Nem kellett hozzá sok idő, hamarosan Puchbergbe értünk. Első ránézésre elvarázsolt minket a kisváros, különösen azért, mert pont ide akartunk jönni. Tudom, ez így hülyén hangzik, de elmagyarázom. Amikor 2 évvel ezelőtt Sopronban hétvégéztünk, annyira pocsék idő volt ott (locspocs, hideg, szürke, ködös, taknyos... bleeh), hogy úgy döntöttünk megnézzük, mi újság az osztrák hegyekben. Elkavartunk 1-2 országúton, betértünk néhány kis faluba, elcsavarogtunk a havas hegyek felé, és mintha hirtelen valami álomvilágba csöppentünk volna. egy nagyon helyes kisvárosban megálltunk kávézni is, de csak rövid időre, aztán indultunk is tovább. Nem jegyeztem meg a települések nevét, csak nagyjából tudtam hogy merre jártunk, és mikor idén szállást foglaltam, A. azt mondta hogy "én valahol ott szállnék meg, ahol kávéztunk egyszer, tudod...". No megtettem minden tőlem telhetőt, próbáltam belőni a települést, és idén, odaérve a kisvárosba, a lefoglalt szállásunktól egy sarokra megláttuk a kis kávézót. innentől kezdve tudtuk, hogy ez a kiruccanás tökéletes lesz. :)
A szállásunkra megérkezve mosolygós házigazdák köszöntöttek tört magyarsággal, majd angol-német keverék nyelven megkérdezték, akarunk-e most azonnal ebédelni, vagy inkább a vacsora legyen a félpanziónk első lakomája. łŁ$#Ł&Ł@ leves, bécsi szelet, desszert- ez volt a kínálat, azonnalra kértük, elvégre 3 óra volt már. Családi szobát foglaltunk ugyan, de ott kb 18 fok volt, a kisebb szobákat is megmutatta a házigazda, ott 22, így az utóbbit választottuk. Sok jó ember kis helyen is, ugye, a meleg eldöntötte mit akarjunk. Ahogy az első csomagokkal elindultunk fel a lépcsőn, már hallottuk is hogy kloffolják a húst, elpakoltunk, levetkőztünk, lementünk és már érkezett is az ebéd. Az érthetetlen nevű leves sima leveskockaízű volt, felcsíkozott palacsintával benne, aztán a bécsi szelet, krumplival és salátával, no meg a desszert isteni finom volt. mondhatni degeszre zabáltuk magunkat, kis pihenés után el is indultunk felfedezni a várost. Vasárnap lévén minden zárva volt ugyan, de így is hosszúra nyúlt a séta. Milán végre aludt is egy jó nagyot közben, a hosszú autóúton kellett volna neki, de túlságosan rápörgött hogy mi most "aaasztrijáába megyüünk". Szofi is szuszmákolt, rajtam, kendőben, bebugyolálva természetesen. virágüzlet-tulajdonos Útitársaink lévén hosszan elidőztünk minden virágüzlet előtt, felsétáltunk a templomig, iskoláig is. kicsit kihalt volt a város ugyan, de nagyon hangulatos, csupa hó minden, ameddig a szem ellát, mindenhol rend, tisztaság, karácsonyi fényekbe öltöztetve minden utca, bolt és fogadó. Átfagyva értünk vissza a szobánkba, ahol még beszélgettünk egy kicsit, aztán hamar kidőlt mindenki. Nekünk a megszokotthoz képest rövidke, de a gyerekeknek hosszú nap volt.
Hétfőn és kedden csavarogni indultunk, a közeli hegyekben, környező falvakban lófráltunk, vízeséshez kirándultunk, és kinéztük (meg is jegyeztem, le is fotóztam :D), hogy ha egyszer tavasszal is eljövünk Majd, hol szeretnénk megszállni. Szerettünk volna kisvasúttal, felvonóval is kirándulni, de azok csak hétvégén üzemelnek, a sífelvonóval pedig sokra nem megyünk. Látnivaló így is akadt bőven, egy percet nem unatkoztunk, a felvonóért és a kisvasútért pedig kárpótolt minket a friss levegő, a gyönyörű látvány a gyalogosan megtett útvonalakon is.
Egy estét persze Bécsben is eltöltöttünk, kihagyhatatlan lett volna, főleg így adventkor. Imádom, amikor a gyönyörűen feldíszített városban, ami ilyenkor hasonlít egy hatalmas nagy ékszeres dobozra, forralt bor, puncs, sült harapnivaló illata száll, csak lófrálunk, bámészkodunk, és eljátszunk a gondolattal, hogy mennyi mindent megvennénk, ha... de így is jó, örülünk hogy itt lehetünk, rajtunk a gyerekek, kezünkben a forralt bor, és megpróbáljuk élvezni hogy befagy a fenekünk, és magunkba szívni a karácsony hangulatát. aki még nem járt ott, annak mindenképp ajánlom. :)
Összességében egy nagyon kellemes párnapot töltöttünk el, együtt, gyönyörű helyen, nem rohanósan, kevés programmal, sok sétával, szinte semmit sem tervezve, lazulósan - jó volt. kérünk ilyet, máskor is. Gyerekek is élvezték, jót tett nekik is a megszokottnál is több friss levegő, Milánnak a hó érzete, látványa (tavaly azért nem találkozott vele ennyire közvetlenül), először nem tudta mit kezdjen vele, azóta imádja, ha esik a hó. :) Szofival rengeteget voltunk összebújva, kettőnk kapcsolatát talán az eddiginél is jobban megerősítette a hordozókendő, amit azóta is szinte minden nap használunk, jókat szuszmákol benne, no meg más szögből látja a világot. Rájöttünk arra is, hogy a babakocsi teljesen fölöslegesen foglalta a helyet az autóban, leszámítva a megérkezésünk estéjét, amikor Milánt beleültettük sétakor és elaludt (ezer éve nem csinált már ilyet egyébként :D).
A szállásról: csak ajánlati tudom. Kényelmes ágy, tiszta szobák, nagyon kedves házigazdák... a hall-t bármikor használhattuk (pl kártyázás céljára) ameddig csak akartuk. A hátsó ajtóhoz kaptunk kulcsot, ha túl korán/későn jöttünk-mentünk volna, mindig megkérdezték hogy a félpanzió két étkezését mikor szeretnénk elfogyasztani, reggel 6-8-10, ebéd vagy vacsora, hány körül. amúgy a leveseket (mind egyforma, csak hol tészta, hol húsgombóc, hol valami más volt benne) mindig finomat és bőven eleget ettünk.
Eldöntöttük: lesz ilyen még. képek a webalbumban találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése