2013. január 26., szombat

2013. január 15., kedd - 1. rész

Tulajdonképpen az utolsó pillanatig volt egy kis bizonytalanság a levegőben, először a hiányos névvel ellátott repülőjegy miatt, aztán szépen sorban minden gyerek lebetegedett, az indulás előtti napon Milán még be is lázasodott. Végül, mivel a közérzet és a "mehetnék" feeling mindenkinél a tetőfokára hágott, hétfő este 6-kor mégis levettük a bőröndöt a szekrény tetejéről, és elkezdtünk belepakolni.

Kedden, hajnal fél4-re terveztük az indulást, laza tízperces késéssel sikerült is tartani az időt. Fél 5-re foglaltuk a reptéri parkolót, dicséretes, hogy az ott dolgozó ember idő előtt 10 perccel hívott, hogy odatalálunk-e, és elmagyarázta, hogy a sok egymás mellett lévő parkoló közül melyik az övék, hová álljunk. 3/4 5-re már a csomagot adtuk fel a repülőtéren, egyedül itt nézték meg tüzetesebben a papírjainkat, ahol aggódtam egy kicsit a név miatt, de végül nem szólt senki semmit, majd mentünk a biztonsági ellenőrzés tortúráját kiállni. Itt a gyerekek miatt külön kapuhoz hívtak minket, de annyira "levetkőztettek", meg ki kellett szedni, megkóstolni, megmutatni a dolgokat, sőt, a nyolcésfél hónapos Konit még meg is motozták... hogy a másik kapun legalább vagy 30-an átmentek, mire mi végeztünk. Ez után persze pisilés, majd mentünk a kapuhoz, ahol már az utolsó buszra fértünk csak fel, a babakocsit a repülőhöz vezető lépcső aljánál vették el tőlünk, így tényleg utoljára szálltunk csak be, amikorra már nem volt nemhogy két egymás melletti, de egymáshoz közeli hely sem, mi pedig ugye hatan voltunk. A légiutaskísérők kedvességének köszönhetően végül úgy sikerült helyet foglalni, hogy arrébb tessékeltek 2 utast, így a gép eleje-felé ült A. Milánnal, pár sorral hátrébb én a csajokkal, anyu meg egészen máshol, de ami a lényeg, hogy nem kellett a gyerekeknek egyedül utazniuk, mert hallottam már ilyet is. Felszállás előtt a pilóta elmondta hogy merre fogunk repülni (Szlovénia-Olaszország-Franciaország felett), majd félútig enyhe turbulenciával gazdagított út során azon gondolkoztam, hogy mennyire nem való az én idegrendszeremnek a repülővel való utazás.



Azért jutottam erre, mert már eleve stresszelek amiatt, hogy jaj ha bármi közbe jön (akár betegség, ugye), akkor nincs az hogy na majd két nappal később indulunk, vagy ha bármi van akkor fogjuk magunkat és hazajövünk (mondjuk ilyen még nem volt kocsival sem), aztán ha végül elindulunk, akkor a reptérig azon jár az agyam hogy tuti nem maradt-e itthon semmi fontos. A repülőútnak tény, hogy nagy előnye a versenyautós élményhez hasonlítható felszállás, valamint az hogy egy amúgy huszonórás autóutat kétésfél óra alatt megteszünk, mindemellett szívfájdító, hogy elszállunk mondjuk Monaco felett és nem látok belőle semmit, csak a felhőket amik eltakarják a várost. 

Az út egyébként eleinte zökkenve, majd zökkenőmentesen kelt, attól tartottam, hogy Koninak majd pelenkát kell cserélni a gépen, de szerencsére nem így lett. Mindegyik gyermekünk fel volt pörögve, egy percet sem aludtak (Koni is csak szunyókált egy órácskát), ettek, ittak, meséltünk, és nem borították ki az utastársakat sem, azt hiszem. Gyönyörűséges volt amúgy végig napkeltében repülni, mert ahogy elértük az utazó magasságot, már látszott a csík az ég alján, és éppen a napfelkelte narancsos fényei világítottak be az ablakon, amikor landoltunk. Életünk (eddigi) leghosszabb napkeltéje volt. :)

Ahogy leszálltunk a gépből, megcsapott a "mediterrán illat". Annyira jólesett ... még ha egy kicsit hűvös is volt, és bizony, erre rá lehet szokni, és máris megfogalmazódott bennem, hogy ilyet akarok még. Télből a "tavaszba" utazni immár negyedszer, épp elég ahhoz, hogy szokássá váljon. Hiába fogadott csak 10 fok, mélyen magamba szippantottam azt a pálmafákkal díszített, tengerillattal, déli mentalitással fűszerezett, minden porcikámat feltöltő illatot, ami azonnal megcsapott, ahogy a lábunk spanyolországi földet ért.

2 megjegyzés:

  1. Ennél a társaságnál nincs ülőhely megadva? Ilyet még soha sem hallottam. Elég durva.
    szerintem, semmi gáz nincs abban, hogy egy csecsemőt megmotoznak, mert éppenséggel el lehetne rejteni a pelenkájában dolgokat. ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. niiincs. wizz air, ryan air így működik. :)
      egyébként pedig a pelenkájában akár lehetett is volna valami, a teste többi részét taperolták át.

      Törlés