Viszonylag korán ébredünk, a reggelit ismét Katerina mama szolgálja fel, persze megint nem sikerül maradéktalanul eltüntetni az egészet. Aki erre azt mondja, hogy nem éppen bőséges reggeli, az nem tudom, hogy mihez szokott, de mindkettőnknek elég jó étvágya van, és még így is kifog rajtunk a kis asztalra felhalmozott kajamennyiség.
Elcammogunk a supermarketbe, ami most így tele gyomorral rettenetesen messzinek tűnik (pont szemben van…), veszünk egy kis elemózsiát a mai napra, mert elég sok időt kell eltöltenünk a szabadban, sok kilométerre minden lakott településtől. Nem megyünk túl messzire, de legalább 6-7 órát töltünk majd el a Loutrakitól észak-keletre lévő hegyekben – itt rendezik a rally gyorsasági szakaszainak egy részét.
Nem könnyű odatalálni, mert az az út, ami nekünk köelebb lenne, nincs kitáblázva, így kerülővel, és kb jó 4-5 km gyaloglással érünk fel a helyhez, ahonnan a versenyt fogjuk nézni. Gyönyörű helyen visz az út, egyre magasabbra, 1000 méter-körül járhatunk. A nap forrón süt, eszelős a hőség, a szél sem akar fújni – jó kis edzés ez a jövő heti Taigetosz-túrához.
Dől rólunk a víz. Próbálunk nem a szenvedésre, hanem inkább a tájra figyelni, szilás hegycsúcsok, néhol bozótok, máshol erdők, igazán változatos, bár lehet, hogy már délibábot látunk. A verseny élményével nem húznám most az időt, a helyet meg még kevésbé, ami fontos, hogy amilyen élvezetes volt, annyira nem esik jól a vissza séta az autóig.
Igazi teljesítménytúra ez a nap, még jó hogy hoztunk elegendő vizet és ennivalót, már egész alacsonyan süt a nap, mire el tudunk indulni a szálláshoz visszafelé. Hullafáradtan érünk vissza a városunkba este, egy gyros, egy sült krumpéi, jégkrém és egy naplemente fér az energiánkba az esti zuhany és az ájulás előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése