A korai kelés egyre nehezebben megy, ma már fél8 is elmúlt, mire kimásztunk az ágyból. Jól bereggeliztünk, és elindultunk Montenegró felé. Ez a kirándulást tulajdonképpen hirtelen ötlet volt, nem is nagyon készültün rá, csak hallottuk, hogy a Kotori-öböl gyönyörűszép, és mivel nem volt messze, úgy döntött a csapat, hogy nézzük meg ezt is.
Az a bizonyos balkáni_érzés már a montenegrói határon elfogott. 2 autó állt csak előttünk, mégis fél órába telt, mire átléptük a határt. Nagyon (!) csúnyán végigmért minket a határőr, az útleveleinket úgy vizsgálta végig, mintha valami terroristáknak, vagy legalább szökött fegyenceknek nézett volna minket. A kocsi összes papírját elkérte ezek után, azt is jól átböngészte, majd utunkra engedett - elég morcos képpel. Az első montenegrói város, amin keresztül vitt az utunk, Herceg Novi volt. Igazi szoci településnek tűnt - legalábbis így átutazóban. Akkor éreztem azt, hogy na EZ az igazi Balkán, nem Bosznia, mint ahogy azt sokan mondják. Viszont ahogy haladtunk egyre tovább, úgy szépült meg a táj, egyre szebb településeket láttunk, gyönyörű templomokkal, hangulatos utcákkal. A tengerpartok sehol nem voltak túl szépek, pedig hoztunk fürdőruhát, hogy hátha... de inkább folytattuk az utat Kotor felé.
Kotor városa viszont felér egy csodával. Az árusok (piaci árus, pék, képeslapos-ajándékboltos), mind-mind morcosképűek voltak, cseppet sem kedvesek, ezzel szemben minden rettenetesen olcsó. 1 euroért 3 jégkrémet kaptunk, és a piacon találtunk aszaltgyümölcs-árust, ahol miután végigkóstoltuk a kínálatot (A. is és én is MINDENBŐL ehettünk, ami csak megtetszett), mindenből jól be is vásároltunk. Kb 1000 ft-nyi eurot fizettünk vagy 1 kiló aszalt finomságért, és volt benne a papayától elkezdve, ananászon keresztül eperig minden, mi szem-szájnak ingere. A nasivásárlás után elindultunk az óváros felé, amiről sokat nem tudok írni, de fotókkal nagyon szívesen gazdagítom a kedves olvasót. (Bal oldali link, képeim - ott található az utazásról rengeteg kép).
Az óvárosban sétálni nagyon jó érzés volt, és őszintén megmondom, a rekkenő hőség ellenére én szemeztem a várfallal is, de a többiek leszavaztak. Nem csodálom, megmásztuk már Ston városfalát, aztán 2 nappal később a dubrovnikit, a Kotori már annyira nem tűnt jó ötletnek - nekik. Na jó, tény az is, hogy annyira nagy volt a hőség, mint talán még soha addig, és fülledt, párás volt az idő. Levegőt alig kaptunk, és már a bugyink is csurom víz volt az izzadságtól. Literszámra döntöttük magunkba a vizet, de attól is még talán rosszabb volt.
Visszafelé megálltunk még egy kis faluban, csak mert megtetszett egy templomtorony. Szintén hangulatos kis falu volt, kevés látnivalóval ugyan, de azért elücsörögtünk a padon, és csendben néztük az előttünk elnyúló öblöt, a középen lévő két kis szigettel.
A montenegrói határ a visszaúton is ugyanolyan macerás volt, mint odafelé, délután 4-kor 40 fok volt árnyékban, rendesen tikkadtunk a kocsiban. Viszont volt duty free, ahol bevásároltunk ezt-azt, óccsóé.
A határ után elhatároztuk, hogy megállunk Molunatban strandolni, mert láttunk róla képeslapokat, és nagyon szép a strandja. Még fél órába sem telt, és odaértünk. A fútról egy kanyargós út vezet lefelé a faluba, valami álomszép panorámával - életemben nem láttam még ilyen gyönyörűt.
Maga a helység egy pici falu, tele kempinggel, és tényleg álomszép stranddal. Horvátországban elég ritka a homokos part, de itt az volt, de voltak kavicsos részek is, középen sziklák, gyönyörű szép tiszta víz (bár ezzel máshol sem volt gond), a tenger lassan mélyült, és legalább 2-3 fokkal melegebb volt itt, mint Cavtatban. Naná, hogy csobbantunk egy jó nagyot.
1-2 órás pancsolás és későbbi száradás után elindultunk vissza a szállásunk felé, tusolás és frappézás után pedig meglátogattuk az egyik parti kisvendéglőt, amelyikkel már régóta szemeztünk. Mennyei halvacsorát csaptunk, és tele pocakkal indultunk el aznap este is a kikötő felé. Fagyival a kezünkben vettük sorra a yachtokat: Liberty elment, a helyére Lord Jim állt be, aki nem volt annyira szép, inkább nevezném böszme dögnek, mint gyönyörű hajónak. Gyönyörűségnek viszont visszajött Shamoun, a vitorlás-szerelmünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése