, 3-kor indulunk, mert át kell mennünk a fővároson is, és most nem hiányzik még egy eltévedés. Nem akarunk a drága Attiki Odosra felhajtani, de persze mégis sikerül, ráadásul akkora a forgalom, hogy mégsem tudunk a verseny előtt lemenni a Sounion fokig. 5 órakor sikerül parkolóhelyet találnunk a Rally VB prológjának színhelye mellett, a lóversenypályán lesz az első szakasz, a parkoló részekben pedig a szervizpark. Már most látszik, hogy mennyire más a szervezés, mint nálunk, külön parkolóba irányítják az ülő-, és külön az állójegyeseket, a rendőrök mutogatják, hogy ki merrefelé menjen. Rally VB… a közös álmunk, hogy itt legyünk, bár nem a legnépszerűbb nászutas célpont. Én már voltam kétszer, A.-nak ez az első, amit látni fog, és már a szervizpark is hidegrázás-szerű élmény.
Egyik csapattól sietünk a másikig, próbálunk mindent hamar körbejárni, hogy még időben bejussunk a pályához, az ülőjegyért szeretnénk ülőhelyet is kapni. A lelátó egyik szélén találjuk meg a jó helyet, viszonylag magasan, innen belátni az egész területet, és port sem fogunk kapni, ha csak a szél nem szól közbe. Mindenki kulturáltan viselkedik, és türelmesen várja a rajtot - nem úgy, ahogy nálunk szokás. Példát vehetnénk. A verseny részleteivel nem untatnálak, mert ha az érdekelne, akkor gondolom nem itt olvasgatnál, a lényeg: egyszerűen fergeteges, hihetetlen látványos, és hátborzongatóan… najó, kurvajó (bocs) élmény volt. :)
Hazatalálni Athén túloldaláról nem könnyű feladat. Picit tekergünk is a városban, de legalább nem megyünk fel a drága körgyűrűre. A forgalom nagy, de gyorsan halad, viszont nagyon kacifántosan vannak kitáblázva az utak. 60-80-nal haladunk át a városon, de így is több, mint egy órán át tart, míg kikeveredünk, és sehol nincs belváros vagy külváros érzetünk, folyton csak a dzsumbujban haladunk egyre tovább.
Kivilágítva is gyönyörű Athén, minden nevezetességre rácsodálkozunk, talán szebb is mint nappal, de az esti forgalomban talán könnyebb eltévedni, mint a nappali dugóban, egyszerűen visz magával a kocsisor, és szinte semmit nem látunk a táblákon, a térképen és az utcaneveken kívül. Éjszaka van, mire sikerül ágyba kerülnünk. Hosszú, zsúfolt és mozgalmas este kerekedett ki a nyugodtan induló délelőttből, de nem bánjuk, végül is nemcsak pihenni jöttünk.
A szemünket becsukva már a következő három nap jár a fejünkben, ez a verseny semmihez nem lesz fogható, a kedvenc autóink a kedvenc országunkban, a nászutunkon - soha jobb párosítást nem találtunk volna. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése