Jóindulattal sem lehetett azt mondani, hogy kellemesen friss a levegő. Szerintem hideg volt, ráadásul a napot is felhők takarták. A szigetet tulajdonképpen bejártuk már párszor oda és vissza irányban is, , kacérkodtam a gondolattal, hogy talán a szárazföldre kellene átkirándulnunk. Xanti és Porto Lagos környéke az a rész, ahol a hosszabbítást terveztük, de ilyen időben annak sem biztos, hogy sok értelme lett volna, így hát abban maradtunk, hogy egy egész napos kirándulás (azonnali indulással) éppen megfelelő program lesz. Új térképemet nézegetve kb 100-150 km-es túra az egész, tehát annyi, mintha újra megkerülnénk a szigetet, csak több a látnivaló, igaz hozzá jön a komp költsége.
Reggeli után mivel továbbra sem melegedett az idő, útnak indultunk. A kompot Milán nagyon élvezte megint, és az utasok is megcsodálták őt... még mindig hihetetlen volt, hogy hogy állnak a gyerekekhez a görögök. Nem volt olyan nő, aki ne mosolygott volna rá legalább, de a többség inkább odajött, megcsikizték, dögönyözték, dumáltak neki. És nem, nem úgy kérdezték mint itthon, hogy jajj de aranyos, megsimogathatom? Hanem mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az egész. Fura, mert amíg itthon biztos hogy nagyon zavart volna, ott kint nekem sem volt ezzel semmi bajom, mondjuk sokat lendített a dolgon az is, hogy szemmel láthatóan Tengerészünk is nagyon élvezte a dolgot az első néhány percben, majd megéhezett, jóllakott és elaludt az ölemben. :)
A kompról lehajtva azonnal nekivágtunk Thrákiának, nem akartunk komolyabb városnézést beiktatni, inkább csak magunkba szívni a kelet hangulatát. A nap persze azonnal kisütött, bár meleg nem volt, azért épp megfelelő kirándulóidőt tudhattunk magunkénak. Xanthi és Komotini között, illetve ettől a vonaltól délre lakik az iszlám hitet valló török kisebbség, és az utikönyv szerint a cigányok. Ettől a vonaltól északra a bogumilok leszármazottai élnek, ők szlávul beszélnek és dohánytermesztéssel foglalkoznak a hegyoldalakban. A kis kirándulás során tehát ezekből kaptunk ízelítőt... minden faluban volt 1-1 mecset, az utcák hangulata is teljesen más volt, az emberek bőre sötétebb, "arabosabb" szinte minden nő kendőt hord, és a települések szélein, a hegyek felé pedig ott szárad felfűzve a rengeteg dohány.
Xanthi egyébként elvileg a dohánytermesztés illetve -kereskedelem miatt virágzó város és közigazgatási központ, de minket valahogy egyáltalán nem ragadott meg. Tulajdonképpen csak áthajtottunk rajta. Szeretem a görög városokat is, szerintem a szaloniki, athéni, patrasi kavalkádnak, forgalmi dugónak, összevisszaságnak is megvan a varázsa, Xanthinak - számomra - nem volt. Tovább hajtva a Via Egnatia nyomán végül elérkeztünk Porto Lagos és Fanari környékére, ami a mai kirándulásunk fő látványossága volt. Halastó, sőt tórendszer-szerű látkép az úttól balra, háttérben a Rodopi-hegységgel, és szinte a vízen úszó, mólókon át megközelíthető templomegyüttes jobbra... mi pedig mintha egy hosszú töltésen haladtunk volna. Volt olyan internetes oldal, ahol azt írták, nem is tavak vannak ott tulajdonképpen, hanem sólepárló, bár láttunk mi már olyat, és ez nem olyan volt. A vizet nem kóstoltuk meg, de akár ez, akár az, mindenképpen felejthetetlen látvány volt.
Következő állomás Fanari tengerpartja volt. Na nem változott az idő strandolóssá, de a partról annyi sok szépet olvastam már, és olyan képeket láttam, gondoltam ha itt vagyunk, vétek lenne kihagyni a látványt. Helyes kis település ez a Fanari, ha ezt a környéket terveznénk bejárni egyszer, mármint úgy értem alaposabban, ahogy egyébként szoktuk, biztosan itt lenne a szállásunk. A tengerpart és a víz valóban gyönyörűszép (hol nem az? :D), de az utcák is hangulatosak... talán csak az őszre, a szezon végére lett minden szinte kihalt.
Fanari után már vissza is fordultunk Keramoti felé, útközben terveztük megnézni a Nestos folyó deltáját. A főútról jobbra lehetett letérni egy útra, ahol tábla jelezte a torkolatot, mi pedig csak mentünk-mentünk, hosszú perceken át... a táj kihalt volt, egy-egy település (helyenként értsd: putri) volt az út mentén, majd elérkeztünk egy faluba, ahonnan sehova tovább. A térképünk innen két utat is jelzett, de valójában egy sem volt... térkép szerint két ugyanolyan jelzésűnek kellett volna lenni, mint eddig, valójában elérkeztünk egy erőmű-szerű körbekerített valamihez, ahol tábla jelezte: behajtás csak engedéllyel, illetve a terület mellett egy földút volt. Szokás szerint vagy eltévedtünk, vagy a vadiúj görög térképem gondolta hogy haladjunk úttalan utakon, nem tudom... mindenesetre a Nestost legutóbb a pár km-re visszább lévő főótról, illetve annak hídjáról láttuk legutóbb. Oda se neki, irány mostmár Keramoti, bár éhesek is voltunk, így egy útszéli benzinkút-parkoló-étkezési egységben beszerezvén 2 pitás gyrost és 2 frappét be is fejeztük az ezévi szárazföldi hadjáratunkat.
Keramoti kikötője így, hogy kicsit várnunk kellett a komp indulásra, egész más képet mutatott. Már fent voltunk a nagy hajón, és onnan szemléltük a halászhajókat, ahogy dolgos kezek tesznek-vesznek a nagy munka előtt vagy épp utána. Egy csoportban ringatóztak a hajók kikötve, és ezt-azt dobáltak át egymásnak, kiabáltak... mire észhez tértünk, már indult is a mi hajónk.
Visszakompolás és egy kis szusszanás után már készültünk is a vacsorához, bejárva Limenas utcáit végül ismét oda mentünk, ahol előző este annyira jót ettünk, a Doukas tavernába. Meglátva minket már fel is pattantak a pincérek, átrendezték a terepet úgy, ahogy azt mi tegnap tettük: a babakocsit bepasszoltuk egy belső szék helyére, az asztalunkat emiatt kicsit odébb is tolva. A. gemistát evett (töltött paradicsom és paprika), én pedig stifadot (görög marhapöri tulajdonképpen). Jó kis nap volt, elfáradtunk mindannyian, Milán konkrétan végigaludta a vacsorát.
Estére annyira hideg lett, hogy őt még be is kellett takarnom, és jóllakva próbáltunk igen szaporán felfelé baktatni az emelkedőn. Jó kis nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése