Mivel az időjárás ismét megviccelt minket (nem tudtuk eldönteni, hogy mi vár ránk az elkövetkezendő pár órában), közeli kiruccanást terveztünk, Mosta városába. Van olyan busz, amivel átszállás nélkül el lehet jutni a célig, de lehet menni kisebb kerülővel is, viszont a gyakrabban járó buszok valamelyikével. Mi a rövidebb, egyszerűbb, mégis időigényesebb megoldást választottuk, ugyanis ahogy behajtott a buszunk a még egyik közeli város kétirányú, de nagyon szűk utcájába, egy araszoló kukásautó mögött találtuk magunkat, és bő félórát araszoltunk mögötte 1-200 méteren keresztül (ennyi lett volna a teljes menetidő).
Mosta Málta egyik legnagyobb városa, viszonylag új házakkal, sőt, itt találtunk először kertes házra hasonlító épületeket is kis füvesített, sőt néha pálmafás előkertekkel. Mégsem volt annyira zsúfolt város-érzésünk, mint pl a kisebb Sliemában, valószínűleg azért, mert Mostában inkább kétszintes lakóházak, mintsem sokemeletes szállodasorok állnak.
A fő látnivaló a világ egyik legnagyobb temploma, a város közepén lévő főtéren épült kör alakú Rotunda. Átmérője 40 méter, a magassága 60, az útikönyvben olvasott 8 méteres falak döbbenetes látványt nyújtanak testközelből. Különlegessége még, hogy a II. világháborúban egy bomba zuhant be a templomba egy mise közben, ami nem robbant fel, ezt természetesen csodaként emlegetik. Nem-vallásosságunk ellenére mindannyiunkat lenyűgözött a templom külseje és belseje egyaránt, hosszú perceken át csodálkoztunk rá minden egyes apróságra, ami a szemünk elé került.
A templomot kívülről és belülről megcsodálva még egy kis játék, bújócska következett a hatalmas dór oszlopok körül. Még nem vagyunk elegen ahhoz, hogy átérjük. :)
Ami még helyi érdekesség, és érdemes megnézni, arra mi véletlenül akadtunk rá: ez Reno szalonja. Milán a kirakatban látott meg egy kis Volkswagen bogarat, amit mindenképp szeretett volna megkapni, A. pedig a régi máltai buszok kicsinyített mását vette alaposan szemügyre. A hely érdekessége abban rejlik, hogy amint bemegyünk a kis trafik-szerű helyiségbe, olyan érzésünk támad, mintha rossz küszöböt léptünk volna át: egy borbélynál találjuk magunkat, de kicsit körülnézve leesik a tantusz, hogy ja, hát ezt írta a könyv is, hogy hajvágás közben (vagy előtt, után) vehetünk itt filmet a fényképezőgépbe, ajándéktárgyakat, vagy akár telefonkártyát is. :) Beszereztük, amit szükségesnek gondoltunk, majd tovább álltunk, mosolyogva azon, hogy ha kerestük volna Reno szalonját, biztos nem találunk rá. :)
Mivel éhesek még nem voltunk, visszabuszoztunk Sliemába, és a helyi szökőkutak és szobrok környékén múlattuk az időt ebédig.
A nap hátralévő része a szokásos lassúsággal telt: későre csúszott ebéd, estig tartó szieszta, tengerparti játszóterezés, közben a hatalmas, közelben cirkáló tengerjáró hajókban való gyönyörködés töltötte ki az esti beájulásig tartó néhány órát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése