...vagyis az esős születésnap. Ezen a napon tartottuk A. születésnapját, amit a már kora reggeli esőnek köszönhetően nem gozói kirándulással ünnepeltünk, hanem elsősorban azzal, hogy a gyerekek ébredéstől lefekvésig Halász Judit Boldog szülinapot c. dalát énekelték. :)
Na de nem kell minket félteni, meg Málta sem az a hely, ahol naphosszat (vagy napokig) megállás nélkül szakad az eső, amint egy kicsit alábbhagyott, megnéztük hogy kb merrefelé van világos, és elindultunk Marsaskala felé. Elég messze van ahhoz, hogy mire odaérünk, tényleg jó legyen az idő, és ha esetleg mégsem, akkor legfeljebb sightseeing buszozásnak fogjuk fel a dolgot és így kirándulunk.
Marsaskala nem volt felírva a megnézendő dolgok listájára, találomra választottuk a helyet, a helyi templom, toronyóra és maga az öböl az összes látnivalója az egykori halászfalunak, ami mára népszerű üdülőhellyé vált, de ez így novemberben nem tűnt fel. Ami a lényeg: mire odaértünk, kisütött a nap!
Ez volt az első olyan település, ahol vidékiesnek mondható hangulat fogadott, és ismerős - illetve számunkra ismerősnek tűnt a kisváros (mindkettőnknek ugyanaz a görög falu jutott róla eszünkbe! :D) a jellegzetes 2-3 szintes, part menti öreg házaival, és az öbölben ringatózó kis hajókkal és csónakokkal. Egyedül a Szt. Anna templom karcsú tornya és a körülötte lévő modern épületek térítettek észhez, mégis mindenképp azt éreztem, hogy na igen, én ERRE számítottam, ezt vártam amikor Máltát választottam mint úticélt.
Plussz érdekesség: a testvárvárosok címerei közül megtaláltuk Kőszegét!! :D
Ami még talán említésre méltó lehet: nálunk minden hajójavító kötelező látnivalónak számít. :)
Oda-vissza bejárva az öböl partját meg is éheztünk, és mivel sok hely zárva volt (vagy épp teljes egészében vendégtelen), a nagyobb sikernek örvendő "47 Summer Nights" nevű étterembe tértünk be, amit hadd ne mondjak, egy játszótér mellett kapott helyet. A hihetetlen méretű bruschettát kiemelném minden elfogyasztott dolog közül, egyrészt mert az volt a legfinomabb, másrészt olyan óriási adagot hoztak belőle (1 személyre!!!), hogy bőségesen megtette volna csak az főétkezésnek.
Ezen kívül még érkezett pizza és lasagne, sajnos egyikről sem beszélhetek magasztosan, sőt... sajnos kb a fele ott is maradt, de a bruschettának köszönhetően mindannyian jól laktunk. Mire fizetésre került a sor, a gyerekek már kint játszhattak a játszótéren, és mivel ismét borúsra fordult az idő, na meg el is álmosodtunk, buszra szálltunk és elindultunk hazafelé.
Késői szieszta következett: fél4-től este 7ig szunyált a család, majd felkerestük a már korábban, buszról kiszemelt eddigi legkomolyabb játszóteret, nem mellesleg a tengerparton épült (Sliemában). Játék után vacsorának való, és némi helyi bor beszerzése következett (a zuramnak nem jöttek be a helyi sörök :D), és itt jegyezném meg, hogy továbbra sem találtunk "rendes" élelmiszerboltot. Furcsa, mert hentesből és tisztítóból van szinte minden városban, városrészben, de az élelmiszerboltok kb olyanok, mint nálunk 1-1 éjjel-nappali, csomagolt pékáruval, és csomagolt felvágottal, kínálat alig, az is inkább az alkoholra, üdítőkre és a nasikra koncentrálódik.
Hosszúra nyúlt, lassú este volt, így telt tehát a családfőnknek a negyvenedik. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése