Három - hát nem cuki? :)

Hola ,

Perfecto las esperamos el 21 entre las 6 y 8 de la tarde , confirmenos si desean cenar en casa o no por favor ?

Muchas Gracias

Hasta pronto

Saludos Cordiales  

CASA ONELIA

Négy - fázni éppen nem fogunk.

Már csak ötöt kell aludni...

Jaaaa, zabszem, az van kérem szépen. Mert a biztosításból már kettő is van (megérett a bankváltás amúgy is) de még egyik sem küldött semmit, pedig mindkettő hétfő-kedden ígérte, hogy elsőbbségivel elküldik - igaz nem mondták hogy melyik nap adják postára, szóval még bármi lehet.

A t. légitársaságnál 5 eur/fő/út áron szerettünk volna fasza kis ülőhelyet foglalni (mert hely amúgy is lesz, ott ahová jut, de ennyit meg megér, hogy ott legyen, ahová mi szeretnénk). Megpróbáltam fizetni kártyával, kétszer, visszadobta, majd másik kártyával 1szer, visszadobta, erre jön sms, hogy terhelték a számlámat. Megnéztem, az első kártyámhoz tartozót is. Email ment, állítólag ma leveszik a kezüket az összegről - legyen így, még nem történt meg. A bank csak 30 nap terhelés után tudja feloldani. Csak hogy ne legyen minden zökkenőmentes. 

Aztán az is van még, hogy Utitársam talált egy jó kis céget, aki elvisz majd minket A-ból B-be (és lehet, hogy C-be is), egészen gördülékeny a levelezés Pedroval, és jókat írnak róla más utazók, én majd csak akkor írok bővebben, ha személyes tapasztalat lesz.

Kint élő magyar srác, aki az egyik kirándulásra szervezett nekünk fuvarost, szintén igen közlékeny, adott már pár jó tippet, illetve lehet, hogy viszünk neki pár dolgot, mint kés, villa... szóval ilyen hiányosságok vannak. Azért ez durva. De mesélt egy ismerős lány is tegnap, hogy voltak kint 5 éve, körutazáson, készültek sok költőpénzzel, de hát nem igazán volt mit venni, mert gyakorlatilag üresek a boltok. Szóval ilyen, aki nem szereti a rumot és a szivart, olcsón megúszhatja az utazást, így gondolom.

Szóval négyésfél nap még itthon, kezdek kicsit betojni. Mondjuk eléggé hiányzott már ez a félelemmel vegyes várakozás utazás előtt, az európai utak ugyan mindig nagyon emlékezetesek, de olyan gördülékenyen mennek, mondhatni pikpak egyszerű és kiszámítható minden, nem úgy mint most, és most határozottan úgy érzem, hogy jóóó ez a kis gyomorideg, na. 

Szóval bizti papírvárás, késvilla vétel, zenék töltése telefonra (hosszú lesz a 10+ óra az égben), egy dolgot elfelejtettem megvenni a drogériában (mermikormáskor lenne mikulás... nokomment), és pakolás, de az majd csak kedden. Nem tudom pötyögök-e még addig...

Ja, ha valaki követne radaron:

Nov. 19. 14:05  BUD-RTM HV6772
Nov. 21. 06:15  BRU-VRA JAF503
Dec. 5.   15:25  VRA-BRU JAF504
Dec. 7.   08:40  CRL-BUD W62282

15

Te jó ég, komolyan nem írtam egy hónapja?! Annyira úgy tűnt, hogy nemrég (bár az utóbbi évben felvett szokásaimhoz képest jaaa...), hogy nem akartam állandóan a túlfűtöttségemtől burjánzó bejegyzéssel traktálni a Kedves Olvasókat.

Szóval van itt minden, mint a moziban, kalandosabb mint hittük. Kettő hét van hátra az indulásig, tehát kettő hét múlva ilyenkor már biztos emelt szintű pulzusom lesz, és bepakolt hátizsákom. Tulajdonképpen ez az ami biztos, minden más változhat.

Az, hogy a Viazul (kubai távolsági busz társaság, tulképp a turistákért...), azt mondta, hogy nov1-től változik a menetrend, ezáltal feltehetőleg borítva minden tervünket elengedtük az ütemezést (az irányt MÉG nem), majd nov 2-án azt mondta, hogy nov 15-ig tud csak jegyet adni (és a menetrendben nem véltünk felfedezni változást, tehát gondoltuk elkapta őket a manana feeling és nem módosítottak a menetrenden mégsem), valamint fél nap múlva közölték, hogy ja, majd nov 30 után lesz változás... hát őőő, ok. VALAHOGY úgyis eljutunk A-ból B-be. Vagy C-be. De legalább Kubában leszünk, és lesz mojito. ELVILEG!

Aztán a légitársaság vasárnap azt mondta, hogy az útvonalat nem az eddig megszokott Brüsszel-Varadero-Cancun-Brüsszel vonalon repüli, hanem fordítva, hamarabb látjuk a mexikói partot mint a kubait, egy dolog, de ezáltal bő 3 órával később érünk a hőn áhított szigetre, ami nem is lenne olyan nagy baj (mivel hazafelé ennyivel tovább is maradunk majd...), csak hát a nem tudjuk hogy megy-e egyáltalán buszunkat így nem is valószínű, hogy elérjük. 

Nem elég a kaland? Akkor mondom tovább. Mélyen tisztelt AXA Biztosító, amit amúgy már nem így hívnak, csak elfelejtették mondani, pedig évek óta ügyfelük vagyok, az évek óta fizetett, egész világra kiterjesztett biztosításomról már több mint egy hónapja nem képes igazolást adni, majd tegnap közölték, hogy ja, adnak, angol nyelven, 1100 Ft ellenében. Szeretném? Tekintve, hogy többször kértem tőlük szóban és írásban, és nem küldték, és most benyögték ezt, azt mondom, hogy rohadjanak meg, inkább kötök máshol, de én ennek a bagázsnak egy kurva fillért nem vagyok hajlandó fizetni többet. Meg is írtam nekik, háromszor cenzúrázva, de a POFÁTLAN szót benne hagytam. Mert én olyan lázadó tipus vagyok. Viva la revolution.

Éééés ha még ez sem lenne elég: megkérdeztük a T. Légitársaságot, hogy ugye a jegyárban benne van a turistakártyánk (vízumunk) díja, de ezt akkor mikor és hol fogjuk megkapni, közölték, hogy a Kubába való beutazásunkkal kapcsolatban érdeklődjünk a nagykövetségen (köszi, nem ez volt a kérdés), valamint a honlapjukon, ahol amúgy csak Belgian citizen-ekre vonatkozó írást találtam, egyéb esetben forduljak a nagykövetséghez. Most nemazé', de a nagykövetség tudni fogja hogy a Jetair mikor és hogy ad nekem vízumot? 

Szóval... tizenöt nap van hátra, és itt tartunk. :D

Kis frissítőnek íme a témába vágó de valóban üdítő olvasnivaló: 8. NY-U-G-I!

42

Egyéb apróságok: Kubában semmi nem úgy van, ahogy azt elsőre gondoljuk. Nagyon megörültem annak, hogy majd ott is, még egyszer, tényleg utolsó utoljára láthatom a Buena Vistát koncertezni, de az nem úgy van, még akkor sem, ha az egyik neves havannai hotel úgy állítja. Az első lelkes info után, hogy igen, tényleg, és milyen napokon, rákérdeztünk, hogy meg tudják-e mondani, hogy mely tagok fognak zenélni, de ezt sajnos nem tudták megmondani, míg nem más forrásból kiderült, hogy ez általában úgy szokott lenni, hogy a régi bandából 1 tag az aki, a többit meg úgy hozzá gyűjtik, de ennél eredetibb előadást is láthatunk az ár töredékéért, akármelyik zenés helyen, vagy akár az utcán, a Malecónon is. 

Hálózati csatlakozó USA-szerű, 110V feszültséggel. Szereztem átalakítót, ami feszültséget ugyan nem alakít át, de pl a fényképező töltőjébe jó a 110, rá van írva. A telefonét nem tudom. A srác, akitől az átalakító van, azt mondja, nem számít, hogy nem alakít át feszültséget, attól még minden fog működni, ami nem forgómotoros, és oké, pl hajszárítót nem terveztem vinni, de a "biztos???"  kérdésemre az volt a válasza, hogy "hát... elvileg..." Köszi. :D Szóval most viszek valamit, ami vagy jó lesz vagy nem, de a fényképezőmhöz vettem pótakksit, valameddig elég lesz, aztán improvizálunk, ha gond lenne.

Úgy hírlik Kubában minden megtörténhet, no és mindennek az ellenkezője is.

Isztambul, óuóuó Isztambul... :)

Na ez sem addig volt titkos, amíg terveztem, de ez van, ha az ember lánya közléskényszeres, és nem tudja sokáig tartani a száját még a hipertitkos dolgokról sem. Annyira bennem volt már, olyan nagyon régóta, hogy majd' felrobbantam tőle, és muszáj volt elmondanom Neki, vagyis az Ünnepeltnek, aki a Férjem.

Ezeréve latolgattuk már, hogy valahogy, valamikor el kellene jutni Isztambulba, második lányunk - és egyben harmadik gyermekünk - névadó városába, Konstantináplyba, aki ha meghallja ezt a szót, felkapja a fejét és csúnyán néz, majd közli, hogy nem Konstantinápoly, hanem Konstantina! Na de megint csak fecsegek...

Arra gondoltam, hogy ha már így alakul, hogy ekkora ajándékot kapok a Férjemtől, hogy elenged Kubába álmot megvalósítani, amit le tudok faragni a költségvetésből, abból elmegyünk a régóta vágyott városba, ez lesz az én ajándékom neki. Gondolkoztam, hogy kettesben-e vagy ötösben, és bár én nagyon a gyerekekkel utazás híve vagyok, most mégis inkább a kettesben mellett döntöttem, egyrészt hogy romantikázzunk egy kicsit, másrészt pedig hogy kellőképp hajtósak lehessenek a napok, elvégre nekünk elég, ha csak bekapunk valamit vagy beülünk valahová egy kávéra, ráérünk este enni... meg lehetőség nyílik esti programokra, ami azért nálunk utazáson kívül elég ritka. Így történt, hogy még a kubai repülőjegyek előtt lefoglaltam 2 jegyet Isztambulba, kedvenc fapadosunkkal. Előzetes terveim szerint A. születésnapján szerettem volna megejteni az utazást, de mire Anyukám (legfőbb bébiszitterünk) rábólintott, hogy tudja vállalni a gyerkőcöket, már jól felmentek a jegyárak, egy hónappal később, tehát karácsony előttre sikerült jegyet venni, tehát december 17-21-ig esedékes ez az utazás. 

Ja, szóval fapados... tehát a SAW-ra érkezünk, amit szebben Istanbul Sabiha Gokcen International Airport-nak mondanak ami Ázsiában van, konkrétan szívás bejutni a városba, na de megoldjuk ezt is, ettől (is) kaland, meg hát elmondhatom, hogy egy hónap leforgása alatt 3 földrészt ér a lábam. :P

44!

No félreértés ne essék, az előző bejegyzésre is adok magyarázatot, csak először szeretném leírni, hogy állunk Kubával.

1. Oltások, gyógyszerek. Kötelező védőoltás nincs, de van néhány ajánlott, amiknek egy részét már amúgy is szerettem volna magamban tudni, hiába nem vagyok védőoltás párti, néhány dolog tekintetében jobb a békesség. Tehát Hepatitis A+B, Tetanus, Tífusz elleni védőoltások bennem, olcsón megúszva. Figyelem! Háziorvostól kérve jelentős összegeket spórolhatunk a másik megoldáshoz képest - nem tudom helyénvaló lenne-e leírni a részleteket, akit érdekel, kérdezzen, mondom. Felírattam egy rakás más gyógyszert is, ugyanis mi általában nem szedünk semmit, csak ha nagyon muszáj, vagyis széntablettán és gyerekeknek való lázcsillapítón, betadine-on és sebtapaszon kívül nem nagyon van itthon semmi, max házi pálinka. Doki ellátott: fájdalom- és lázcsillapító, allergiagyógyszer (azt mondta ha nő a fejem és pöttyösödöm akkor kapkodjam befelé), antibiotikum felső légúti megbetegedésre (kizárólag ha 3 napnál tovább láz is van), antibiotikum alsó megbetegedésre (mármint hólyaghurut, vagy ilyesmi), aztán majd igen, hasmenés ellen majd valami komolyabb, mint a széntabletta, szorulásom meg biztosan nem lesz, mivel elsősorban zöldség-gyümölcs fogyasztásra fogok beállni, másodsorban pedig engem a rum meghajt, az meg ott lesz, nem kevés.

2. Szállások. Első körben nem is igazán akartunk szállást foglalni, mivel Kubában egy jobb casa (casa particular = magánszállás) sokkal tisztább és kulturáltabb, mint egy rosszabb akár 4 csillagos hotel, másrészt az ár is a töredéke, valamint tele van velük minden város, olyan nincs, hogy ne találnánk jót. Aztán mivel gondolkoztunk azon, hogy ugye meg szeretnénk nézni valamelyik cayo-t (part menti korallszigetet), ahol csak szálloda van, akkor az meg már legyen olyan, amilyen tényleg hűha. Természetesen a keresgélés elején már bele is szerettünk egybe, de aztán elhessegettük, mert iszonyú drága, aztán körbejártuk a kérdést nagyjából ötvenszer, és arra jutottunk, hogy a többi sem olcsó, de ez legalább az az igazi "te jó ég ez maga a paradicsom" kategória, szóval akkor legyen már ez az első látásra beleszeretős, úgyhogy le is foglaltuk 2 éjszakára, ez az utazásunk talán egyetlen igazán fix pontja, mivel ki is lett fizetve. Érkezett közben egy nagyon jónak mondhato casa ajánlat Havannából is, lefoglaltuk 3 éjre (árakat és véleményt, valamint linkeket utazás után szeretnék írni, nem reklámoznék addig, amíg nem tudom milyen valójában). 

3. Közlekedés. Na ez jó vicc, de komolyan. Szidjuk itt a pesti meg ilyen-olyan tömegközlekedést, na de... magyar viszonylatban képzeljük el azt, hogy naponta 2 db busz közlekedik Budapest és Debrecen között, az egyik mondjuk Szolnok felé, a másik Miskolcot útba ejtve. Szóval ha minket Miskolc csak pár órára érdekel, akkor az nem úgy van, hogy a reggeli busszal odamegyünk, majd a délutánival tovább, mert a délutáni más irányból megy, valamint Miskolc és Szolnok között nincs semmi, így "egy körben" nem is tudjuk megnézni a kettőt, hanem mindenhová rá kell számolni legalább egy éjszakát, vagy szerezni egy embert, aki elvisz A-ból B-be. Erre állítólag bárki kapható, akinek autója van.. hát reméljük a valóságban is így lesz. Mindezek tetejébe még az is történt, hogy hatvanhatszor körbejárva a témát kitaláltunk egy kivitelezhető útvonalat, hogy mi után mit nézzünk meg, hol túrázzunk, mikor legyen strandolás/búvárkodás, erre most kaptuk az infot, hogy novembertől változik a buszmenetrend. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az a 2 járat mondjuk olyan szinten változik, hogy nem napi 2 lesz, hanem csak 1, és nem áll meg itt, csak 2 várossal arrébb, ilyesmi, szóval most várunk, és kezdhetjük az egészet elölről. A másik hátulütője a dolognak, hogy nagyjából itthon kell felkészülni ezekre a dolgokra, szóval ott nem működik az sem, hogy na előkapjuk a kis okostelefont és rápillantunk a menetrendre. No de majdcsak lesz valahogy, igazából nagy baj akkor sem érhet, ha ott ragadunk egy karibi parton két hétre, bár fájna a szívem hogy csak ennyit láttam az egész országból.

4. Brüsszelig, Brüsszeltől. November 21-én repülünk Brüsszelből, előreláthatóan reggel 6:15-kor, értelemszerűen már előző nap ki kell jutnunk oda, tehát november 20-án. Ezzel sem volt gond, wizz akció és kedvező reptér hotel felfedezve: van olyan felsőbb kategóriás szálloda, ami ha a csillagjait nemnéznénk is megérné az árát:  a szoba, plusz a reptér transzfer oda-vissza, plusz korai reggeli akár hajnalban is, plusz csomagmegőrzés az utazásunk idejére - ezt mind szolgáltatja. Mondhatni épp ideális, a téli cuccokkal amúgy is agyaltunk, hogy mi a fenét csináljuk, a csomagmegőrző drága, de így meg kapóra jött ez az opció, hurrá. Gondolhatnánk, hogy akkor ezzel meg is volnánk, de nem ilyen egyszerű ez sem, mivel jött az info, hogy tinilányos rajongásom tárgya, Common Amszterdamban koncertezik november 19-én... épp irányban van, hosszú évek óta vágyom erre is, olyan nincs, hogy elkerüljük egymást (régi olvasók talán emlékezhetnek, hogy már volt egyszer egy koncertjegyem kb 4 évvel ezelőtt, de épp az a koncert maradt el, amire mentünk volna...eléggé kibuktam). Szóval repjegy - szállás vizslatás Amszterdamra is, találtunk olcsót, jót, reggeliset, meg Amszterdam-Brüsszel buszjáratot másnapra, volt még koncertjegy is, szóval ez is le lett szervezve cakkpakk nagyjából 3 óra alatt, azzal együtt, hogy itthon halkan, szőnyeg alól súgva elmeséltem, hogy miért is indulok én egy nappal korábban Kubába. Hatalmas problémám megértésre találtatott, még jó hogy nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül. Na nem tellett bele egy hét, és borult minden - megint. Na jó, nem minden, csak az eleje, mivel kedvenc fapados társaságunk úgy döntött, hogy a reggeli eindhoveni járatot átrakja estére, én gyors fejszámolással rájöttem, hogy hohó, ez nemcsak azért kicseszés, mert bukunk egy egész napos amszterdami városnézést, de még a koncertre sem érünk oda. Szerencsére felajánlották, hogy ha ez így nekünk nem jó, akkor visszautalják a befizetett összeget, vagy díjmentesen átfoglalnak másik járatra, de az azért... még egy nappal korábban menni már messze nem low cost, meg már nincs olyan szőnyegünk ami alól azt merném mondani, hogy kéne még egy nap, másrészt oké, adják vissza a jegyárat, de hogy jutunk el november 19-én legkésőbb este 7-re Amszterdamba? Na de a kezdeti sokk után ez is leszervezésre került, másik társasággal ugyan, és Rotterdamon keresztül, de ott leszünk, ha minden jól megy, akkor fél6-ra.  Többet szarozunk ezzel a résszel, mint a főattrakcióval, komolyan. 

Na de azé' várjuk, ... már csak a biztosító társaságok szívatnak minket, de azt egy következő bejegyzésben mesélem el, ha célegyenesbe jutunk - remélem hamarosan.