A korai kelés ezúttal nem jött össze, 9-körül sikerült rávenni magunkat, hogy kimenjünk a boltba. Sajnos megint lekéstül a legfinomabb falatot: a csokis fánkot újra elkapkodták előlünk a koránkelők. Na persze találtunk helyette mást, így jól belakva, 10 óra körül el is indultunk a második sziget-körútra. Úgy döntöttünk, hogy most a másik irányba indulunk – a fényviszonyok így jobbak lesznek a fotózáshoz. J
Prinosban köt ki az a komp, ami Kavalából indul a szigetre. A part menti sétányon végig tavernák sorakoznak, és elég jó maga a part is. Itt már érezhető az utószezon hatása: alig láttunk embereket, mintha csak a helyiek járnának az utcákon, és néhány idősebb turista. A hajóépítőkén elidőztünk egy picit. Amikor ezek a vízben nem-túl-nagynak tűnő hajók a szárazföldre kerülnek, megdöbbentő, hogy milyen hatalmasak tudnak lenni, az ember eltörpül mellettük. A hajójavító munkás, aki festegette az egyiket, a hajócsavarhoz mérten is aprónak tűnt.
A bámészkodás után folytattuk az utat a következő megállónkig: a falu neve Skala Marion. Maries falu kikötője ez, és a szűk utcácskáival teljesen elvarázsolt minket. Mintha a kis helyi kövekből rakott kikötői gáttól indulnának a sikátorszerű utcák, ahol érezhetően csak a helyiek töltik mindennapjaikat. A cafeteriák előtt időző öreg férfiak csak nézik, ami az utcán folyik, a boltok előtt fekete ruhás asszonyok beszélik ki a napjaikat – vagy épp másokét. Sokfelé nem nagyon lehet itt menni, de maga a falu hangulata megér egy kitérőt. Úgy terveztük, hogy Limenariában megállunk strandolni egy pár órára. Több strandja is van a városnak, de E. kolléganőmék hoztak jópár fotót a Metalionról, ami alapján máris megszerettük azt a helyet. Picit ugyan nehézkes volt megtalálni, mert először a Palatakihoz találtunk csak fel. Régen itt vasércbánya volt, amit mára elhagytak. A bányatulajdonos háza volt ez, ami pár kilométerről is jól látszik.
A város felől nézve is gyönyörű a narancsos színű, zöld zsalugáteres, elhagyatott, kastély-szerű épület, ami uralja az egész környéket, de a várost mindenképp. Közelről is érdemes megnézni az épületet, amikor ott jártunk úgy tűnt, hogy felújítás alatt van, de körbe lehetett járni. Gyönyörű a kilátás fentről, és innen láttuk meg a Metalion nevű strandot, és az oda vezető kocsiutat is, bár gyalog is le lehet(ett volna) sétálni. Nem bántuk meg, hogy ezt a helyet választottuk a strandolásra. Különleges, egyedi hangulata van, körbe a bányák elhagyott és részben összeomlott épületeivel. A víz lassan mélyül, a kis partszakasz ellenére finomhomokos és kavicsos részek váltják egymást. Az öböl és az azt körülvevő dombok miatt szélvédett, így hullámok sincsenek, és mintha a víz is melegebb lenne itt, mint a többi, addig bejárt parton. A strandot körüljárva találtunk egy kis kávézót, hintát, elhagyott épületeket és egy padot is, ahová érdemes leülni pár percre, festői a kilátás. Balra, a vöröses színű sziklákra tűz a nap, alatta a világos színű homokos partot a türkiz színű tengervíz mossa, amit a távolban indigókék mélység vált fel, még messzebbre tekintve pedig az Athos hegy vonulata tűnik fel a párás levegőn át.
Délután 3 óra is elmúlt már, amikor Lemenariaban kerestünk egy gyrosost, aztán a napi szokásos adag frappét is elfogyasztva indultunk az apácakolostor felé. A kolostor Astris és Aliki közt van félúton, a neve Archangelos Michaelli, amit a sziget védőszentjéről kapott. Szinte úgy áll a tenger fölé nyúló sziklaszirten, mint a Meteora kolostorok Kalambakánál… gyönyörű kis kupolák, szebbnél szebb kőburkolatok, lenyűgöző látvány. Körben virágok, a világ minden színében, szemben pedig az Athos hegy körvonalai. Kocsiba pattanva következett a kirándulásunk befejező része a végállomásig, azaz Plumitsa néninél lévő thassosi otthonunkig. Meglepetésünkre ragyogó tisztaság és tiszta ágynemű, törölköző várt minket. Gyorsan le is dőltünk egy gyors zuhany után kipihenni a nap fáradalmait, aztán úgy döntöttünk, hogy aznap este a Mousesban vacsorázunk.
Megint isteni volt amit választottunk, de a kiszolgáláson meglátszott, hogy nincs ott a hely tulajdonosa. Na de sebaj, így sem lehetett okunk a panaszra, és természetesen megint teltház volt, mire lement a nap. Mouses úrral később, a sétánk során azért találkoztunk, és mosolyogva-kiabálva köszöntünk egymásnak már messziről. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése