2007. június 3, vasárnap

Ma ráérünk útnak indulni, így igazán lassan kezdődik a reggel – a verseny utolsó napja van. Kedves olvasó, ne aggódj, nem húzom túl hosszúra a sztorit, innentől pedig már 2 hétnyi tömény görög élvezet lesz hátra, az is a javából, szóval ezt a pár sort kell csak kibírni addig. J 

Szóval szintén pormentes dombtetőt keresünk, de most a szállástól vagy 100 km-re is el kell mennünk a hegy túloldalára, majdnem Thiva mellett kötünk ki parkolunk le, és onnan is kell még egy keveset gyalogolni.

 

A versenyről megint nem írnék, na persze nem azért, mert nem volt jó, de ami itt most lényeg, hogy eszméletlen módon megéheztünk mire vége lett, és elhatároztuk, hogy az első útszéli helyen, ahol látunk valami négylábút forogni nyárson, azonnal megállunk, és ott eszünk. 

Nem kellett túl sokat haladni, mire találtunk egy ilyen helyet, délután 4-kor már nyársról frissen leszabdalt bárányhusi és mindenféle finomság kerül az asztalunkra, de valami irdatlan nagy mennyiség, alig bírjuk megenni. Pihegünk még egy jó negyed órát, mire össze tudjuk magunkat szedni annyira, hogy a számlát kikérjük.

 

Innentől kezdve, amíg meg nem emésztjük a nagyját, az idő is rettenetesen lassan telik, levegőt is alig kapunk, MOST kellene sziesztázni – de még van egy órányi utunk hazáig. Vasárnap van, a legtöbb bolt, benzinkút és főleg autómosó zárva, pedig egy alapos külső tisztítás ráférne a kocsinkra. 

Úgy tervezzük, hogy összepakolunk, ha visszaérünk a szállásra, de persze nem kezdünk neki. Inkább sétálunk egy óriási nagyot, Loutrakitól Korinthoszig, onnan pedig Isthmiáig bejárjuk az egész Korinthoszi-csatornát, lenézünk felülről, hídról, vagy egyszerűen egy földút mellől a partról (nem ajánlott, veszély miatt tilos odamenni J ), minden hidat megnézünk még egyszer, aztán Loutrakiban is búcsút veszünk szinte minden épülettől. Minden szökőkúttól elköszönünk, a gyrosostól és a frappéstól is – ez nálunk már csak így szokás, hátha úgy lesz, hogy ha azt mondjuk „viszont látásra” akkor tényleg eljutunk ide még. Utolsó éjszaka, a szobától is búcsúzunk éjfél-körül, amikor ágyba kerülünk.