amikor útleírás készül, akkor csak firkálgatok. leírom azt, amit épp gondolok, érzek. a kockás füzetem megkapja azt, amire szerintem szüksége van: adatokra, kilométerekre, eurokra, élményekre és életképekre. nem akarom, hogy csak úgy elszálljon az a rengeteg dolog, amit átélek. aztán amikor hazajövünk, akkor jön a neheze: kicsit át kell szerkeszteni, helyenként átírni, kibővíteni, esetleg útikönyvből, vagy térképről pontosítani, képekkel megtűzdelni - vagyis a fárasztóbb része, de azért jó olyankor újra átélni az utazás minden percét.
nna de igazából ez az, amiért érdemes írni:
"Hát, sikeresen megharcoltam azért, hogy belépjek. Azért tartottam fontosnak, hogy el tudjam mondani mekkora élményt jelentett nekem Mia élménybeszámolója. Az összes szőröm felállt, könnyem csorgott és bizseregtem. Nem is annyira a tartalom-hatodik évnyi görög földön való nyaralás után szerencsére sok minden ismerős volt, bár találtam sok szívszaggató újdonságot is! Hanem a stilus! Nem tudom ki fia-borja, de igazi szépirodalmi élmény volt. Több oldalon éreztem-és ezt nagy bóknak szánom- szabómagdai magasságokat!!!! Csodás volt, köszönöm!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése