Korai kelésünket a bőséges reggeli miatt késői indulással hangoltuk össze. Az úticélunk a Pelješac-félsziget szárazföldhöz közelebb lévő sarka volt: Ston és Mali Ston. Bár a félsziget elsősorban finom ételeiről (elsősorban osztriga, de állítólag remek halvendéglők is vannak) és jó borairól (dingač és postup) híres, mi a horvátok „kínai nagy falát” akartuk megnézni. Az odaúton benéztünk a Getroba is, ugyanis Cavtatban annyira drágának találtunk mindent a helyi boltban, hogy mindenképp meg akartuk nézni ezt a lehetőséget is. A Getro Cavtattól néhány km-re van Dubrovnik felé, olyan, mint nálunk a Metro, úgy is néz ki, kék-sárga dizájn is megvan, de kártya nélkül is lehet vásárolni, és kis tételben is bármit vehettünk. Jóval olcsóbb volt a cavtati kisboltnál, de a magyarországi árakhoz képest kb 10%-kal drágább. Erre mondjuk számítottunk, úgyhogy jól be is vásároltunk. A fiúk sört (Karlovačko és Ožujsko) vettek, mi lányok pedig szörpöt, meg 1-2 apróságot a főzéshez. Ja, és persze az elmaradhatatlan rizses csoki is ott figyelt a kosárban. A cuccokat bedobtuk a csomiba, és indulás tovább. Az országút tulajdonképpen Dubrovnik fölött megy el, ha jó képeket szeretnénk készíteni az Óvárosról, itt megtehetjük, mert van autós parkoló – gondolom direkt a látvány és a fotósok kedvéért.
Lőttünk gyorsan néhány fotót, majd visszaültünk a kocsiba és továbbhajtottunk Ston felé. Célunk előtt pár kilométerrel a gyönyörű látvány miatt meg kellett állnunk. Nekem még a lélegzetem is elállt, annyira gyönyörű volt a táj, és a színek. Még soha életemben nem láttam ilyet: mintha valami karibi szigeten járnánk.
Mintha lehetetlen-türkiz színű festéket öntöttek volna a tengerbe, az osztriga-telepeknél. Néhány percig csak döbbenten nézelődtünk és fotóztunk, de innen már látni lehetett a nagy falat, ahová indultunk. Eléggé elszállt az idő, 11 óra volt, és rekkenő hőség. Mivel úgy gondoltuk, hogy ennél már csak melegebb lehet később, nem tétovázhattunk, elindultunk a célunk felé. Ston és Mali Ston ikervárosok, ők kapcsolják össze a szárazföldet a félszigettel. Rengeteg itt a halvendéglő, de mi egyet sem próbáltunk ki. Csak kóboroltunk a kisváros utcáin, ami városnak tényleg nagyon pici, viszont hihetetlenül hangulatos. Olyan érzésünk volt, mintha az Isten háta mögött lennénk, ahol a madár se jár.
Mali Ston fölött egy kis erőd van, aminek a várfalai Stonig húzódnak le. 1333-ban épült a várfal, amikor Raguza megvásárolta a várost, de néhány részét lebontották a 19. században. Ami megmaradt, az szerencsésen átvészelte a szerbek támadásait 1991-ben, bár biztosan sokat sérülhetett. Tulajdonképpen „V” alakban van egy szűkebb városfal a város körül ez kb 1 km hosszú, és van egy másik várfal, ami egy sokkal nagyobb területet ölel át: ennek a vonala 5 km körüli.. A kisebb várfalra illetve a V-alak csúcsára fel lehet menni (ez ingyenes), de ne próbáljátok meg a déli órákban. Mi csak fölfelé (ami kb 10 perc) 1,5 liter vizet ittunk meg – és kevés volt. Fentről gyönyörű kilátás nyílik a városra, látszanak a szabályos utcák, a település mögött pedig a sólepárlók. Állítólag az egész Adrián itt a legtisztább, és a legértékesebb a tengeri só, és már a 13. században volt itt sólepárló.. Fentről jól látszik a 14. századi Szent Miklós-templom, amiket lentről is érdemes megnézni. A nagyobb várfalra nem lehet felmenni, felújítások vannak, és le van zárva. 
A vár- és városnézés után úgy gondoltuk, hogy harapunk valamit, de étterembe nem akartunk beülni. Találtunk egy büfé-szerű helyet, ami elé ki lehetett ülni az asztalok egyikéhez. Itt ettünk hamburgert és csevapot, viszonylag alacsony áron: 90 kn-t fizettünk az 5 szendvics-szerű valamiért. Jól laktunk, de ettünk már jobbat is. Érdekes volt, hogy az üdítőt viszont annyiért adták, amennyiért az éttermek is, úgyhogy mi beértük a vízzel, amit még a reggeli induláskor hoztunk magunkkal. Ezen a részen egyébként van toi-toi wc, ami nem nagyon van jelölve, de nagyon jólesett, hogy rátaláltunk. Kézmosásra nincs lehetőség, de a wc meglepően tiszta volt, és még büdös sem volt – ez 40 fokban, mobilklotyóban azért elég meglepő. Amikor a nap, a hőmérséklet, és a mi melegtűrő-képességünk a tetőfokára hágott, elindultunk vissza Dubrovnik irányába.
A trstenoi arborétum árnyékos parkja pont ideális látnivaló egy ilyen forró napon. A belépő fejenként 20kn volt, gyerekeknek pedig ingyenes. Itt találkoztunk először magyarokkal, egy középkorú kedves házaspárral beszéltünk pár szót a gyönyörű, vagy 10 méter magas magnólia fáról
A virága bódító-citromos illatú, és gyerekfej nagyságú, döbbenetes, hogy mennyire szép. Láttunk még 3-4 m magas cycas pálmát, mini bambuszerdőt, valami kúszómászó yucca féleséget, rengeteg más szép virágot, fát és cserjét. Ezt az kertet a 16. században hozta létre a Guečetić család, akik világutazók voltak, és mindenhonnan rengeteg növényt hoztak – így született meg a legnagyobb horvát arborétum.Bár van egy legenda, ami szerint a park úgy jött létre, hogy egy nemes, aki a keresztes háborúba indult, ültetett ide egy tölgyet, és ebből sarjadt az egész kert. Mesének szép… de hogy kerültek ide a bambuszok? J Később, a délszláv háborúban a szerbek lebombázták, aztán 2000-ben egy tűzvész is elpusztította a nagy részét, de ebből mi már semmit nem vettünk észre, nagyon szépen helyrehozták a károkat. Találtunk szökőkutat a közepén, a kis tóban pedig tavirózsát és halakat, de van egy viadukt is a park egyik végében.
Az arborétum tenger felőli részén (keresztirányban pedig középen) egy ház áll (nem laknak benne, és be lehet menni wc-re), a háztól pedig egyenes út vezet a lugas alatt egy pihenőhöz, ami már egy szakadék szélén áll, és gyönyörű a kilátás a nagy kék tenger felé.
Miután eleget hűsöltünk, és megcsodáltunk minden szépséget, kocsiba pattantunk, és elindultunk a szállásunk felé. Még világos volt amikor Cavtatba értünk, így az útitárs Apuka és Kislány elindultak csobbanni egyet a strandra, mi pedig A-val lementünk a kikötőbe, onnan is megörökítettük a naplementét. Na meg persze az elmaradhatatlan kuglák (5 kn = 1 kugla, 1 kugla = 2 gombóc a magyar fagyiból J ), és a yachtok számbavétele. Elment az a vitorlás, ami a legjobban tetszett nekünk, de a helyére beállt egy motoros yacht, a „Viking Legacy”.
Pont nekünk való lenne, nem olyan nagy böszme nagy, és nem is annyira elegáns, mint a „Liberty GB”, de nagyon szép, és 8-10 ember kényelmesen körbejárhatná vele az Adriát. J Mire visszaértünk az apartmanba, Apuka és Anyuka olyan vacsit dobtak össze, hogy csak lestünk. A receptet csak azért írom le, hogy el ne felejtsem én is, bár rém egyszerű. Vegyél 1 doboz túrót, keverd össze 1 doboz tejföllel, és szórd meg zöldfűszerekkel – mi mediterrán zöldfűszereket használtunk. Vegyél jó sok hagymát és paprikát, aprítsd fel (nem kell túl apróra), és párold meg jó puhára. Aztán süss ki hozzá jó sok sült krumplit, és máris tálalható. Egyszerű, gyorsan kész van, és baromi laktató. Pont passzolt utána a finom, édes vörösbor. Tele hassal, tele élményekkel, kicsit kótyagosan és nagyon fáradtan feküdtünk le aznap este is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése