Esztergomi kirucc

Eljött hát a nagy nap múlt hét csütörtökén, amikor felkerekedtünk, és elmentünk Esztergomba gyerekestül, buszozva, apát a dolgozóban hagyva.. ML barátnőm úgy döntött, hogy velünk tart, már tervezgettük egy ideje hogy eljön hozzánk, így összehoztuk a kettőt és megvártuk a kiruccanással. Ebéd után rövid szieszta következett, majd 3-kor ébresztettük a kis csapatot (bár tulképp csak Szofi aludt el úgy rendesen), és a fél4-es buszt el is értük. Ismét miénk volt a nagycsaládos kedvezmény, 2 felnőtt és 3 gyermek oda-vissza 220 Ft-rét utazott. Komolyan mondom, nem is éri meg autóba ülni. :D

Élvezték a buszozást, és bár 3/4 óra volt, egyszer sem hangzott el, hogy mikor érünk már oda, sőt az esztergomi kerektemplomot meglátva fel is kiáltottak, hogy "oooottt egy máltakupoláááás!" :D így hívják ugyanis a nagy kupolával rendelkező templomokat, Máltán talán mind ilyen volt, gondolom ezért. 

Kicsit kiábrándító volt a városkép amíg be nem értünk a központi térre, a babakocsit tolni a járdán is komoly megmérettetés volt, helyenként betonperem keresztben és ehhez hasonlók, turistáknak szóló irányt mutató táblák nuku, így hát mentünk ahogy tudtunk, néha az úton bandukolva, szó szerint "torony iránt", a bazilika felé. A bazilika ugyanolyan gyönyörűséges, mint távolról, és mint ahogy emlékeztem rá még gyerekkoromból, de itt is sokkolt a környezet: előtte bár lenyírt, de kissé gazos és kiégett fű (sehol egy virág), és ha 10 autó parkolt a két hatalmas parkolóban együttvéve, sokat mondok. Gyakorlatilag nem is nagyon volt nyitva semmi, se egy trafik, fagyiárus, képeslapos, ajándéktárgyas, hímző néni, stb nem volt a környéken, de látogatók sem, ami azért valljuk be, egy ilyen volumenű helyszín esetén, nyáron, főidényben meglehetősen fura - de legalább nem volt tömeg. A bazilika egyébként ingyen látogatható, a "plusz" dolgokért (kripta, kupola, múzeum) kell csak fizetni, de oda nem mentünk be, elvégre gyerekprogramra készültünk. 

A múltkori futóverseny során kiszemeltem egy hangulatos kis kávézót, ami egy hangulatos utcából nyílik és a kertje a Dunára néz: Dzsámi kávézó a becsületes neve, tehát sejthető, hogy nem véletlen a választás, és nem is bántuk meg: Carte d'Or fagyi a gyerekeknek, találtunk kis szökőkutat (gyanítom az lehetett anno a sadrvan, bár lehet, hogy csak Boszniában hívják így, de ezekben a kutakban végzik a rituális mosakodást ima előtt a hívők), a másik oldalon egy vízimalmot, lépcsőt fel és le, kis labirintus-szerű belső helyiségeket, alagutat és valóban a Dunára néző 3-4 asztalos kerthelyiséget. Nagyon hangulatos volt, a gyerekek is élvezték, a fagyit is. Itt múlattuk az időt, kipihentük a pár órás (és 5-6 kilométeres) sétát, rácsodálkoztunk a hatalmas folyami hajókra már-már naplemente fényénél, míg végül a Kis-Duna sétányon át kisebb hajókat nézegetve igyekeztünk vissza az esti buszhoz, amit el is értünk, bár éppenhogy. Hazaérkezésünkkor A. már ki is pihente magát kissé a munka fáradalmaitól, így üdén és derűsen fogadott minket, szuper kis nap volt, megyünk máskor is! :)