... még mindig sötét, még mindig sötét. mennyi lehet az idő? 8 óra már? :-O Pedig még mindig sötét, és élettelennek tűnnek az utcák. Család még mindig békésen szunyókál, hát mi lesz így? Fél9-körül azért felébredtek ők is, összeszedtük a cuccainkat és elkezdtük a reggeli és kv után kajtatni - sikerrel. 2 isteni finom kapucsínó, egy paradicsommal megkent, olivával meglocsolt friss bagett (= katalán szendvics), és egy jó nagy adag sonka tükörtojással és bagettel - minden egyszerű, és minden isteni, mindössze 7 euroért. Őszintén mondhatom, az első igazán jó, igazán spanyol élmény.
Közben telefon ide, telefon oda, autókölcsönzős újra próba (530 euro a 9 napra + deposit, hehe), végül a Plaza Espana mint pihenő- és gondolkozóhely.
Mi csajok metrótérképet szereztünk és böngésztünk, Mona barátnőmmel telefonon kontaktolva szállást mondtunk le, a fiúk meg elindultak innivalóért (NEM VOLT kisbolt, nyitva sem volt semmi 9kor még, csak egy mcdonalds! :-O), közben telefon Petinek, ide jutottunk, mi tévők legyünk, mit szólna ha lemennénk hozzá, neki van kiadó szobája, kivennénk, amíg a marbellai szállásunkat el nem foglalhatnánk, de hogyan jutunk el hozzá? Magyarázat, metrózás, távolsági busz, pályaudvaron ebéd, 7 órás buszozás, majd ott vár - fény az alagút végén. na de ne ilyen gyorsan....
Amikor lefoglaltuk a repülőjegyet, szinte azonnal kaptam kölcsön egy spanyol útikönyvet, aminek a hátulján ott díszelgett egy madridi metró- és egy madridi utcatérkép. na akkor és ott azonnal eldöntöttem, hogy oké, Madridba mi NEM fogunk bemenni. Európa legmagasabban fekvő (665 m) és a 3. legnépesebb (közel 4 milliós) fővárosáról van szó ugyanis. Na ehhez képest a tömegközlekedés csillagostizes, metróval pl bárhonnan bárhová el lehet jutni, a metrójegy 1 euro, amit bizonyos ideig lehet használni, és a metróvonalak bármelyikén lehet vele utazni átszállással. vannak külsőbb részek, ahová már 2 euros metrójegy kell (pl reptér), de úgy van, ha kijövünk egy állomásról, és véletlenül nem jó a jegyünk (már, vagy nem jót vettünk), akkor még kapun belül tudunk venni újat, és ki tudunk menni vele, nem az van mint itthon, hogy meglincselnek mert lógni akartunk. Egyébként minden állomáson vannak információs emberkék, akik készséggel állnak rendelkezésre, bár többnyire csak spanyolul vagy kézzellábbal nyelven, de sikerült megoldani mindent.
Aztán ott van még a buszos tömegközlekedés. minden nagyvárosba éjjel és nappal páróránként mennek buszok, de még milyenek?! 60 fős, csillivillitiszta, nálunk luxusbusz néven futó járművek, tágasak, kényelmesek, plazmatévével meg ami kell. nem állnak meg sehol, csak a célállomáson (vagy annak a környékén még pár kisebb településen), illetve hosszabb út esetén félúton egy félórás cigi-kávé-egyéb szünetre, illetve sofőrcserét véltünk még felfedezni.
A közel 600 km-es, bő 7órás útra a jegy 22euro volt /fő, helyjegyes, gyerekeknek is felnőtt ár... de legalább kényelmesen voltunk. minden utas (a gyerekek is) kapott 1-1 félliteres ásványvizet, majd elindultunk. Az út nagyjából eseménytelenül telt, élveztük a táj szépségét: tudom, perverzió, de kiégett növényzet szinte mindenhol, ahol nem, ott oliva-erdők, de akkorák, mármint akkora területen, amit jóindulattal és a legnagyobb szerénységgel sem lehet a görög olivaligetekhez hasonlitani. Ültetvény inkább. Előbb lankás, később hegyes-völgyes, legvégül tengeres... legelésző bikák, és végre egy "bika", amit képeken annyiszor láttam már, de "kellett" nekem élőben is. Nem nagy szám, valaha italreklám volt állítólag, amit később betiltottak, de a nagy fémbikák megmaradtak, mert az emberek megszokták - hiányolnák.
Vicces volt amúgy, hogy szinte világítottunk a busz többi utasa között, mindenki sötétbőrű, feketehajú volt rajtunk kívül, hogya szőke gyerekeinket ne is említsem. :D Élveztük, hogy a tizenegypár fokos Madridtól távolodva egyre melegedett az idő, hiába esteledett már, bőven 20 fok fölött járhatott a hőmérő - így hát vetkőztünk - jó élmény II. :))
Fél8ra értünk Torremolinosba, ahol Peti várt ránk, azonnal megismertük egymást - bár minket nem volt nehéz. :D Hamar odaértünk Benalmadena hegyoldalában lévő lakáshoz, ami két napig az otthonunkká vált, macskástul meg mindenestül, megbeszéltük az anyagiakat, és pár fuvart is: ő visz el minket Gibraltárba, az óceánpartra, a marbellai szállásunkra és 25én Granadába is.
A. bevásárlással, én gyerekfürdetéssel folytattam az estét, gyors ágyba bújás következett - és arra gondoltam, hogy te jó ég... még nem vagyunk itt 24 órája, és mennyi minden történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése