8-kor ébredek, A. még alszik. A teraszon ülve nézem, hogy indul a nyüzsgés, a narancsfákat még nem éri a nap, de házigazdánk már indul a dolgára, és még pár házzal odébbról is hallom a kaliméráját. A kis kikötőbe párpercenként érkezik egy csónak vagy halászhajó, a nagyból pedig indul már 1-2 vitorlás, mégis nyugodt a reggel. Autó alig jár, inkább 1-2 robogós húz el az utcánkon, ezeknél több a sirály. Közben 9 óra lett, egy kis komp épp most indul Galatasból hozzánk, de előbb még becsorog a Pireusból érkező nagy hajó, keresztezve az útvonalát.
A. is felébredt végre, így nmehetünk a közeli pékségber reggeliért. Ugyanaz a kínálat fogad, mint bárhol máshol: fánkok, piték, levelestésztás édességek a kenyéren kívül, bevásárolunk, aztán a supermarketben is veszünk még egy kisebb, 8 kilós dinnyét. Csak felezve fér a hűtőbe, de már az illata is olyan, mintha lenne benne vagy egy kiló méz. Összecuccolunk a bőséges reggeli után, és bejárjuk a szárazföldi rész felé néző strandokat. A Love Bay nagyon helyesnek tűnik, de itt csak bérelhető napágyak vannak, nekem a Russian Bay tetszik a legjobban a romos épületeivel, amiről egyből a thassosi Limenaria mellett lévő strand jut eszembe, az elhagyatott bányaépületeknél, ennek is megvan a varázsa.A. a Mikro Neoriora szavaz – itt telepszünk le.
Rajtunk kívül csak egy idős néni van még itt. Ez egy homokos partú kis öböl az erdő szélén, napozás közben látni Poros városát, és a hajók jövés-menését. Iszonyú meleg van, a víz is nyugodt, meleg, de csak 3-ig bírjuk az aszalódást, hiába csodálatos a hely – a behűtött dinnye most jobban vonz. Dinnye után egy óra szieszta kötelező, és mivel rég ettünk valami rendeset, elindulunk a partunkon lévő tavernák felé. A White Cat-re esik a választás, szép helyen van, kedves a hívogatás, bár a pincér valami arab-féle lehet. Nem ragozom tovább, a panoráma talán a legjobb ezen a helyen,
A. báránya néhol rágós, valahol égett, nekem pedig a grillezett szardíniámat kell kifiléznem. 30 eurót hagyunk itt a vacsoráért, jól laktunk ugyan, de nem érte meg – megérte viszont a lemenő nap fényében nézni a dombocskára épült város házait az asztaltól frappézás közben, közvetlenül a vízpartról, ahogy a napsugarak narancsosra festik meg a dombra épült házak falait.
Először egy dombtetőre sietünk vacsora után, aztán a jachtkikötőhöz gyorsan, látnunk kell, ahogy a víz mögötti hegykupac fölött lassan nyugovóra tér a hőséget árasztó tüzes korong, miközben egymás után sorra kötnek ki a vitorlások. Megérkezik egy nagyobb hajó is, a Hellenic Seaways Artemise ér partot, reggel 6-kor indul majd csak tovább Aegina és Pireus felé.
Este ajándékok után kószálva sétálunk még a városban, persze veszünk is ezt-azt, aztán a vízitaxik kikötőjében várjuk meg, míg a toronyóra negyed 11-et mutat, majd elindulunk hazafelé. George tavernája előtt sétálunk el, ahol a Nagydarab megismerve minket jó nagyot köszön – eldöntjük, hogy holnap itt vacsorázunk. Kis apartmanunkba visszatérve még kiülünk a teraszra, a citrusliget és liliomfa fölé, nézzük a kis komp jövés-menését, amíg az ouzó és a pisztácia kitart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése