2005. augusztus 27., szombat

12 éves voltam, amikor életemben először jártam Görögországban. Az általános iskolám szervezte az utat, és rengeteg helyre ellátogattunk: Kateriniből indulva, Athénban megpihenve, a Toloi-öbölben lubickolva, a Meteórákban gyönyörködve töltöttünk el 16 napot, mindezt busszal, sátorozva, a délszláv háború kezdetekor. Az utazásból nem maradt meg túl sok minden az emlékeimben, "csak" annyi, hogy gyönyörű volt, és hogy Görögországot még látnom kell - és minő véletlen: tizenkét évvel később kiderült, hogy A. is éppen akkor és éppen ott töltötte az az évi szabadságát, persze ő már nem mint iskolás, hanem mint dolgozó, felnőtt ember. :)

Tulajdonképpen nem is kellett olyan sokáig várnom a következő utazásra, mint ahogy azt először gondoltam. 16 évesen volt szerencsém legközelebb elmenni oda, és mostanáig 7-szer jártam ott. Beleszerettem. Szigetek közül eddig csak Korfu szerepelt az úticélok között, de persze a jövőre nézve tervben van Kos, Rodosz, Santorini, Kréta, Kefalonia és még sorolhatnám. Egyszerűen bármerre jártam eddig azon a földön, mindig találtam valami olyan dolgot, ami miatt azt kellett mondanom, hogy ide még visszajövök. Ezt látni kell még egyszer.

Ez ösztönzött minket a szeptemberi nagy utazásunkra. Persze jól meg kellett gondolni a dolgot: építkezés után/közben voltunk, a konyhabútorból még csak a gépek (hűtőszekrény, sütő, főzőlap) és a munkalap volt meg, és a nyaralásra szánt pénzből lazán meg tudtuk volna csinálni a konyhát teljes egészében. Na persze májusban elhatároztuk, hogy Görögország, azon belül pedig elsősorban a Peloponnészosz lesz az úticél. A konyha ráér. :)

Nem kellett hozzá túl sok idő, már papíron is voltak a felkeresendő városok, tengerek, romok. Aztán pár hét alatt kialakult a konkrét terv: megvoltak a részletes útiterv, városokkal, látnivalókkal, kilométerekkel, átlagfogyasztással, szállástervekkel együtt. Júniusban lefoglaltuk a szállást, és elkezdtünk centit vágni. Júliusban már az útra szánt euro jó része is megvolt, augusztusban pedig teljes volt a zsongás. A városban minden görög rendszámú turistabuszra beindultam, a tévében minden görög témájú filmet megnéztünk, hetente tartottunk grillpartyt a kerben, ahol rendszerint gyros, souvlaki, tzatziki és görög saláta volt a menü. A barátaink mind azt mondták, hogy nem vagyunk normálisak, de én még most, az út után 3 hónappal is ugyanúgy érzem azt a vágyakozást, az izgalmat, mint akkor. Persze másoknak biztosan fárasztó volt, amikor csak az útról tudtunk beszélni, meg mindenre rávágtuk, hogy ok, de ez a görögöknél így szokás, azt a görögök úgy csinálják. :)

Aztán eljött az idő, amikor azt mondhattuk: jövő héten ilyenkor...