Mintha kéklene az ég itt-ott, és nincs is olyan hűvös, mint az előző reggeleken - ez volt az első gondolatunk, amikor kinéztünk az ablakon. A reggeli meleg része tojás helyett virsli volt, mustár és ajvár kísérővel, ez utóbbi az eszméletlen finom fajtából. A többi az előző napi, mármint nem frissességre (remélem :D), hanem kínálatra. A kávét és az üdítőket ezúttal kihagytuk, vizünk a szobában is van, köszöntük szépen. Maradtunk a teáknál, azok finomak voltak. A csokikrémes kenyér után jólesett volna egy bögre hideg tej, de meglepetésünkre az is durván fel volt vizezve - na szerintem ez az ami pofátlanság a javából. Jóllakva kiültünk a teraszunkra, próbáltuk bevonzani a napsütést. Amikor kezdett melegedni az idő, én felpattantam, azt mondtam hogy nemmm bíírom tovább, nekem muszáj szaladnom egyet a környéken.
Elindultam Omis központja felé, de csak a templomig mentem, majd bekeveredtem a templom kertjébe, amit nem úgy kell elképzelni mint egy hagyományos templomkert, hanem ez veteményes volt, szőlővel, gránátalma- és fügefákkal., házak oldalára felfutó és onnan leomló virágokkal.
Találkoztam két öreggel is, meglehetősen furán néztek rám, udvariasan rájuk köszöntem - akkor esett le, hogy nem biztos, hogy jó helyen járok. Aztán végül mentem fölfelé, a hegyoldalra, élvezve hogy végre hét ágra süt a nap... és csak mentem, fel a lépcsőkön, szűk kis utcákon, néha a földön aszalódó fügéken taposva, amíg el nem fáradtam. Miután zsákutcába értem, jöttem csak rá, hogy tán vissza kéne mennem a többiekért, vegyük nyakunkba a várost együtt. A babakocsival nem-megtehető részeket kipipáltam egyedül - bár még a várhoz nem jutottam el. Talán majd legközelebb.
Az aznapi program tehát, a többieket is felbujtva, városnézés volt. Nyakunkba vettük az óvárost, benéztünk minden ajándékboltba, közben kedvünkre való éttermet keresve róttuk a sikátorokat - nem hiába.
Öcsém grillezett csirkehusit, Kata tésztát evett, mi cevapra szavaztunk (ha már... ugye), eszméletlen finom volt.
Miután jóllaktunk (degeszre zabáltuk magunkat :D), feltámadt a szél ugyan, de mi tovább róttuk az utcákat. Elhatároztuk, hogy egy üveg prosek mindenképp fog kelleni otthonra, így a legszimpatikusabbat (na jó, mind egyforma volt...) meg is vásároltuk, "mindössze" 35 kuna volt.
Elsétáltunk a Cetina hídjáig, megkérdeztük mennyibe kerül a folyón való hajókázás (neeem a rafting), 80 kuna/fő - sokalljuk. Egy egész napos tengeri kiruccanás 100 kuna + ha kaját is kér az ember, az +60-80-ba kerül. Még megfontoljuk, hátha kint lesz este az a hajós csapat, akikkel Brac-ra lehet átkirándulni. Délután a többiek nyugovóra tértek, kötelező délutáni szieszta gyanánt, én viszont nem bírtam magammal, napozni akartam végre, úgyhogy becéloztam a félperc sétára (se) lévő, később állandó helyünkké vált strandunkat, ami kavicsos volt ugyan, de a célnak tökéletesen megfelelt. :)
Természetesen megvártuk a naplementét is, a fiatal szerelmesek romantikáztak is egyet vacsora előtt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése