Hazaindulásunk reggelén a reggeli volt az első dolgunk, majd gyors pakolás következett, legkésőbb 10-ig terveztük elhagyni a szállást. Előzetes terveinkkel ellentétben úgy döntöttünk, hogy mégiscsak az egyenes a legrövidebb út, és az Öcsémékkel együtt, az autópályán indultunk el hazafelé. Útközben útbaejtettük Trogirt, ... na de ne szaladjunk ennyire előre.
A szállodai kulcsot leadva a recepciós még annyit sem mondott hogy forduljatok fel, nemhogy köszöni hogy ott jártunk vagy jó utat hazafelé. Tulajdonképpen a szállodai személyzetből (hacsak nem az összes horvát közül akikkel találkoztunk az út során) az extra lelkes, kicsit hibbant takarítónő volt a legkedvesebb, aki szemmel láthatóan imádja a gyerekeket, különösen Szofit rohanta le, akármikor meglátta, és elkezdte az érthetetlen, mégis megunhatatlan, vinnyogós hangon elhadart, "máááááááááálá béééééééébáá" kezdetű dumát. :) Búcsút vettünk hát a szállástól, a takarítónőtől, a partunktól, egész Omistól, és az addigi 1062 km megtétele után, idő előtt 10 perccel (9:50-kor) útnak indultunk Trogir felé
.
Napsütéses délelőttünk volt, a gyerekek jót szunyáltak míg a régen látott városba tartottunk a tengerparti út mentén. Splitből épp akkor indult egy óriási nagy hajó (biztosan Olaszországba, hmmm...) amikor arra mentünk, majd rövid, ábrándozós, napsütéses, igazán meleg autózás során végre elértük Trogirt. Parkolóhelyet is találtunk, hely is volt, drágának sem mondanám (8kn/óra), és birtokba vettük a várost - bizonyos szempontból csalódás volt.
Trogir nagyon hangulatos város, számomra talán még kedvesebb, mint Dubrovnik, de hihetetlen zsúfolttá vált. 2004-ben jártam ott először és legutóbb, akkor főszezonban, most mégis sokkal nagyobb tömeg volt, legalább tízszer annyi gagyi dolgot árultak, a kávézók árai pedig csaknem a duplájára emelkedtek 5 év alatt - bár a kikötőben ringatózó vitorlások száma is sokszorosára emelkedett, ez viszont a szemünknek és lelkünknek is egyaránt kedves látvány volt. Rövid séta után maradékpénzköltésbe kezdtünk, jutott még idő és aprópénz egy-egy jegeskávéra is - ami egyébként az óvárosban 30 kuna lett volna, a piac mellett pedig csak 10. Durva árkülönbség.
Délután 1-kor indultunk tovább hazafelé, a hegyeken át, csodálatos útvonalon, eddig még nem látott autópályán, ami hangzása ellenére mégis izgalmas és szép volt.
Fizetőkapuk, határátkelő, majd matricamizéria következett már a magyar oldalon, el is átkoztuk gyorsan kishazánk rendszerét - és egyben sajnáltuk a hozzánk érkező külföldi autósokat, no de ez egy másik történet, nem itt van a helye.
Este 3/4 10-kor, 1870 km megtétele után értünk haza, az általános állapottal ellentétben csillivilli tiszta, rendbe rakott kis házikónkba - anyukám volt nálunk, amíg mi világot láttunk MikroMoroval, MáláBébával és a két új útitárssal. Mindent összevetve jó kis nyaralás volt - annak ellenére, hogy nem tudtam róla úgy írni, mintha Hellász földjén jártunk volna. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése