Utolsó két napunk Toloban. A szerdai napon semmi különös nem történt: strandoltunk, pihentünk, tavernáztunk, frappéztunk. Vettünk még egy fürt szőlőt - istenifinom volt, akárcsak a többi. A kisebb fürtök 1 kg körül voltak, óriási, szilva-nagyságú szemek, mag persze sehol, mézédes, lédús. Naná, hogy csak én szeretem a szőlőt, és volt, hogy két napra osztottam be egyetlen fürtöt, és nem ám spórolásból, hanem mert egyszerűen nem tudtam megenni. :)
A strandon sokáig kint voltunk délután, mert eddig szokatlan módon egész nagy hullámok voltak. A víz nagyon jó volt, de feltámadt a szél. Nem volt hideg, hanem inkább pont kellemes volt az idő. Ebből estére persze már semmit nem éreztünk: az utolsó előtti nap gondoltuk, hogy próbáljunk ki még egy tavernát. Elindultunk sétálni, és ahogy kitettük a házból a lábunkat, megcsapott minket a fülledt hőség. Este fél9-körül. Akkor még fel sem tűnt, hogy érdekes az aznapi időjárás a többihez képest. Elmentünk Tolo általunk legjobbnak ítélt tavernájába, jól belakmároztunk, vettünk egy csomó ajándékot, aztán jött a szokásos frappé. Sokáig beszélgettünk még a teraszon, hogy milyen jó is volt a nyaralás, mennyi helyen jártunk, de ha még ugyanennyi időt el lehetne itt tölteni, akkor sem unatkoznánk. Későn feküdtünk le aludni.
Másnap, vagyis az utolsó toloi reggelünkön ez a kép fogadott, mikor kinéztem az ablakon:
... és a folytatás az volt, hogy egész nap csak esett. Először azt hittük, hogy biztos csak egy felhős reggel, majd talán kisüt a nap később. De nem. Már korán eleredt az eső, és egyre jobban lehűlt a levegő. Először még a teraszról néztük ahogy esik az eső, de egyre jobban szakadt, és annyira hideg lett már kora délutánra, hogy be kellett csuknunk az ablakokat. Fáztunk. Előkerült a zokni, a hosszúnadrág és a pulóver - pedig már azt hittem, hiába pakoltuk be. Mondjuk jobban örültem volna, ha nem használjuk. Délután bekapcsoltuk a tévét, ahol 2 csatorna jött be: egy zenés, és valami helyi, Nafplioi hírműsor. Mutatták, hogy Nafplioban őrültek háza van: minden utcában legalább bokáig ér a víz, és az üzletekbe, kávézókba, és minden földszinti helyiségbe befolyik. Később jutott csak eszembe az előző napi különös időjárás. Szeles délután, fülledt este... esős másnap. Estére már egy kis túlzással fogalmazva elegünk volt a vízből: láttuk magunk előtt (tenger), láttuk magunk fölött (eső), és láttuk mindenhol, ahol hömpölygött, hullámzott, sodort, megállt szinte tavat formázva. Estére alábbhagyott: már csak szemerkélt. Még sétáltunk is egy kicsit: pulóverben és hosszúnadrágban. Persze nem lehetett kihagyni az utolsó frappét... amit már kérdés nélkül hoztak ki nekünk az utolsó helyen. Furcsa látvány lehettem, amikor vacogva szürcsöltem a jeges finomságot, de nem tudtunk nem bemenni oda az utolsó estén. Kicsit lehangolóra sikeredett az utolsó napunk, de szerencsére nem tette tönkre a nyaralás élményét. Talán jobb is volt ez így, legalább nem fájt a szívünk annyira, ilyen időben úgysem lehetett volna tovább sem strandolni, sem pedig kirándulni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése