Kéklett az ég már reggel 8kor, így reggeli közben eldöntöttük, hogy aznap hajókázni megyünk, ha délutánra pedig rendesen befűtenek végre felülről, akkor strandolunk egy jót, de rendesen, ahogy eddig sajnos nem sikerült.
A hajókázás a Cetinán... ennek két változata van, az egyik fentről le a sodrós részen, rafting, a másik pedig az alsó szakaszon, 10-12 személyes motoros ladikkal, 3/4 óra fel, ott félóra sétaszünet, majd 3/4 óra lefelé. Mi ez utóbbi mellett maradtunk, egyikünk sem az a raftingolós típus. 90 kuna volt / fő az út, póbáltunk alkudni, de a fickó azt mondta, neki nem gond megtölteni egy hajót félóra alatt, nem enged az árból. Hát legyen. nem volt gond, még a babakocsit is betehettük, és kezdetét vehette az út. Első nekifutásra csak a folyó túlpartjára berregtünk át, ahol egy 60 év és 120 kg körüli nő bicegett be a hajóra, a vagy 10 évvel idősebb és még bicegősebb bácsikával. A nő, amint meglátta a gyerekeket, különösen Szofit, egyből szólt: "JézusMárja!" :-O na gondoltuk, akkor lesz JézusMárja ha ez a nő beszáll a hajóba. Egyébként annyira minden akcentus nélkül mondta, hogy először azt hittük magyar, de kiderült, hogy nem, inkább német volt, legalábbis a bácsival németül beszélt. Utána még motyogott valamit, hogy ilyen kicsi gyerekkel, stb, de szerintem lehet hogy kevesebb problémánk és könnyebb nyaralásunk volt a kicsikkel, mint neki az aranyórás bácsikával. Mindegy. JézusMárja egyébként ahogy egyet mozdult, a hajó billent rendesen, úgyhogy néha részünkről is JézusMárja volt, de az út ennek ellenére zökkenőmentesen zajlott. :)
Először féltem, hogy hiába vízimádó Milán, lehet hogy félni fog, hogy egy ilyen kis lélekvesztővel kelünk útra, de nem így volt, bátran mászott mindenki ölébe, mindenhová fel, a hajó orrába is, nem zavartatta magát hogy csak egy karnyújtásnyira van a folyó vizétől.
Útközben láttunk mindenféle vízi madarat, fűt, fát, nádat és virágot, a szűk részen sodrós vizet, a tágasabb helyeken tó-szerűen állót, a háromnegyedórás út hamar eltelt, és minden pillanatra tartogatott valami szemnek, fülnek, orrnak kedves élményt, látnivalót. Amint felértünk, mindenki gyorsan kiszállt (JézusMárja és az AranyórásBácsi nem voltak olyan gyorsak), sétáltunk egy nagyot, és végre, az út során először, vagyis először ilyen hangosan hallottunk kabócát is. Volt fent egy nagy játszótér, a fiúk megtornáztatták Milánt, mi csajok pedig leültünk egy padra, Szofi ebédelt egyet, miközben hallgattuk a kabócák recsegését.
Hamar eltelt a félórás szünet, egy étterem is volt ugyan, de szinte senki nem ment be, talán egy-egy kávéra ha betérhettek, de úgy látszott hogy más csoportokat várnak ott egyébként.
Lefelé hajózva ismét megcsodáltuk a kacsákat, Milán pedig majdnem el is aludt, aztán hamar kikötöttünk, és az óvárosban kerestünk valami gyors ennivalót. Találtunk is, hamburgert, meg cevapot szendvicsben, 17 kunáért, finom, bőséges, olcsó ebéd volt. Mondjuk a hamburgerben itt láttam életemben először főtt tojást, amit nem vezetnék be máshol, de ott és akkor még jól is esett nekünk.
Délután a fiúk pihenni mentek, Szofi is kidőlt, én pedig egyedül vettem birtokba a strandot. Jó idő lett, épp ahogy reméltem, így 10 percnyi napozás után egy kiadós úszásra is sor került. Végre sós lett a bőröm... így napoztam tovább. :)
Kicsit később a csapat többi tagja is csatlakozott, Szofi szemlélődött, Milánnal együtt köveket vizsgált, Öcsém kacsázni tanított minket, jólesett végre igazán jót strandolni, persze megint naplementéig maradtunk.
Vacsorára svédasztalos tradicionális este volt. Sajnos 20 perces késéssel érkeztünk, így a bőségesnek nem mondható kínálatból is csak a maradékot tudtam magamnak megmenekíteni - pl haltörzs letört 1/3 része, pörköltnek csak szaftja, azért az is finom volt. Persze volt addigra jó néhány asztal, ahol halmokban állt a kiszedett étel, a kedves vendégek bele-belekóstolgattak, majd szájhúzva tolták el maguktól. Na ezért aztán megérte.
Zeneszó is volt, a fiúk végül söröztek, én pedig vörösbort kértem - jólesett., fiatal fapofa táncosok próbálták szórakoztatni a népet, több-kevesebb sikerrel. Hangulatos is lett volna, ha visznek bele egy kis életet, talán 1-2 pohár prosektől jobbra sikerült volna, azért így is kellemes este volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése