Hajnalban, fél 4-kor értünk Toloba. Addig 1815 km-t autóztunk. 48 órája indultunk otthonról, és majdnem 24 órája voltunk ébren. Úgy döntöttünk, hogy a kocsiban alszunk, de én nem tudtam. Egyszerűen zakatolt az agyam. 4-ig csak szenvedtem a kocsiban, aztán inkább kiültem a kikötőbe, és néztem a halászokat. Nem tudtam rájönni a logikájukra: volt aki ekkor ment ki a vízre, volt aki ekkor jött vissza. A tengert és a hajókat nézve valahogy megállt az agyam zakatolása. Kikapcsoltam, ellazultam, és elmúlt a fáradság érzése is. Vártam a napfelkeltét.
A nap azon kívül, hogy megkerestük és elfoglaltuk a már júniusban lefoglalt szállásunkat, eseménytelenül telt. Az utazási iroda (illetve a szálloda, amihez az apartman tartozott) nagyon korrekt volt. Az árat, a szolgáltatást, és a helyet is beleértve. Összefoglalva tökéletesen elégedettek voltunk. Egész nap a teraszról az ágyba, onnan a konyhába és vissza a teraszra tengődtünk, próbáltuk feldolgozni az addigi élményeket, na meg persze próbáltuk kipihenni az út fáradalmait. Mert ugye azok aztán voltak bőven. Élmények is, fáradalmak is. Na de ilyen látvánnyal a teraszról nem volt nehéz. ;)
A pihentető nap után még lesétáltunk a faluba, kerestünk egy helyet, ahová majd minden nap beülhetünk frappézni. A második választás bizonyult jónak, finom, édes, krémes, habos... pontosan olyan, amilyennek egy frappénak lennie kell. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése