Egy leírás szerint szerdán, Maria szerint viszont szombatonként van piac Argalastiban. Mivel felhős (bár cseppet sem hűvös) reggelre ébredtünk, úgy döntöttünk kocsikázunk egyet ismét, aztán útközben majd meglátjuk, hogy lesz-e piac, vagy sem.
Piacot nem, de Plataniashoz képest városias légkört és kártyával fizethető benzinkutat találtunk, így a tankolás után, és mert a gyerekek is elaludtak, folytattuk tovább az utunkat Tsagarada felé. A leírások alapján hajmeresztő, helyenként életveszélyes kanyarok nem olyan vészesek, aki járt már magasabb hegyi utakon autóval (akár "csak" a Taigetoszon), annak meg sem fog kottyanni. IIgaz szalagkorlát nincs, de errefelé ez nem is divat. Aranyosan fel van festve a dupla záróvonal még az útbaeső kis falu kanyargós főutcáján is, ahol egyébként csak 1 autó fér el az út közepén, és az 500 méteren lévő hajtűkanyarban is, ahol kis kőhíd okoz útszűkületet. A kilátás a többszáz méteres magasságból az alattunk lévő szakadékokra, az Égei-tenger végtelen kékjére semmivel össze nem hasonlítható, ez az amit látni kell, át kell élni, hogy az ember elraktározhassa ezt a félelmetesen gyönyörű látványt. Egyszercsak Tsagaradában találtuk magunkat. 1 kanyar, 3 ház, 2 kanyar, 2 ház... így megy ez kilométereken át, majd lekanyarodtunk Mylopotamos felé, ahol ugyanez várt. Szinte minden házban szoba, stúdió, apartman kiadó, látszik, hogy felkapottabb üdülőhely, mint a miénk, akár meg is választhatnánk hogy a tenger szintje felett hány méterre, melyik kanyar után szeretnénk megszállni. Ide néztem ki először álomszállást (amit útközben láttunk is), de igazából mindegy lett volna hogy ezt foglaljuk, vagy a 2-vel arrébb lévőt, turista ugyanis nem sok volt, ráértünk volna itt is helyben választani.
Tsagarada központjában áll egyébként Görögország legidősebb platánfája, amit bevallom őszintén elfelejtettünk megnézni, bár visszagondolva nem tűnt fel, hogy a falunka van valahol központja - lehet, hogy tovább kellett volna menni a főúton, nem pedig lekanyarodni a strand felé.. mivel a gyerekek aludtak, nem szálltunk ki nézelődni, hanem egyenesen Mylopotamos, a "kötelező meglátogatni" osztályozást elnyert strand felé tartottunk. Már a parkolóból hihetetlen volt a látvány...
Sajnos egyetlen fotó sem adja vissza, hogy miért. A meredek szakadék alján a hófehér homoknak tűnő, apró kavics, a kristálytiszta tenger, ami világos türkizből "borszínűvé" változik, végül az Égei-tenger végtelennek tűnő kékje a felhőtlen égbolttal találkozik, ami a szikrázó napsütés miatt ezüstös-fehér színűvé válik... Persze nem elégedtünk meg a parkolóból való bámészkodással, a soklépcsős gyalogúton letipegtünk erre az álompartra. 2 részből áll a strand, 1-1 alagúton (vízi és szárazföldi :D) lehet átjutni a kisebb és csendesebb öbölhöz, ahol egy barlang biztosítja a hűvös árnyékot. Köves és aprókavicsos sávok váltják egymást a vízben is, ami legalább 3-4 fokkal melegebb, mint eddig bárhol máshol. Az öblöt sokméter magas sziklafal öleli körül, akinek hűsölni támad kedve, az bemehet az előbb említett barlangba és meghúzhatja magát a hűvösben... álompart, tényleg! A gyerekek imádták.
Sokan köveket, kavicsokat gyűjtenek ezen a parton, mi is választottunk párat: egy zacskónyi apró kavicsot, és egy jó ötkilós nagyobb darabot. Hogy mit kezdünk vele, még nem tudom, de mivel ajándékboltot nem találtunk, és ez amúgy is igazán helyi különlegesség, betudjuk vásárfiának. Jó pár órányi strandolás után ismét útra keltünk, terveink szerint Milies és Vizitza volt a cél, ottani ebéddel. MIvel a gyerekek az első kanyar után beájultak, maradt az autós városnézés. Gyönyörű, tipikus pelioni házakat láttunk, egy kicsit sajnáltam, hogy sétára vagy ebédre most nem volt lehetőség.
Fura, de mégsem érezzük lemondásnak, vagy kellemetlennek azt, hogy a gyerekek igényeihez igazítjuk a nyaralást, sőt igazából a gyerekek nyaralása az elsődleges: ha jól esznek és jól alszanak, akkor bármit lehet, csak ebben a kettőben ne legyen zűr. tehát ha alszanak, nem ébresztünk, továbbmegyünk, ahogy mentünk is, Platanias felé, ahová farkaséhesen érkeztünk. Gyors zuhanyzás és átöltözés után betértünk a szomszéd taveernába, A. kalamarit, én csirkemellet kértem, persze most is, mint mindig, elmaradhatatlan volt a görög saláta. Hihetetlen, hogy eddig bárhol is ettünk Görögországban, még a rendelés előtt (sokszor kérés nélkül) kihozott 1,5 liter jéghideg víz mindig elfogyott az ebéd vagy vacsora végére.
A hosszúra nyúlt napot sétával zártuk. Megérkezett a skiathosi kirándulóhajó is, és betértünk Platanias egyetlen, nem-tengerparti utcájába is.
Este még játszottunk a ház előtt, a nap tökéletes zárásaként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése