A korábbiakhoz képest szélcsendesnek számító napon az eddigieknél is később sikerült felkelnünk. Na nem mintha siettünk volna valahová, strandolós napot terveztünk végre. A bőséges reggeli után összeszedtük magunkat és útnak indutunk az előző nap kiszemelt, közeli Damnoni felé, ugyanis a mi partunkon azért továbbra sem volt ideálisnak mondható a szélerősség okozta hullámzás és homokvihar.
A Damnoni beach-hez érve a parkoló autók számán már látszott, hogy nem csak mi gondoltuk, hogy szélcsendesebb öbölről van szó, és a partra lecuccolva megkönnyebbülten vettük tudomásul, hogy nyugodtabb a víz is, mint a plakiasi parton. A helyi lakosok vagy nyaralók száma nem mérvadó, ugyanis csak néhány kiadó ház és apartman van az út melletti domboldalon, illetve a strand mentén 1 taverna és talán egy bár, ha jól emlékszem, de inkább strandolni jár ide a jónép, ha jól figyeltem meg a tömeg összetételét. Gyerekes családok tömege volt jobbra-balra, bár nem a szó hagyományos értelmében beszélünk tömegről, csak nem 10 fő/ part volt a népsűrűség, hanem 1 család/10 méter.
A strand egyébként változóan finomhomokos-durvahomokos-aprókavicsos, de néhány nagyobb követ is lehetett találni, a gyerekeknek paradicsom, akár homokvárépítésről, akár part menti pacsálásról, gödörásásról vagy kavicsgyűjtésről legyen szó. Időnként azért itt is lehetett szaladgálni a repkedő úszógumik, labdák, gumimatracok és mindenféle tárgyak után, ez összehozta a strand akár két végében lévő családokat is, de így legalább a felnőttek is remekül szórakoztak, mármint nem mintha egyébként nem, csak így megvolt az a bizonyos plusz is, sőt, női szemmel nézve a parton szaladgáló jobbféle apukák, mint amilyen A. is, akik egy idő után vízbe is vetették magukat... hát na. :)
Szóval kiélveztük a nyugis, forró és napsütötte délelőttöt (ami helyi időszámításunk szerint délután 3ig tartott :D), majd visszacuccolva a szállásunkra a jól megérdemelt ebéd és a szieszta következett - ismét este fél7ig punnyadtunk a szokásos esti séta előtt.
Frappé? Hmmm... jöhet. És már nyakunkba is vettük a kisvárost, immár sokadszor. Este persze teljesen más a hangulata mint napközben, ilyenkor sokkal nyüzsgőbb és színesebb. A sarki gyrososnál, ahová napközben csak be-beugranak a finom falatért az emberek, estére telt ház van, sőt... hátizsákosok, öreg hippik, napi újdonságként még arabok is ott tanyáztak az oda-vissza sétánk során.
A supermarketeket végigjárva megkerestük, hogy hol a legolcsóbbak a helyi termékek, mert bár egyikről sem mondható el, hogy drágább lenne a másiknál, pont azok a dolgok amiket szeretnénk hazahozni, van hogy 1-2 euro különbséggel kaphatók akár a szomszédos boltban is. A legfontosabb dolgokat megvásárolva, a hippitanyánál pitás gyrossal felpakolva vissza is sétáltunk a szállásunk felé, útközben pedig két helyen is ellenőriztem az időjárás előrejelzést, mivel az elsőnél azt hittem hogy rosszul látok. Egész nap Bf 2-3 volt a szél erőssége, a következő 1-2 napra pedig ismét 6-7 erősségű szél a jóslat már megint. Az egyik vicces kedvű hölgy vagy úr, aki kiragasztotta a papírt, tele is írta mókás megjegyzésekkel az előrejelzést, hogy "adják vissza a nyugodt és szélcsendes Plakiast", illetve hogy "elég a szélből!!!' és stb... legyen neki igaza. Bosszantó az egész, tényleg, ugyanis a 6-os szélnél már olyan széllökések vannak, hogy felnőtt ember is megérzi hogy taszít rajta egyet, sőt láttunk már szél által felborított robogókat is, félő hogy a gyerekeket a 7-es szél átfújja majd Afrikába. Mindemellett mondjuk bőven 30 fok volt, és nem fáztunk, na de akkor is.
Remélve, hogy a görög meteorológusok szavának is annyira lehet hinni mint a hazaiakénak, a másnapi programon gondolkodva tértünk nyugovóra, és közben erőteljes fogyásnak indult a betárazott ouzo készletünk is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése