2013. február 5., kedd

2013. január 17., csütörtök

Ráérősen indultunk neki a napnak, ugyanis semmi mást nem terveztünk, kizárólag azt, hogy ellátogatunk Montserratba. Megoszlik a közvélemény erről, van aki szerint kötelező és kihagyhatatlan már csak az elhelyezkedése miatt is, van aki pedig azt mondja, hogy ha először járunk Barcelonában, felesleges rá áldozni az időt, ugyanis szinte egy teljes napot elvisz a kirándulás. Mi azért is szavaztunk rá, mert már csak a gyerekek miatt is fontosnak tartottam, hogy egy kicsit elmenjünk a városból, ne csak az utcákon kutyagoljunk, hanem kiránduljunk is, a vonatozás pedig nekik mindig felejthetetlen élményt nyújt.

Montserrat (jelentése különálló hegy) Katalónia legszentebb helye, a legmagasabb hegycsúcs 1236 méter, az itt lévő kolostort a 11. században alapították, bár azóta már volt lerombolás és újjáépítés is, ahogy az lenni szokott. Itt lakik a La Moreneta, a Fekete Szűz, ami egy kis fa szobrocska, egyébként Katalónia védőszentje, és nagyon sok ezer ember miatta zarándokol el montserrati bazilikába.

A Pl. Espanyáról induló vonattal (inkább hévnek mondanám amúgy) lehet eljutni oda, illetve a településig, ahonnan két választásunk is van: felvonóval és fogaskerekűvel is fel lehet jutni a hegyre, de ezt már a Pl. Espanyán, a vonatjegy vásárlásakor el kell döntenünk, hogy melyik megoldást választjuk. Mi a létszám, az időjárási körülmények és a babakocsi miatt a fogaskerekűre szavaztunk, de ahogy láttuk, a felvonó nem is üzemelt (bár ha lett volna utas, biztosan beindítják). A jegy 17 euróba kerül (17,85 asszem') fejenként, a gyerekeknek (nem tudom hány éves korig) ingyenes. Ez tartalmazza a vonat és a fogaskerekű menetjegyét, a kolostorba pedig ingyenes a belépés. 

A Pl. Espanyáról délelőtt félóránként (délután óránként) indul a vonat, bő 1 órás az út. Élvezetes volt, ahogy a városban még alagútban ment a vonatunk, majd ahogy kijjebb értünk, kezdett előttünk kinyílni a táj, és volt egy olyan érzésem, hogy végre "kijöttünk" Spanyolországba egy kicsit - ami igazából Katalónia ugye, de ez most ebből a szempontból legyen mellékes. Az útikönyvekből már ismerős kopasz sziklacsúcsok úgy háromnegyed óra múltán tűntek fel, és ahogy sejtettem, tényleg hasonlított a görögországi Meteórákhoz, csak az itteni "egyben van", amaz pedig egy-egy különálló tömb. 



A felvonóval való feljutáshoz a Montserrat Aeri állomásnál kell leszállni, a fogaskerekűs megoldásnál pedig a következőnél. A fogas össze van hangolva a vonattal, a vonat érkezése után pár perccel indul. Hihetetlenül meredek úton araszol a hegyre, és közben egyre távolabb lehet látni mindent, talán egészen Andorráig... 


Mire felértünk, majdhogynem húsz fokosnak tűnt az idő, és ragyogó napsütés fogadott. Először betértünk az egyetlen (nyitva lévő) önkiszolgáló étterembe, ahol a felnőttek kávét, a gyerekek forró csokit kaptak, majd elindultunk a nagy sétára: először a kolostor kőfala mentén sétáltunk fel, a kőfal aljában pedig sajtárusok portékáit kóstoltuk végig. Attól eltekintve, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik kofa oroszoknak nézett minket, nagyon barátságosak voltak, és rengeteg finomsággal lettünk gazdagabbak: egyik a másik után vágta nekünk a 4-5 féle sajtokból a nem is kicsi falatkákat: juh, kecske és tehén tejéből készült sajtokat, különböző technikával és érlelési idővel készülteket, a rozmaringos volt az egyik legízletesebb, de volt parmezán-jellegű is.... hát be tudtunk volna vásárolni, de elég volt az is, hogy szó szerint degeszre tömtük magunkat. Az utca másik felén sétáltunk vissza a kolostor bejáratához, és nem tudtunk betelni a kilátóhelyekkel és a panorámával....





Miután kigyönyörködtük magunkat "kint" úgy döntöttünk jöhet a "bent", és elindultunk a házfalak közé. A múzeum, a gótikus kolostor és a többi épület közé van elrejtve maga a katedrális, egy kicsi és hangulatos belső udvaron elidőzve máris elcsodálkozhatunk a különleges, gazdagon díszített homlokzaton.



 A bazilika hangulata magával ragadott, annak ellenére, hogy (ahogy már többször említettem) nem vagyok vallásos. Sötét és meghitt, valami egészen egyedi illattal, régi és ódon talán, vagy nem is tudom. kellemes volt elidőzni és nézelődni, miután kijöttünk, az oldalsó árkádokon át útnak indultunk, hogy megkeressük a  La Morenetát. Egészen különleges utunk volt az oltár mögötti részig, ahol maga a Szűz tekint körül, és persze különleges érzés volt ebből a szemszögből látni magát a templomot is.


A látogatás után még sétáltunk egy kicsit a szabadban, majd egy késői ebédre betértünk az étterembe, hogy együnk valami tartalmasabbat is a sajtok után. Mindenféle dolog került az asztalra, bár nyugtáztuk, hogy amikor kávézni voltunk bent (pont ebédidőben), jóval nagyobb volt a kínálat, de nem volt rossz így sem, jól laktunk.

Késő délutánra járt már és hűlt a levegő, így szomorúan vettük tudomásul, hogy épp az orrunk előtt ment el a fogaskerekű, ami a vonathoz vitt volna minket... nem maradt más hátra, mint még jó sokáig nézelődni, így az ajándékboltba is bementünk, bár elsősorban melegedni.


Mire végre a fogaskerekűre, majd a városba menő vonatra szálltunk, mindannyian jól elfáradtunk, a gyerekek majdhogynem el is aludtak - hosszú volt ez a nap. Este 7 óra is elmúlt, mire a szállásra értünk, persze közben pékárut és minden egyebet vásároltunk, végül pedig a gyerekek részéről korai, a magunk részéről nem túl késői fekvéssel zártuk a napot. Most először az út során megfogalmazódott bennem az is, hogy ha gyerekek nélkül mentünk volna, akkor sem raktunk volna több programot ebbe a napba, esetleg talán annyit, hogy beültünk volna valahová vacsorázni. :)

2 megjegyzés: