pár napja sokat foglalkoztat a gondolat, hogy mit tennék, ha néhány napra Athénba csöppennék. részemről sokmindentől függ... hogy egyedül-e vagy valakivel, valakivel aki most megy először, vagy valakivel, aki járt már ott. ha egyedül, vagy valaki olyannal aki járt már ott, akkor elég lenne annyi, hogy lófrálunk az utcákon, pireusban, és magunkba szívjuk hellász illatát (itt most nem az athéni szmogra gondolok :D ). felmennék athén valamelyik helgyére, és mindenképp elmennék a saroni öböl szigeteinek egyikére a pireusból induló valamelyik hellenic járattal. :)
ha először mennék, vagy olyannal aki először jár ott, akkor sokkal több mindent látni akarnék. amint megérkezem, elfoglalnám a szállást, ledobnám a cuccaimat, és sétálnék egy jó nagyot a belvárosban. megnézném a parlamentet, a népkertet, az olimpiai stadiont, a zeusz templom oszlopait, este pedig beülnék egy tavernába (a plakán?) és ennék egy jót. mondjuk bárányt.
a következő napot az athéni piaccal kezdeném, aztán irány a régészeti múzeum... amit végigjárva jól megéheznék és jöhet valami könnyű ebéd, gyorskajáldában mondjuk, de legjobb ha gyrost pitában vesz ilyenkor az ember. nem szabad túlterhelni a gyomrot, mert kaja után még meg kell mászni az akropolisz dombját is. felejthetetlen és kihagyhatatlan élmény, akárhányszor is járt már ott az ember, a szíve mindig visszahúz. mire onnan lecaplatok, már késő délutánra jár, a gyomrom korog, jöhet a bőséges vacsi bárhol. este útnak indulnék felfedezni az éjszakai athént, attól függ hogy kivel megyek, vagy lófrálnék, vagy buliznék valahol.
a következő teljes napot mondjuk hydra szigetén tölteném, egy reggeli hajóval odaszáguldanék és élvezném, hogy a városhoz képest egy teljesen más, csendes, jö levegőjű és lelassult világ vesz körül, nem is tennék mást csak a lábamat lógatnám. lassan telne a nap, finom ételekkel, a görög tavasz illatával... csak a lábamat lógatnám és élvezném, hogy ott vagyok. egy délutáni hajóval jönnék vissza és bevállalnám a nap és a város utolsó megpróbáltatását: irány a lykabetos, innen nézném meg a naplementét, ahogy a lábaim alatt terül el a majd' négymilliós nyüzsgő város, és ott fent mégis minden csendes, gyönyörű.
az utolsó napon szomorúan búcsúznék a várostól, és mielőtt hazaindulna a repülőm, megvenném a kötelező dolgokat, amik itthonra kellenek: NOYNOY tejszín ami frappéba való, hűtőmágnes, képeslapok, és még sorolhatnám... ennék egy uccsó gyrost pitában, és irány a repülőtér, ahol még lehet, hogy egy üveg ouzo vagy mazsolabor is terhelné a táskám. a repülőre várva azt hiszem pityeregnék egy kicsit a félelemtől, hogy ilyen rövidre sikerült a látogatás... de hát mit tehet az ember, hellászban soha nem lehet elég időt eltölteni, minden alkalommal egyre csak több lesz a látnivaló, egyre többre vágyom minden út után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése