Jobban aludtunk, mint eddig bármelyik spanyol éjszakán, bár nem csoda: a legideálisabb klíma, a legtágasabb szoba és fekhely, na és persze a nyugalom.
A teraszajtót kitárva pedig elénk tárult az, amire vágytunk: a tenger, a napkelte csillogásában, na és a helyi jellegzetesség: golfpálya, tényleg. Később megfigyeltük, hogy ez az egész környék egyetlen nagy golfpálya, aminek az előttünk lévő részre esik 3 lyuk (vagy ilyen kis pálya vagy nem tudom hogy mondjam, nem értek hozzá).
10-körül sikerült rávenni magunkat a reggelizésre: néhány fajta felvágott, sajtok, sós és édes péksütik, lekvárok, frissen facsart gyümölcslék és müzlik, magvak, tea, kávé és kakaó választék, amíg a kedvünk és étvágyunk bírja, hozzáteszem hogy mindenből szuper minőség, amivel nem lehet eltelni.
Reggeli után elindultunk felfedezni a környéket. A szállodánk szomszédságában lévő Guadalmina Blanco elnevezésű épületegyüttes (mert mondhatnánk hogy lakópark, vagy társasház, de nem) olyan hangulatúra van megcsinálva, mintha egy tipikus andalúz pueblo blanco lenne. Édesek ezek a kis házak, elfogadnék egyet - ezek közül is.
Egyébként mindenfelé többezer m2-es telken álló villák, kétméter magas kerítések mögött. Először csak a tetejük látszik, aztán rájövünk, hogy furfangosan vannak építve a nagy falak a paloták körül: vonzza a kíváncsi tekintetet 1-1 rés. Szinte minden kert felér 1-1 botanikus kerttel, a házaknak pedig (az árát és a nagyságát tekintve is) bőven elég lenne az egytizede, és ami furcsa: senki nem lakja egyiket sem. Mint felénk az elhagyatott balatoni nyaralók szezonon kívül, csak itt jóval több a csillogás és nincs őszies idő.
Autósokat és gyalogosokat sem láttunk semerre, csak jó néhány golfozót, akik többnyire a saját kisautóikkal jártak a pályák között, tudomást sem véve a külvilágról - furcsa volt, mint egy múzeum a luxusról, érdekes, de élettelen, mintha minden csak díszlet lenne, sehol az előadás. Furcsa ez nekünk, az első olyan utazás, ahol a helyiekkel (a szállásadók és a felszolgálók kivételével) egyáltalán nem vettünk fel kapcsolatot, bár ha belegondolunk, tulajdonképpen esély sem volt rá. Némi útbaigazítáés után sikerült boltot is találni az autovia túloldalán, ahol vettünk pár szükséges enni- és innivalót, aztán körülnéztünk vacsoraügyben is, estére főtt ételt szeretnénk majd enni.
Visszasétáltunk a szállodába, majd irány a tengerpart: a medencés fiútól kaptunk törölközőket, azokkal sétáltunk le a parti napágyakig, ahol leheveredtünk egy időre. Homokos, amíg a szem ellát, na de köze nincs az óceánparti finom lisztszerű, világos homokhoz, ez jóval sötétebb és durvább. A tenger hideg, de hatalmas hullámokkal hívogat - engedtem a csábításnak, igaz szigorúan csak bokáig. Napozni és semmit tenni, élvezni a meleget, az október végi nyarat gondtalanul lehetett, na és a kagylógyűjtés napjai közül is termékeny volt ez az első. :)
A család délutáni sziesztára vonult vissza, én meg a napozás+írás a medenceparton programra neveztem be.
Később, amikor mindenki kipihente a fárasztónak éppen nem mondható napot, vacsorázni indultunk.
Rövid séta után (már tudtuk, merre kell indulni) találtunk egy szimpatikusnak tűnő - bár olcsónak éppen nem mondható - helyet, ahol hihetetlen finomat ettünk. Zöldségleves, hagymaleves, kicsinek tűnő, mégis hatalmas adag paella került az asztalra, némi sör és nagyobb adag sangria kíséretében (igen, ez utóbbira rá lehet szokni). A paella rajtam kívül (mert én nem szeretem a tengeri herkentyűket) mindenkinek nagyon ízlett, Szofit különösképp kiemelném... egyébként a rákokért külön harc ment a fiúk közt.
Jóllakva, kissé mámorosan dőltünk az ágyba az első igazán semmittevős napunk után - na ilyen mondjuk nem is lesz több. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése