Hajnalban arra ébredtünk, hogy iszonyatosan szakad az eső, de hamar visszaaludtunk. Reggel 7-körül keltünk fel végül a város zajára. Addigra már szerencsére elállt az eső, csak egy kicsit volt borongós az ég. Nem baj - gondoltuk - épp ideális időjárás a városnézésre. 1 óra alatt összeszedtük magunkat, és egy kávé után elindultunk Szaloniki nevezetességeit végigjárni.
Arisztotelész utcáján indultunk el, és itt is vettünk istenifinom reggelit: 2 féle sütemény. Az egyik sajtos volt és sós, a másik édes és porcukros, és mindkettő friss és meleg. Az utcán felfelé sétálva folyton visszanéztünk, a felhős idő ellenére (vagy talán pont emiatt) csodálatos volt a tenger. Kicsit szürkés, mégis gyönyörű.
A későbbi látnivalókhoz képest Thesszaloniki nem túl régi: i.e. 316-ban alapította Kasszander makedón király, aki feleségéről nevezte el a várost. Történelme meglehetősen viharos, mint egész Görögországé. A római Szaloniki nagyrésze a föld alatt van, vagyis abból a korból nem maradt meg sok látnivaló. Galerius diadalíve az i.sz. 297-ből származik, ehhez közel van Agiosz Georgiosz rotundája, egy római körtemplom. Templomok közül kettőt néztünk meg. A Hagii Aposztoli templomot, ami 1327-ben épült. Nekem ezek a templomok tetszenek a legjobban. A késő bizánci építészetre jellemző az alaprajza: négyzetbe foglalt görög kereszt. A külső falak egyszínű díszítése, a kupola, a diadalívek, a belső mozaikok engem sokkal jobban megfognak, mint egy későbbi, római katolikus templom... akár kívülről, akár belülről. Nem vagyok vallásos, viszont a templomoknak megvan a maguk hangulata, és a bizánci építészet megmaradt emlékeiben valahogy nagyon jól érzem magam. Emiatt látogattunk el Misztrába, de erről majd később. :)
A másik templom amit meglátogattunk, az Agiosz Dimitriosz. Ez egy háromhajós bazilika Görögország legnagyobb temploma. Az 5. században épült, de az 1917-es tűzvész után szinte teljesen újjá kellett építeni.
Itt már messziről észrevettük, hogy valami történik odabent, mert rengeteg autó volt, és sok-sok ember nyüzsgött az ajtóknál. Elgondolkoztunk azon, hogy illik-e bemenni ilyenkor, aztán úgy döntöttünk, hogy miért ne... elvégre templomban nem szokás "zárt körű rendezvényt" tartani, a görögök pedig különben sem olyanok, akik ne fogadnák szívesen akár a hívatlan vendégeket is.
Sajnos ezen a képen nem látszik a tömeg, de két oldalt voltak az emberek, meg még sokan elöl. Közelebb érve kiderült, hogy épp keresztelő van, egy meztelen kisbabát nyomtak bele többször egy hatalmas üstbe. A hangját hallva nem hinném hogy élvezte, de a rokonság nagyon mosolygott. :)
A templomok után egy kicsit lazább látnivalóra vágytunk, így kerültünk a Fehér Toronyhoz. A velencei uralom idején épült, mára a város jelképévé vált. Az útikönyv szerint bizánci múzeum működik benne, de mi nem láttunk ilyesmit. Voltak ugyan kiállítótermek, amiket egy lőrésekkel (és ma már mesterséges fénnyel is) megvilágított csigalépcső köt össze egymással, és itt lehet feljutni a torony tetejére is. A múzeum hiánya ellenére nem szabad kihagyni, jó érzés ott fent, és gyönyörű a kilátás is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése